Olaszországban már el is könyvelték a házidöntőt a LEN-kupában. Tekintettel arra, hogy a Pro Recco 10--2-re lépte le odahaza a Partizan Beograd együttesét (a jugoszlávok, mint emlékezhetünk, a Komjádiban magabiztosan verték a Ferencvárost), azon az ágon nem maradt sok nyitott kérdés. Szerintük a másikon sem. Szerintünk meg várjunk még egy kicsit ezzel...

A Brescia ugyan háromgólos előnnyel várja a BVSC elleni visszavágót, azaz valóban közel, nagyon közel került álmai megvalósításához, de a zuglóiak --mi tudjuk -- rendelkeznek rejtett erőtartalékokkal is. Itt van mindjárt Kis Gábor, akit a negyeddöntő spanyolországi mérkőzésén végleg kiállítottak a bírók (pedig csak békítette az összeakaszkodó feleket), és aki eltiltását letöltve vízbe ugorhat majd a Szőnyi úton.

"Nehéz volt egy centerrel végigjátszani a találkozót, de nem ezen múlt elsősorban --kezdte Gerendás György, a BVSC-Brendon edzője. --A mérkőzés elején rosszul kezdtünk, nem voltunk elég higgadtak, kapkodtunk. Azt nem mondanám, hogy hibáztunk, csak nem voltunk elég jók, ellentétben velük, akik biztosan használták ki a lehetőségeiket"--sorolta az okokat, amelyek miatt a második negyed elején 5--1-es hátrányba került csapata. Azt mondja, nem volt ideges akkor sem, érezte, visszakapaszkodnak majd játékosai, nem szaladnak bele egy méretes zakóba. Nem is szaladtak. A három találatig jutó Varjas Attila vezényletével, a ritmust mindinkább megtaláló Szécsi Zoltán védéseivel felárkózott a Vasút, az utolsó játékrészt mindössze egygólos differenciával, 6--5-ös bresciai vezetéssel kezdték a felek.

"Belekényszerítettük őket abba, amit előzetesen elterveztünk. Tanácstalanok lettek, ijedt csapat benyomását keltették. Lehet, hogy hülyén hangzik a 9--6-os vereségünket követően, de meg is nyerhettük volna a mérkőzést"--folytatta Gerendás a hétfői ebéd közben. A tréner nem egyedül falatozott, hanem játékosaival, köszönhetően annak, hogy a gárda egyik kedves támogatója vendégül látta őket. Vereség ide vagy oda, sokan szeretik ezt a csapatot.

Visszatérve az észak-olaszországi kiruccanáshoz: sajnos, a végjáték már nem sikerült a BVSC-nek. Hogy miért? "Hibáztunk, s erre azon nyomban lecsaptak. Tudtuk, hogy ilyenek, játsszák a maguk statikus játékát, várnak az ellenfél hibáira. Csak halkan, tényleg halkan jegyzem meg, hiszen mindent összevetve nem a bírókon múlott, meggyűlt a bajunk a játékvezetéssel. Egyrészt a tizenhárom--hatos kiállítási arány, plusz a javukra ítélt négyes nem túl barátságos a mi szemszögünkből. A baj azonban abban keresendő, hogy az itthoni felfogáshoz képest teljesen az ellenkezője a módi a nemzetközin, amire valljuk meg, nem könny? felkészülni. Labda nélküli kiállítások, kontrák. Egyébként meg megértem a Vasas edzőjét, a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a kettő- és a háromgólos előny között mekkora a különbség. Óriási"--így a mester. A két hét múlva esedékes visszavágóval kapcsolatosan pedig így fogalmazott: "Ezt a Bresciát három vagy négy góllal legyőzni nem lehet. Kivéve persze, ha a BVSC az ellenfele..."

Nemzeti Sport 2002.02.26.