VASAS-PLAKET-VULIAGMENI NC (görög) 10-8 (2-2, 2-3, 4-2, 2-1)

Komjádi uszoda, 1800 néző
V: Salino (olasz), Moliner (spanyol)
Gól - emberelőnyből: 7/4, ill. 8/6
Négyméteresből: -, ill. 1/1
Kipontozódott: Vári (28. p.)

Vasas: Kósz, Hesz 1, Varga T., VÁRI 1, Steinmetz Á. 1, VINDISCH 3, MADARAS 2
CSERE: Varga II Zs. 1, Varga D., Székely 1, Mátyás
Edző: Somossy József

Vouliagmeni: Reppas, Kucojanisz, Ciklosz 1, Mazisz, G. AFRUDAKISZ 2, SANDA 2, Arroyo 1
CSERE: Mavrotasz, Miteludisz 1, Avgusztianakisz 1, C. Afrudakisz, Hadzsiakisz
Edző: Vangelis Rupakasz

Kavargó érzések, csendesen hullámzó víz, fáradtan csücsülő játékosok. Tájkép csata után. 10-8, ízlelgetjük az eredményt. 2-3-nál vagy a szünetben, 4-5-nél mit meg nem adtunk volna érte? Sőt, a harmadik negyedben 6-6-nál, a görögök négyméterese előtt is kiegyeztünk volna vele. 10-7 után azonban valljuk meg, nem. Az hagyján, hogy kétszer volt az angyalföldi fiúknak labdájuk a közte négyhez. Na de a legvége...Kár érte, nagy kár...Ki tudja milyen indíttatásból (túl nagy volt a különbség?), de a bírókettős két Vasas-pólóst is kiszórt, méghozzá úgy, hogy közte a kékek már réges rég ellőték a labdát. Visszakapták. Bevarrták. Nem volt nehéz dolguk. Csoda, hogy Somossy József a fejét rázta?

10-8. Ha azt vesszük, hogy sokáig tipikusan döntetlenszagú mérkőzésen jártunk, felettébb örvendetes eredmény. Persze, egyébként is az. Ne felejtsük, a Vuliagmeni a címvédő Florentia kiejtésével letett már valamit az asztalra. No jó, a Vasas meg a Mladostot verte a selejtezőben -ez sem akármilyen tett. A görögök a Komjádiba is győzni jöttek -árulta el edzőjük. Na igen, bátran alapozhattak a bitang formában és erőben lévő centerükre. Georgios Afrudakisz csuda figura. Huszonnyolc percen keresztül vívta maga ádáz csatáját a védőkkel. Hol Várival, hol a hátával küszködő, de összeszorított fogakkal küzdő Varga Tamással, hol Mátyással. Az első három negyedben neki köszönhetett mindent a Vuliagmeni.

Steinmetz csodaszép akciógólja vezette fel egyébiránt a derbit, majd Ciklosz gyömöszölte be szó szerint a labdát a kapuba. Vindisch ugyan ismét a Vasast jutatta vezetéshez, de újra jött a válasz, Arroyo egyenlített. A görög találatok egy kaptafára mentek: Afrudakisz kiállítatta védőjét, majd fórban a falba bejátszva jártak eredménnyel, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel Kószt. Így ment ez egészen a meccs feléig, Afrudakisz, kiállítás, húzás. Még szerencse, hogy Vári kíméletlenül vágta be a második Vasas előnyt, és hogy Kósz zseniális indítása után Madaras átverte a rosszul helyezkedő Reppast. Hogy mégis egygólos görög előnnyel cseréltek térfelet a csapatok, az Miteludisz érdeme, aki az ellenfél első akciógólját szerezte. Hogy ki volt az előkészítő? Természetesen a védőket magára húzó, majd tökéletes ütemben passzoló, idősebb Afrudakisz...

