Fura kilenc napon van túl a Vasas-Plaket együttese. Múlt szombaton általános meghökkenésre vereséget szenvedett a BVSC-Brendontól a Komjádi uszodában, majd egy laza szentesi sikert követőn szerdán, újfent a kvázi hazai pályán még nagyobb megdöbbenést keltve az FTC-VMAX-tól is kikapott. Bár vasárnap a hagyományok szerint soha nem rendeznek temetést, akadtak, akik sírásólapáttal vonultak fel a Kőérben - már a szó átvitt értelmében -, ehhez képest az angyalföldiek, ha nem is parádézva, de meglehetősen masszív játékkal megfosztották a Domino-BHSE-t veretlenségétől.

- Ravasz kilenc nap volt, elvégre az elején négy nap alatt kétszer is kikaptunk - mondja Somossy József, a piros-kékek szakvezetője, amikor arról kérdeztük, miként élte meg ezt a majd másfél hetet. - De nem az állt ennek a hátterében, amire sokan gondoltak hallomásom szerint, egyéb problémák játszottak szerepet. Több egyéni hiba csúszott be a két vesztes mérkőzésen, a BVSC elleni összecsapáson a kísérőjelenségek sem tettek jót, ott tényleg anarchia uralkodott a vízben a mi oldalunkon. Sajnos, a vezérjátékosoknak nem sikerült ezen túltenniük magukat, míg az úgynevezett kevesebbet játszók később már nem tudtak változtani. A Fradi-mérkőzésen, úgy vélem, fordított eredmény született: hosszú ideig semmi sem utalt arra, hogy ne nyernénk két-három góllal, de még ha az utolsó emberelőnyből gólt szerzünk, akkor is meglehetett volna a győzelem. Mi mindenesetre nem úgy éltük meg ezt belülről, ahogy azt a kívülállók sejtették. Ezt bizonyította a Honvéd elleni meccs is, amelyen nem voltak kétségbeesett játékosok.

- Őszintén szólva kicsit sajnáltam önöket az előző két mérkőzés alkalmával, az ugyanis mindig fájdalmas, ha egy együttesről tudható, milyen potenciál feszül benne, és hogy ahhoz képest mily siralmasan keveset hoz ki magából.

- A siker titka az, hogy minimálisra kell csökkenteni az egyéni hibákat, mindenkinek muszáj követni a taktikát, érezni, mikor kell lassítani a játékot, mikor gyorsítani, mikor kell lőni és mikor nem, a helyzettől függően. Egyetlen mérkőzést sem lehet úgy megközelíteni, hogy na, essünk túl rajta. Ez az időszak épp amiatt használt, hogy ebből az aspektusból is kielemezhettük a hibáinkat. Amelyek, hangsúlyozom, nem személyes vagy morális okokra vezethetőek vissza, hanem a formaingadozásra. Most már elmondhatom, Varga Tamás sérülése nagyon rosszkor jött, ő sajnos azóta nem tér magához. Amióta ismét gondok adódtak a hátával, nem ugyanaz a játékos: sem a mozgása, sem a lövése, sem az úszása. Szinte nem ismerek rá... Minden héten beszélgetünk, de még megoldandó feladat - az egyik legnagyobb -, hogy ismét visszatereljem a régi kerékvágásba.

- Mivel magyarázza azt, hogy egy csapat ennyire meg tud változni ha nem is órák, de néhány nap leforgása alatt?

- Nézze, ez a bajnokság annyira ki van élezve a Honvéd-Vasas párharcra, hogy a játékosok önkéntelenül mindig erre a mérkőzésre készülnek. Amikor a BVSC-vel vagy Fradival játszanak, már akkor is a Honvéd jár a gondolataikban. Fejben nem hangolódnak külön ezekre az "úgynevezett" kisebb találkozókra, aztán a nehéz pillanatokban improvizálni akarnak, és ha az nem jön be, az oda vezet, amit mindenki láthatott. Továbbá az is tagadhatatlan, a csapatunk mögött álló támogatók számára is leginkább a Honvéd elleni rangadó az igazán exponált meccs.

- Ebben netán az is szerepet játszik, hogy a két sztárcsapat mögött a hazai piaci versenyek egyik legélesebbikét vívó két mobilszolgáltató áll, azaz a Westel és a Vodafone?

- Maximálisan bele lehet képzelni ezt is.

- Attól nem tartott, hogy ha esetleg kikapnak vasárnap, akkor valami végzetesen eltörik a játékosokban, önben, esetleg ön és a játékosok között?

- Ezt a környezet kiprovokálhatta volna, én mégis amondó vagyok: ők is tudják rólam, én is tudom róluk, hogy mindannyian ugyanazt akarjuk elérni. Itt nincs szeretem-nem szeretem, haver-nem haver kapcsolat - csak a cél létezik, a KEK-győzelem és a bajnoki cím. Ebben benne van az, hogy hibáznak ők, hibázom én, de ez nem jelentheti azt, hogy ne bízzunk meg teljes mértékben egymásban.

- Egy éve mintha hasonló krízisen mentek volna keresztül a szegedi vereséget követően.

- Akkor tényleg elég mélyen voltunk, de ott személyes konfliktus állt a háttérben. Itt erről nincs szó. Egy csapatsportban nem olyan egyszerű úgy építkezni, hogy érkezik nyolc remek játékos, és rögtön a maximális eredményt akarjuk elérni. Borzalmas kompromisszumokra, azonnali alkalmazkodókészségre van szükség az első pillanattól fogva. Hiszen elvben ugyanazt akarják játszani, mint addig, de kiderül, hogy adott esetben kevesebbre van szükség, máskor többre, egy kicsit odébb kell menni, ilyesmik. Mindegyiknek ott motoszkál az agyában, hogy nem akar változtatni, hiszen meg akar ragadni a válogatott keretben. Ez sem könnyíti a helyzetet: nem tudom, volt-e valaha olyan, hogy egy gárdából nyolcan kerettagok. Egyszerre heten lehetnek a vízben, vagyis valaki kapásból a kispadon kezd. Idő kell ahhoz, amíg rájönnek, miképp lehet az egyéni feltűnési vágyat csapatérdekké változtatni. Amiben az az érdekes, hogy a Honvéd elleni meccsen ez megint könnyedén sikerült.

CSG, Nemzeti Sport 2002.02.20.