FTC-VMAX-Domino-BHSE 10-7 (0-1, 2-3, 3-1, 5-3)

Népliget, 400 néző, V: Székely, Báthori
Gól - emberelőnyből: 7/3, ill. 8/3
Négyméteresből: -, ill. 1/1
Kipontozódott: Takács II. A. (18. p.), Paján (28. p.)

FTC: Sostar, Lehmann 1, Takács II A., TÓTH L., KATONÁS 4, Nyéki 2, TIBA 2
CSERE: Szirányi, Paján, Hosnyánszky 1, Vogel
Edző: Gyöngyösi András

HONVÉD: Kovács Z., Szívós, BERECZKI 2, Bárány, MOLNÁR T. 3, Biros 1, Kiss G.
CSERE: Takács I. A. 1, Sugár, Jäger, Gombos, Ofner
Edző: Kovács István

Tiba Péter kétszer is betalált a Domino kapujába

"Na, ebből elég!" - rázta a fejét Gyöngyösi András, és már a második negyed legelején kikérte első idejét. Nem véletlenül... Amit addig nyújtottak játékosai, talán az OSC ellen (nem titok, a Fradi imádkozott, hogy az orvosegyetemistákat kapja a hétfői sorsoláskor - mindhiába) is kevés lett volna. A Tóth László által nagy nehezen kiharcolt emberfórokat Nyéki és Lehmann pattintotta fölé, utóbbi ráadásul teljes létszámnál is tüzelt szakadatlanul, no és eredménytelenül. Bosszantó hibák sorozata jellemezte a hazaiak játékát, míg a Honvéd szép nyugodtan, nem túl rohamos tempóban (elvégre szombaton fontos jelenésük lesz Moszkvában) kétgólos előnyre tett szert. Az első negyedben Molnár Tamás szakadt le gyönyörűen emberéről, és járt túl óbecsei exklubtársa, Sostar eszén, majd ugyanő magasan kiemelkedve "zsákolta be" a szemre is tetszetős emberfóros figurát. A ferencvárosi pólósok ijedtnek tűntek - ezalól talán egyes-egyedül a sok nagy csatát megélt center, Tóth volt a kivétel -, a vendégek meg végtelenül nyugodtnak, magabiztosnak. Hogy őszinték legyünk, semmi jel nem utalt arra, hogy összekuszálódnak a szálak. Pedig összekuszálódtak...

Kezdődött azzal, hogy Gyöngyösi említett time outja után kapura sem lőttek a fehérsapkások. Adogattak, adogattak, nem volt senki, aki vállalkozzon, úgy tűnt, Kovács Zoltán védései teljesen kedvüket szegték. Tiba amolyan minden mindegy alapon, az időtől is sürgetve aztán csak elengedte a lasztit, amelyet simán hárított a Gólya becenévre hallgató Európa-bajnok. Aztán mégsem. Valahogy mégiscsak kicsúszott a kezéből. Innentől meg a meccs a Honvédéból...

Ugyan Bereczki kétszer is eredményesen bevetette fegyverét (tűz izomból, jól helyezve), de a túloldalon Katonás teljesen bepörgött. A szó jobbik értelmében. A második játékrész vége felé ügyesen lőtt el Kiss Gergely blokkja mellett, ami hihetetlen energiákat szabadított fel belőle. Megjött a játékkedve, az önbizalma. ("Az első mindig nagyon kell. Nagyon nagyon!"-mosolygott a végén autogrammok osztogatása közepette) A harmadik negyedben két iszonyatosan nagy gólt ragasztott Kovács kapujába, utat mutatva társai előtt is. A Domino zónája ellen ugyanis mi más, mint az átlövés lehetett a leghatékonyabb mód. A jó átlövések, tegyük hozzá!

A teljesen leblokkoló vendégek, ki tudja miért, átvették a Fradi első negyedbéli rossz játékát, a menetrendszerű bejátszások valahol elakadtak a Kőér utca és a Népliget között, ha pedig egy kósza kísérlet ment a kapu felé, Sostar már indított is... Az 5-5-öt eredményező FTC-találat jól jellemezte a találkozó ezen szakaszát: Biros elhamarkodott lövése után Tiba egyedül úszhatott Kovács felé, és ugyan a Honvéd kapusa fogta a ziccert, a kipattanót Nyéki senkitől sem zavartatva varrta be. Hogy hol voltak a dominósok...?

Mindettől függetlenül nem hisztériázott Kovács István, elvégre, 1: nem is szokása; 2: az akkori iksz a visszavágót nézve nem is lett volna annyira rossz eredmény, még akkor sem, ha köztudott, a Honvéd mindenkor és mindenhol, heti három-négy meccset megvívva is győzelemre játszik.

Tíz perc múlva aztán a mesteredző tekintete ölni tudott volna. Fiai egymást múlták alul, a sokszor megcsodált passzok pontatlanságba csaptak át. A jól játszó Molnár ugyan próbálta végig űzni-hajtani társait, ám az ő harciassága valahogy nem ragadt át a többiekre. Ellenben irtózatosan tűzbe jöttek a zöldek, egymás után lövöldözték góljaikat, amelyek közül feltétlenül említést érdemel Katonás negyedik találata. A ferencvárosi kettes a Nyékitől ragyogó ívben, Kiss Gergő feje fölött érkező labdát megtolta, amivel lépéselőnybe került védőjével szemben, majd látta, amint kiront a kapujából Kovács. Gondolt egyet, és szó szerint átverte őt, futballnyelven szólva kötényt adott neki. A megkerülős fajtát. Ha azt mondjuk, zseniális mozzanat volt, nem is mondtunk semmit...

Takács 8-6-nál ugyan közelebb hozta a láthatóan zavarba jövő Honvédot, ám Tiba, majd a legvégén, nyolc másodperccel a dudaszó előtt Hosnyánszky, a tinédzser tehetség tette fel a koronát a Fradi teljesítményére. A 10-7-es hazai siker nem akármilyen izgalmakat ígér a visszavágóra, és valljuk meg, nem túl jó előjel a Domino számára a moszkvai BL-derbi előtt. Igaz, az már-már az elképzelhetetlen kategóriájába tartozik, hogy még egyszer hét (!!!) akciógólt kapjon a magyar bajnok...

Mestermérleg

Gyöngyösi András: - Nem így indult... Nagyon rosszul kezdtünk, nem is értettem, miért csinálják ezt a fiúk. Aztán varázsütésre megváltozott a játékuk, hogy őszinte legyek, engem is megleptek. Döntetlen körüli eredményt szerettünk volna kiharcolni, aztán ez a háromgólos siker minden képzeletet felülmúl. Nagyon örülök, és bizakodom a visszavágó előtt.

Kovács István: - Iszonyatosan hülyék vagyunk... Kezünkben volt a meccs, de nem tudom miért, teljesen leblokkoltunk. A háromgólos hátrány hazai medencében persze ledolgozható, ám biztosan szenvednünk kell a továbbjutásért. Ezt elkerülhettük volna, de nem, mi magunknak tettük nehézzé ezt az elődöntőt.

AZ, Nemzeti Sport 2002.03.07.