A Vasasnak azonban volt tartása. Vagy tán több is annál. Jóval kevesebbet hibáztak eztán a hazaiak, akik a szerencsével sem álltal hadilábon. Persze, ezt ki is kellett érdemelni. Hesznek a kapás oldalról milliméterpontosan kellett céloznia (megtette), Székelynek, a lázzal küszködő, beteg Székelynek hoznia kellett a szokásos, szélről "víz alatt" suhintott, "Csucsus" gólját (hozta), Vindischnek el kellett vállalnia előnyben a lövést (elvállalta), míg három másodperccel a harmadik dudaszó előtt Madarasnak minden furfangját és erejét be kellett vetnie a szabaddobásnál (bevetette). Sok minden kellett hát-megtették. Rászolgáltak arra, hogy megkönnyebbüljenek Mavrotasz kapufás büntetője után, vagy hogy a játékvezetők kontrát fújjanak a görögök fórjának kellős közepén (valljuk meg, ez nem nagyon szokás).

Mindazonáltal a végső nekirugaszkodás hozta igazán tűzbe a nagyérdeműt. A gyilkos-szoros védekezés tanítani való volt, satuba kerültek, zavarba jöttek a görögök. Afrudakisz amilyen könnyen kapta eddig a fórokat, most ugyanolyan lazán gyűjtögette a kontrafaultokat (ez is, az is a megkérdőjelezhető kérdések határmezsgyéjén mozgott), az athéni gárda egysíkú játéka csődött mondott. A piros-kékek egymást fanatizálták (a közönség is vette a lapot, mindinkább hangosabb lett a Vasas szurkolótábora), segítették, igazi csapatként működtek. Vindich újra bebizonyította, csuklója őrületes mozdulatokra képes, és Varga II Zsolt sem tétlenkedett, lehetelen szögből zúdította a labdát a megszeppent Reppas kapujába. Két perc volt vissza, 10-7-re vezetett angyalföld jeles képviselője, levegőben lógott hát a kiütés.

Csak a bírók legnagyobb fegyverével nem számolt senki. Tudják, az állítólagos kompenzáció... A fentebb említett és értékesített kettős előny. Na mindegy, összességben nem lehet rájuk panaszunk. Mint ahogy a Vasasra sem.

Kavargó érzések, csendesen hullámzó víz, fáradtan csücsülő játékosok. Tájkép csata után. Visszavárja a Komjádi az angyalföldi gladiátorokat...

Mestermérleg

Somossy József: -Úgy érzem, a meccs első és második negyedében túl könnyen kapták az előnyöket a görögök, s nekünk ezért elől, a támadásainknál kellett megszenvednünk. A harmadik negyedtől kezdve nagyobb iramban, agresszívebben játszottunk, és megérdemelten szereztünk háromgólos előnyt. Ezt meg is tarthattuk volna, ha a bírók nem csinálják ugyanazt, mint a találkozó elején. Erősek vagyunk, bármi is lesz Athénban, minket nem lesz könnyű három góllal megverni.

Vangelis Rupakasz: - Szomorú vagyok, nem érdemeltünk vereséget. A mérkőzés második felében bennünket sújtottak a bírói ítéletek, így nehéz helyzetbe kerültünk. Ám ha azt veszem alapul, hogy a Florentiát le tudtuk győzni, akkor miért ne sikerülhetne ez a Vasas ellen is?

Zorba, a görög

A görög zászló a meccs második percében került elő hirtelen, váratlanul. Gazdája egy derék hellén atyafi gyors mozdulattal bontotta szét, mint szegény Osztyapenko kapitány a megadást jelentő fehér lepedőt. Attól a pillanattól kezdve minden vendég-gólnál rázta, rángatta, akár özvegy Krinolinné a tavaszi nagytakarításkor az előszobaszőnyeget. A Vuliagmeni nem különösebben híres együttes, ilyen szempontból messze kullog az Olympiakosz, a Panathinaikosz vagy az AEK mögött, mégis elkísérte Budapestre tizennégy szurkolója. A vendégtábor amúgy nem volt hangos, ránézésre inkább valamiféle görög bálba öltöztek, elegáns urak, divatos dámák, buzukit hallgatva, Metaxát kortyolva. Kedvesek, aranyosak voltak, s attól nem kellett tartani, hogy mondjuk a "vezéralakjuk" egy ötven körüli őrgróf külsej? férfi, Zorba, a görög egyszer csak dühödten megtámadja a Vasas-tábort, vagy egy-egy vitatható bírói ítélet után baseball ütővel vagy páncélököllel fenyegeti a bírókat.

