|
|
| ||||
|
|
Férfibajnokság a Dreher-kupáért, A-csoport
Ez bizony nem kétesélyes BVSC-Brendon-Domino-BHSE 12-12 (4-2, 1-2, 5-4, 2-4) Szőnyi út, 1000 néző. V: Madarasi, Kun
BVSC: SZÉCSI, Zoufal, Csányi, Mészáros Cs., Kis G. 1, Varjas 1, VINCZE 2
HONVÉD: Pelle, TÓTH I. 3, BIROS 5, Jäger, Molnár T., Sugár, Kiss G. 3
El kell ismerni, van benne igazság, amit mond. "A média hatására már kezdték azt hinni az emberek, kétesélyes a bajnokság. Mindenki sztárolta a Honvédot meg a Vasast, ilyen, meg olyan bajnokok, miközben azt a csapatot, amely az elmúlt években sikert sikerre halmozott, szépen elfelejtették" - rázta a fejét Gém úr, a BVSC szakosztályigazgatója. A Honvéd elleni meccs előtt - tegyük hozzá... Mentségünkre szóljon, maguk az edzők is a két említett gárda párviadalát favorizálták - az egy szem kivétel ki más, mint Gerendás György volt. Speciel ő másodpercnyi gondolkodás nélkül vágta rá, "Mi nyerjük a bajnokságot!", majd ezennel le is tudta maga részéről a voksolást, mondván: "Hogy kik lesznek még a dobogón? Nyilván a Vasas meg a Honvéd, de hogy milyen sorrendben, ez bennnünket nem érdekel." A montreali bajnok mindazonáltal nem sok vizet zavart a kijelentésével, a kötelező optimizmust sejtette az uszodai közeg nagyobbik része a mondandóban, kíváncsian várta, vajh ki a jobb, a Honvéd, vagy a Vasas? No már most, 2002 február 10-én, pontban déli 12-kor Halászi László, a pólóderbiket rendszeresen látogató Duna TV-s sportszerkesztő mondta ki a lényeget: "A BVSC egyértelműen bejelentkezett az aranyért". De hogy! Aki nem látta, tán nem is hiszi. Szombaton a megannnyi piros-kék lobogóval díszített Komjádiban a védekezés magasiskoláját bemutatva gyűrte le az angyalföldieket, majd 17 óra regenerálódási időt követően a Dominóval ikszelt odahaza, úgy, hogy három meccslabdája is akadt. Amennnyiben 12-10-nél (kevesebb mint három perc volt vissza), Petik lövése nem a kapufán csattan; vagy hogy ha 12-11-nél (másfél perccel a vége előtt) Fülöp kísérlete nem le-, hanem bepattan a lécről; vagy negyvenöt szekundummal a duda végső megszólalását megelőzően Csányi közeli lövése nem Pelle kezei közt hal el, azzal nem mindennnapi bravúrral dicsekedhetne Zugló jeles képviselője, hogy egy nap sem kellett neki a két nagyhatalom "leigazására". Hogy az elpackázott kegyelemdöféseket hogyan élte meg Gerendás? Nem tudni, lévén nem sokáig bírta a zsűriasztalnál - mint ismeretes, a Vasas elleni meccsen kapott piros lapja miatt nem ülhetett a kispadon - , a második negyedben fogta cókmókját, ölébe vette egyik kislányát, és nemes egyszerűséggel kisétált az ajtón. No nem a Lánchídig gyalogolt, mint a Komiban kapott kiállítását követően (naná, hisz mennyivel messzebb volt...), hanem felment az edzői szobába, és a TV2 közvetítését kihasználva televízión követte az eseményeket. Némi nyomozást követően kijelenthetjük, a szoba épségben megúszta a BVSC pólósainak hajráhibáit... Nyilván az azt megelőző parádénak is köszönhetően. Kiss Gergely révén ugyan még Kovács István csapata vezetett (az olimpiai bajnok higgadtan helyezett a kapuba - később azonban sikerült őt kizökkenteniük nyugalmából a hazaiaknak, amit leginkább a lövései bántak), ám előbb Vincze válaszolt, majd Gór-Nagy mutatta meg, nem véletlenül ment neki a Vasas ellen sem. Biros egyenlítését követően a később kiállított, arcüreggyulladással bajlódó Varjas, aztán Fülöp lőtt szépségdíjas gólt, 4-2-es előnyhöz juttatva a BVSC-t. A BL-ben is menetelő Honvédot persze nem olyan fából faragták, hogy ezek után eldől, mint a dominó (hm), hamarjában magasabb sebességbe kapcsolt: Szívós álompasszát Biros pöttyintette be, majd ugyanő emberelőnyben a kapufával kombinálva vette segítségül az ismét extázisban védő Szécsi hátát. A szerencsés gól sem zökkentette ki a BVSC-t - annál jobban a bírói ténykedés. Egy idő után nehezen viselték a hazaiak az állandó kiállításokat, több esetben is a táblára