|
| ||||
|
Férfibajnokság a Dreher-kupáért, A-csoport
úszóviadal felsőfokon Egészen európai volt BVSC-Brendon - FTC-VMAX 7-6 (1-1, 3-1, 2-2, 1-2) Szőnyi út, 1000 néző
BVSC: SZÉCSI, CSÁNYI 2, Fülöp, Mészáros, KIS G. 1, Varjas 1, VINCZE 2
FTC: SOSTAR, LEHMANN 3, Nyéki, Takács, TÓTH L., Katonás 2, Tiba
Minthogy egy hét múlva az izmok kiáztatásánál valamelyest keményebb program vár a két együttesre, jobb tesztet elképzelni sem lehetett egy ilyen meccsnél, mint amilyen a LEN-kupa-negyeddöntőseink csatája volt. Az alaphangot egy öt és fél perces úszóversennyel adták meg a felek, a védelmek ugyanis mindkét oldalon elsőrangúan működtek, az utolsó két mérkőzésen nem igazán szuperáló Szécsi például háromszor hárított emberhátrányban. Sostarra sem lehetett panasz, Csányi előnyből elengedett lövésével azonban nem tudott mit kezdeni a szerb hálóőr. Hogy mégsem zárta előnnyel az első részt a BVSC, az Gulyás fegyelmezetlenségének volt betudható: "elficánkolta" az utolsó támadást, a bírók kontrát fújtak, a Fradi pedig kontrát vezetett, s Haufe kilőtte a hosszú sarkot (1-1). Zöld emberfór vezette be a második hét percet, ám ezt fehér arccal passzolgatták végig a vendégek, sőt, Nyéki egy kiállítást érő visszahúzást követően későn bontott fogást, a négyest Ibolya bevágta, aztánVincze bizonyította, ha úgy adódik, messziről is el tudja találni a felső sarkot (3-1). Az egyperces forgószél elülését követően ismét a védekezésre helyeztetett a fő hangsúly, mígnem egy felesleges szabálytalanságból adódó előnyből Katonás valahára higgadtan tüzelt. Egyenlíteni viszont nem tudott, merthogy eztán megint Szécsin volt a sor, míg a túloldalon Németh addig lóbált, míg az összes ferencvárosi ráhelyezkedett az ő lövésére, szélre passzolt labdáját Csányi imígyen gond nélkül "pakolhatta" a rövid sarokba (4-2). Hogy azért ne érezzék annyira jól magukat a hazaiak, a harmadik negyed felvezetése gyanánt Lehmann második centerként brusztolta magát a kapu elé, lefejtette magáról Szűcsöt, és betette a labdát a hosszúba. Eztán a variációk előnymegjátszásra című kamaradarab következett, hiszen a nagy pörgésben kezdtek eltikkadni a védők: vagy visszaúszás közben próbáltak "vízisízni" (azaz húzatni magukat az előttük haladóval), vagy a zónavédekezésben követtek el olyan helyezkedési hibát, hogy meg lehetett játszani a centert, akit persze csak kiállítást érően tudtak "megfojtani" az erre hivatottak. A fórcsatából a BVSC jött ki jobban: a négy létszámfölényes helyzetből a másodikat és a negyediket értékesítette Kis, majd Vincze, míg a túloldalon egy támadás során Szécsi két szuperbravúrt bemutatva hiúsította meg a franzstadti terveket - igaz, később, a harmadik esetben már ő sem segíthetett Lehmann rövidsarkosánál (habár az azt blokkoló Vinczét Katonás nagy műgonddal eltüntette, amit nem vettek észre a bírák). "Brékelőnnyel" fordulhatott hát a célegyenesbe a Vasút (6-4), és kétszer is meccslabdához jutott: Ibolya a január legszebb centerakciója keretében hintáztatta meg Vogelt, Sostar azonban valami egészen hihetetlen érzékkel kapott bele a rendkívül cizellált lövésbe; nemsokára Vincze tört be egy sarokdobás után, de ejtése a kapufát csókolta meg. Az ebből generálódott újabb, majd kétperces "oda-visszázást" Lehmann zárta le egy bődületes átlövéssel (6-5), ami jelezte, lesznek itt még érdekességek. Lettek is: egy túl könnyen megadott előnyből Varjas zúdított a léc alá (7-5), szemközt Fülöp a víz alól feltörve lopott labdát hátrányban, egy az egyben rávitte Sostarra, csakhogy a matuzsálem évezredes rutinjával a harmadik meccslabdát is hárította. Egy perccel a vége előtt Katonás visszahozta a vendégek reményeit, akik egy Kis ellen megítélt kontrafaultot követően támadhattak, de Németh elbánt Tóthtal centerben. Az alighanem harmadik helyet érő pontokat egyébként egy olyan összecsapáson gyűjtötte be a Gerendás-alakulat, amelyből ugyan hiányzott az igazi látványosság, a dinamika és hajtás viszont bőven megütötte azt a szintet, ami mondjuk egy európai kupaelődöntőben elvárható. Azaz szívesen megnéznénk újra, immáron a LEN-kupában, akár két tételben is. Mestermérleg: Gerendás György: - Nem igazán megy mostanság a játék, épp ezért azt kértem a fiúktól, hogy hajtsanak a végsőkig, aztán majd kiderül, az mire lesz elég. Ellentétben az UTE elleni meccsel - amelyen nem játszottak jól, és nem is hajtottak, ami megengedhetetlen - most nem lehetett panaszom rájuk, úsztak becsülettel, ráadásul egy-egy villanás erejéig már a játékból is felvillantottak valamit. Gyöngyösi András: - Erőt meríthetünk abból, hogy
rosszul játszottunk, ennek ellenére csak egy góllal kaptunk ki. És
még ennél is jobb eredményt érhettünk volna el, ha a fiúk nem
tisztelik túlzottan is Szécsi Zolit. Az utolsó perc Ha a logikát vesszük alapul, legalábbis feltehetnénk a kérdést:
ha a harmadik negyedben a honi mezőny egyik legképzettebb bekkjét,
Németh Zsoltot kiállították a nála évekkel, kilókkal és
centikkel nagyságrendekkel "fiatalabb" Szirányi Balázsról
(amúgy joggal), akkor a mérkőzés utolsó percében miképp tudta
elvenni a labdát a szabályosan elvben megelőzhetetlen Tóth
Lászlótól, aki a tini Szirányinál jobb mindenben (évek, centik,
kilók). A kiélezett pólómérkőzések etikája azonban már csak olyan,
hogy az utolsó percben valami egetrengetőnek kell történnie ahhoz,
hogy ha az egyik oldalon nem adnak semmit a bírók, akkor a másikon
fújjanak. Márpedig Németh rutinosan tette, amit tett (nem rengetett
eget...), azaz meglehet, ezért tíz perccel korábban kizavarták
volna, most viszont továbbot intett a parti Németh társával,
Madarassal egyetemben. Jellemző, hogy a ferencvárosiak nem is
nagyon reklamáltak: tudták, régen rossz, ha a döntést egy ilyen
szituációra hagyják. Az állás
CSG, Nemzeti Sport 2002.01.28. |
| ||
|
||
|
||
|