Béke és barátság, no meg több száz angyalföldi szurkoló töltötte be a Komjádi uszodát vasárnap délelőtt. Nem volt csordultig tele a nézőtér, de sokan voltak kíváncsiak az egyik magyar sztárcsapatra, no meg arra a Vuliagmenire, amely alaposan felborítva a papírformát oda-vissza verte az előző körben a KEK-címvédő olasz Florentiát. Őszintén szólva el is kellett a biztatás a Vasasnak, mert aki egy kicsit is jártas a vízipólóban, pontosan tudja, hogy Görögországan milyen körülmények (és bírói ítéletek...) várják az ellenfelet. Amúgy le a kalappal az angyalföldi klub vezetői előtt, akik amúgy a Pásztor fivérek stílusában einstandolták a Komjádit, és ahogy Nemecsek Ernő, Csele s a többi fiú nem tiltakozhatott úgy az uszoda irányítói is csak csendben figyelték, hogy a plafonról sok-sok Vasas-zászló csüngjön, s hogy a falakat graffitiszerűen toronyház nagyságú "Hajrá Vasas!" feliratok díszítsék.

Multicégek ha összejönnek.

Amihez a Vodafon, az Euroliesing és a Plaket adja a nevét, ott bizony oda kell figyelni a részletekre. A KEK-elődöntőt is remekül szervezték meg, volt itt minden, hangulatfelelős, aláfestő zene, talán csak a szünetek közötti tangás női popószépségverseny hiányzott a tökéleteshez. Tangák helyett maradtak a férfias fürdőnacik, amelyekbe ezúttal is bele lehetett kapaszkodni, meg lehetett rángatni a víz alatt, hogy aztán a bölcs játékvezetők mint éles szemű cápavadászok a hullámok alatt is felfedezzék hogy ki kit akart vízbe fojtani. Őszintén szólva vízilabda-bírónak lenni nem egy happy-munka. Búvár Kund vagy tengeralattjáró-kapitány legyen a talpán az a játékvezető, aki mindent tökéletesen lát és minden szituációban igazságosan dönt, a rendszerint láthatatlan csatározásokban.

De most ne szidjuk a bírókat, még akkor sem, ha 10-7-nél az utolsó fél percben szép sorban küldték ki a vízből a Vasas-fiúkat, hadd törülközzenek meg, viszont azt megelőzően kevesebb panasz lehetett rájuk. Somossy József a találkozó előtt azt nyilatkozta, a reális különbség három gól a két csapat között. Meg lehetett volna, de ez a kettő sem rossz, ez alap lehet a KEK-döntőbe jutáshoz, hát még akkor, ha Kósz Zoltán egyszercsak magára talál majd. Nincs vele különösebb baj - csak azt a pluszt, a szokásos bravúrokat nem hozza. Anélkül meg nem könnyű. De ne féltsük a Vasast és legfőképpen ne féltsük Somossy Józsefet. Két vereség után már pletykáltak róla, már megtalálták, voltak akik már "kirúgatták", de a csapata talán érte is játszott egy hete a Honvéd ellen, és most a Komjádi uszodában.

Pokoli meccs volt mind a kettő, de az ördög nem alszik, ott vár Athénban a Vasasra.

AZ, Sinkovics Gábor, Nemzeti Sport 2002.02.25.

Amíg tíz évvel ezelőtt a görög vízilabdát egy legyintéssel intéztük el, addig az elmúlt években hatalmasat fejlődött a sportág a dél-európai országban. Tavaly már a Ferencváros is megtapasztalhatta az Olympiakosz ellen, hogy milyen jó sportdiplomáciával és csapattal rendelkezik az athéni gárda, idén pedig a bajnokságban jelenleg második helyen álló Vuliagmeni oktatta a Kupagyőztesek Európa Kupája negyeddöntőjében a címvédő olasz Florentiát. A görög együttes ugyanúgy kettős győzelemmel jutott az elődöntőbe, mint a német Cannstattot búcsúztató Vasas-Plaket, így a két együttes összecsapása hatalmas küzdelmet ígért.