mutogattak, ahol biz' szép számmal sorakoztak a fehér, majd a később a kipontozódást jelző piros kockácskák. Hozzá kell tegyük: a Vasutasok agresszív védekezése magában hordozta a kis büntetéseket - a baj inkább a következetlenségben keresendő. Ami egyszer kiállítás volt, máskor kézlegyintés, így a fehér ruhások leginkább maguknak köszönhették, hogy kicsúszott a meccs a kezükből. Állandósult a szövegelés, a reklamálás, óriási volt az adok-kapok (a Németh-Molnár vagy a Bereczki-Ibolya bek-center csaták környékén nem csak a víz forrt...) - a közönség persze, élvezte a show-t. A hangulatot tovább tüzelte a parlagon hagyott Honvéd kettőselőny (vaj'h Gerendás hogy élhette meg?) és egy brilliáns Kis Gábor-mozzanat. 5-4 után a harmadik játékrészben valóságos gólesőt láthatott a publikum: Bárány tarthatatlan volt, Németh Zsolt biztos kezű, Tóth Imre ravasz, háromszor is ravasz, Ibolya pedig kíméletlen - átlövésből (!). 10-8-as előnyét (csak a rend kedvéért: 7-4, 7-5, 8-5, 8-7, 10-7, 10-8 állt az eredményjelzőn) hatékonyabb támadásainak köszönhette leginkább a BVSC. A Honvéd, ment, ment és ment előre, de Szécsi újra válogatott formában nyúlkált a labdák felé, no és a társak sem tétlenkedtek előtte. Amikor aztán a tinédzser Gór-Nagy az utolsó játékrész elején újra megvillantotta tehetségét, vagy amikor a Petikről leforduló Szívós saját csapdájába esett, és a kapufás bombája után a zuglói ötös árván maradt, egyedül a kiszolgáltatott Pellével szemben, levegőben lógott a meglepetés. Ha még lehet egyáltalán annak nevezni... Ellenben 12-9 után a Honvéd, mint a vércse csapott le a kínálkozó
lehetőségre - három meccslabda, lásd feljebb -, Takács, Biros
(ötig jutott megint!) és Kiss Gergő révén a sírból mentette
döntetlenre a találkát. Az idegek harcát követően ahogy kell,
mindenki kezet nyújtott a másiknak, és rögzítette magában a tényt: a
BVSC-vel bizony komolyan kell számolni. Hogy ezek után középpontban
lesznek a vasutasok, nem kérdéses. Agyő, zuglói csendélet. Mestermérleg Derekas Szilárd, megbízott edző: - Igaz, hogy a végén elkapkodtuk a lehetőségeket, de úgy nagyon nehéz, hogy hússzor játszol emberhátrányban. A sok kiállítás felőrli az idegeket a végére, ráadásul szép lassan elfogytunk. Mindenesetre ez a döntetlen is csodálatos eredmény a csapatnak, amely a két nap alatt jobban játszott a riválisainál. Gerendás György: - Büszke vagyok a csapatomra, és arra, hogy Szilárd a segédedzőm! Kovács István: - Húh, honnan álltunk talpra... Szécsi
Zoli nagyon jól védett, nagyon kellettek a csak töltő és tüzelő
Biros góljai. Rosszul lőttük a fórokat, ezért nem tudtunk
nyerni.
Kontavill-Szentesi VK-Vasas-Plaket 2-11 (0-4, 0-0, 2-2, 0-5) Szentes, 600 néző. V: Vojvoda, Fekete B.
SZENTES: HORVÁTH T. - Pellei, Csörgő, Kis I., Szabó N. 1, Kameneckij, SZÉNÁSZKY. Cs: Somogyi, Biltsik, Vígh, Juhász, Dallos 1, Hyc. Edző: Kádár József VASAS: NÉMETH II ZS. - SZÉKELY 4, Madaras, Vindish 1, Hesz, VÁRI 3, STEINMETZ Á. 2. Cs: Mátyás 1, Varga D., Varga II Zs. Edző: Somossy József FTC VMAX-OSC-British Knights 17-9 (5-2, 5-2, 4-2, 3-3) Népliget, 100 néző. V: Horváth Cs., Marjay
FTC: BÍRÓ - KATONÁS 3, Lehmann 2, NYÉKI 4, PAJÁN 2, Tóth L. 2, Haufe 1. Cs: Takács A., SZIRÁNYI, Fábián, Tiba 1, Vogel, HOSNYÁNYSZKY 2. Edző: Gyöngyösi András OSC: Kardos - Békési 2, ÜRÖGI 3, Halász, Mányai, Berezvai 1, Ferkó 2. Cs: Tóth Z. (kapus), Bleszity 1, Bonczföldi, Keszthelyi, Hábetler, Szollár, Frikk. Edző: Horváth János UTE Taxi 2000-Tabán Trafik-Szeged 5-6 (3-2, 1-1, 1-2, 0-1) Komjádi uszoda, 200 néző. V: Császár, Csapó A.
UTE: ÁTS - Benczúr, Kovács R., DÁVID 3, Dala 1, Suti, Zentai. Cs: Vargyas, Kéri 1, Ábrahám, Létay. Edző: Csapó Gábor SZEGED: TÓTH I. - Mód, Várhegyi, Veszelowszki 1, Molnár P., Nitsovits 2, ÉLES 1. Cs: Rydzik 1, Varga P., dr. Török, Balla 1. Edző: Horváth Viktor Az állás
AZ, Nemzeti Sport 2002.02.11. |
| ||
UTE-Szeged 2002.02.10 |
||
|
||
|
FONTOS