Az utóbbi hetekben nagyon sok hír, pletyka keringett a Vasas belső problémáiról, amelyre parádés, 10-8-as győzelemmel válaszolt a csapat. A szenvedő fél ráadásul a több olimpiai bajnokkal felálló, addig veretlen Honvéd-Domino volt, azaz érezni lehetett, a Vasas kilábalt a gödörből. Somossy József, az együttes vezetőedzője minimum kétgólos sikerben reménykedett, hozzátéve, ennyi kell a görögök elleni, idegenbeli találkozó előtt. A görögök tavaly a LEN-kupa elődöntőjében voltak érdekeltek, de alulmaradtak az olasz Bresciával szemben.

A találkozó őrült tempóban kezdődött, felváltva potyogtak a gólok: a vezetést Steinmetz szerezte meg, majd Windisch találatával ismét a Vasasnál volt az előny (2-1), ám a második negyed elején Afrudakisz emberelőnyben elért találata már görög vezetést eredményezett. Sőt, az utolsó másodpercekben Miteludisz gólja révén a félidőben a Vuliagmeni vezetett 5-4-re.

A "második játékrész" első hét perce még mindig kiegyenlített játékot hozott, és a Vasas szerencséjére az ellenfél négyméterest is hibázott. Az utolsó negyedet 8-7-es előnnyel kezdte a hazai gárda. Ugyan a ráúszásnál - a mérkőzésen először - Sanda révén az ellenfél hozta el a labdát, Windisch, majd Varga Zsolt révén 10-7-re meglépett a Vasas. Hogy ne maradjon három gólos az előny, arról a játékvezetők gondoskodtak és az utolsó percben két kiállítást is megítéltek, s Sanda hét másodperccel a találkozó lefújása előtt 10-8-ra mentette az összecsapást. A kétgólos győzelemmel a Vasas teljesítette Somossy minimális elvárását, hogy az előny elég lesz-e Görögországban, a jövő héten kiderül.

Férfivízilabda-KEK, elődöntő, 1. mérkőzés:
Vasas-Plaket - NC Vuliagmeni (görög) 10-8 (2-2, 2-3, 4-2, 2-1)
Komjádi uszoda, 2000 néző
gól: Windisch 3, Madaras 2, Vári, Hesz, Steinmetz, Székely, Varga Zs. ill. Afrudakisz 2, Sanda 2, Tsikolosz, Arroyo, Avgustianakisz, Miteludisz

A nap másik meccsén:
Jadran Herceg Novi (jugoszláv) - Mladost Zagreb (horvát) 7-5 (1-1, 1-0, 1-1, 4-3)
A visszavágót két hét múlva rendezik Zágrábban. A párharc győztese játszik majd a KEK fináléjában a Vasas-Vuliagmeni elődöntő továbbjutójával.

Pincési László, [origo] 2002.02.24

Vasas-Vuliagmeni (görög), Komjádi u. 11.00

Mondhattak, pletykálhattak, amit akartak, a Vasas nem esett szét. A szétesés ezúttal azt jelenthette volna, hogy a piros-kék klub pólósai elautókáznak a Kőér utcába, felkötik az alsóneműt, no meg a hercig kis sapkájukat, aztán "belefulladnak" a Honvéd-uszoda amúgy is sekély vizébe. Nem ez történt. A bajnokság egyik esélyeseként kikiáltott angyalföldi gárda meghökkentő vereségeket szenvedett, előbb Gerendás György ifjú delfinjeitől, majd a harcos Ferencvárostól. Ekkor kezdtek el arról beszélni a városban (merthogy Budapest igencsak pletykás város...), hogy jön majd az edzőváltás, még neveket is mondtak, külföldi, hazai szakembereket emlegettek, belső háborúról, feszültségekről regéltek és a Vasas kudarcairól. Ehhez képest magabiztos játék az első számú rivális otthonában és a Szuperkupa-döntő után újabb győzelem a Honvéd ellen.

De nincs megállás, nincs ünneplés.

Az még odébb van, ahhoz először is meg kell nyerni a KEK-et, a Magyar Kupát és a bajnoki címet. Csupán ennyi az elvárás, az Eurolising, a Vodafon és a Plaket által támogatott csapattól. Újra és újra győzni kell a Somossy legénységnek és ilyen terhet még a futballvilágban irigyelt Figóval, Zidannal, Raullal, Roberto Carlosszal "feldíszített" Real Madrid sem bírhat el hosszú távon. Még szép, hogy becsúsznak kisebb-nagyobb vereségek.

Vasárnap viszont nincs mese, nincs mellébeszélés, nincs kifogás. Győzni kell a Komjádi uszodában, és nem elsősorban azért, hogy a lelátón várhatóan helyet foglaló több száz csinos vagy kevésbé csinos fruska sikongathasson a gyönyörtől (ők amúgy sikongatnak akkor is, ha a fiúk laza mozdulattal leveszik magukról a hetvenes években a Corvin áruházban vásárolt fürdőköpenyüket...), sokkal inkább a csapat presztízséért.

Hogy a nimbusz nimbusz maradjon.

Hogy a Somossy-csapat kövesse a nagy elődök, Faragó, Csapó, Kenéz, Rusorán és a többiek útját, újra Európa-hírű együttesként emlegessék. Ez reális elvárás nemcsak a szponzoroktól, a szurkolóktól is. Tudják ezt a játékosok Kósz Zoltántól kezdve Székely Bulcsún, Vári Attilán, Varga Tamáson át egészen Varga Dánielig, érzik ők ott bent a langymeleg vízben a felelősséget, de olykor görcsös a csukló, dekoncentrált az agy és semmi sem sikerül. Vasárnap délelőtt egy látványos görög dráma vár rájuk remélhetőleg vér nélkül, katarzissal. Jön a Vuliagmeni csapata, és ez így önmagában nem tűnik túl rémisztőnek, elvégre nem az Olympiakoszról van szó, Kásás Zoltán együtteséről, de ha azt vesszük, hogy a derék hellének azt a Florentiát búcsúztatták az előző körben kettős győzelemmel, amely éppen tavaly hódította el a KEK-et, hát bizony nem lesz ez egyszerű lubickolás. A görög csapatban egy extraklasszis a center Afrudakisz, no meg rajta kívül négy válogatott szerepel.

Vajon túljárhatnak-e a mieink eszén, megtréfálhatják-e a Vasast, ahogy tették a magabiztos, majd meglepett olaszokkal szembenű Somossy József szerint reálisan három gól a különbség a két csapat között, természetesen a Vasas javára. A Vasas-szurkolók által csak "Somának" becézett népszerű edző szombat délután a következőket mondta: "Kifogástalan a csapat hangulata, simán győztünk a Honvéd otthonában és ez jó jel a KEK-elődöntő előtt. Mielőtt a görögökről beszélnék, annyit szeretnék megjegyezni, hogy az utóbbi hetekben kicsit többet foglalkoztak velünk, mint kellett volna, vagy például mint a Honvéddal. Nekem úgy tűnt, hogy vereségeink után nagyon sok Vasas-szakértő lett az országban, jöttek az ilyen-olyan megjegyzések a sajtótól, enyhe célzások, amit akár hangulatkeltésnek is nevezhetnék. Pedig ha jól megnézzük, szeptember óta a nagy riválisunkmak, a Honvédnak összességében rosszabb a mérlege, mint nekünk, ha ide vesszük a nemzetközi találkozókat is. Csak ismételni tudom önmagam, nem könnyű szakmai feladat állandóan győzelemre vezetni a csapatot, és a fiúknak sem egyszerű mindezt feldolgozniuk, de szeretik egymást és tudnak küzdeni a másikért, ami a legfontosabb. Most sem a görögöktől félek, sokkal inkább saját magunktól, hogy mennyire leszünk koncentráltak. Láttam a Vuliagmeni együttesét többször is, és szigorúan szakmai alapon nekünk simán tovább kell jutnunk velük szemben. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külső körülményeket, azt, hogy Athénban olimpiát rendeznek, ezért bőven jut pénz a csapatsportágakra, ráadásul a görögöknek rendkívül jó a sportdiplomáciájuk, úgyhogy itthon minimum két góllal kell győznünk. Ellenfelünk egyértelműen a jugoszláv iskolát követi. Jugó edzők munkája érződik a játékukon, biztonsági játékra törekszenek és rendkívül magabiztosak. A Florentiát meglepték, de minket nem fognak, ezt ígérhetem."

Egy héttel ezelőtt a Vasas-szurkolók örömkiáltásaitól volt hangos a Kőér utcai uszoda.

A Komjádiban valami hasonló hangzavarra készülnek - a csapattal együtt.

Sinkovics Gábor, Nemzeti Sport 2002.02.24.