--Ha nem osztott ki tíz puszit játékosai közt a meccs után, akkor egyet sem...

--Nagyon boldog voltam, senki sem számított arra, hogy három góllal legyőzzük a Honvédot --válaszolta a felvetésre Gyöngyösi András, az FTC-VMAX vezetőedzője, akinek csapata a szerdai Magyar Kupa-elődöntő első mérkőzésén 10--7-re múlta felül a moszkvai BL-derbire készülő Domino-BHSE gárdáját.

--Ön sem?

--Nem. Legyünk őszinték: ez az eredmény nem reális. Döntetlen körüli eredményt reméltem, azt, hogy nem dől el az első találkozó során a továbbjutás.

--Hát, nem dőlt el.

--Pedig az elején úgy tűnt, nem lesz sok értelme a Kőér utcai meccsnek. Borzasztóan kezdtünk, olyan dolgok köszöntek vissza, amelyek azt hittem, végképp a múltba vesztek. Mérges voltam, zavart játékosaim tanácstalansága, nem jöttek be az első lövések, és ettől teljesen elszált az önbizalmuk. Pedig folyamatosan sulykolom beléjük, ne idegeskedjenek, lőjjenek bátran, ha nem megy be az első, bemegy a második vagy a harmadik. Erre mit látok? Riadt tekintetek, ijedt játékosok.

--Ezért kérte ki már a második negyed legelején az első idejét?

--Próbáltam felpörgetni őket, sokadszor mondtam nekik, ne csüggedjenek, játsszanak, lőjjenek nyugodtan. Egyébiránt szerintem az önbizalmi szint terén vannak leginkább különbségek a csapatok között. Itt van mindjárt a Honvéd, amelyben bátran vállalkozik az is, aki előtte, teszem azt, csúnyán mellédurrantotta a labdát. Nem lehet kiszámítani, ki következik, megoszlik a védők figyelme, és ez teszi veszélyessé a támadást. Sokszor említettem példaként a fiúknak Estiarte vagy Ferreti esetét. Láttam, amint kihagytak egy meccsen három büntetőt, mégis ők lőtték a negyediket. Nem lettek rosszabb játékosok, mert elbaltázták az azt megelőzőeket.

--A nagy áttörést mi okozhatta? A meccs második felében, azt hiszem, szó sem volt önbizalomhiányról. Sőt!

--Ennek örültem leginkább. Látván a gyötrődést, attól tartottam, megismétlődik a Partizan elleni történet, ismét beleszaladunk egy nagy zakóba. De nem, felálltunk a padlóról, és ez mindenképpen biztató a jövőre nézve.

--Persze, kérdés, mi lett volna, ha hirtelen nem blokkol le a Honvéd.

--Minden csapat úgy játszik, ahogy hagyják. Azt nem vitatom, szerencsénk is volt, de azt hiszem, ezen a meccsen rászolgáltunk erre. Végre felismerték a játékosaim, a Honvéd zónáját muszáj átlőni valahogy.

--Főleg Katonás Gergő.

--A többieket sem elfeledve mindenképpen szólni kell Gergőről. Tudvalévő, végtelenül letörten érkezett hozzánk, fél évig nem játszott a Vasasban, idő kellett neki. A közös munka kezdete óta az első perctől az utolsóig teljes intenzitással készül, végighajtja az edzéseket, a kondíciója átlagon felüli, három meccset is végigbírna egyszerre. Sokan kérdezték, miért nem cserélem le néha, de ezt nem tehetem meg vele. Neki játszania kell, az előforduló hibák után saját magát kell megnyugtatnia a vízben. Mint most. Csodálatosan játszott, gyönyörű gólokat lőtt.

-- Magasra tették a mércét, ugye tudja?

--Nézze, az év elején mindenki azt hitte, a Honvéd meg a Vasas végigveri a mezőnyt, erre a BVSC mellett immáron mi is legyőztük mindkettőt. Házon belül az volt az ukáz, maradjunk szerények, a nagyok ellen úgysincs sok esély. Nos, én is azt mondom, maradjunk szerények, de a győzelemről nem kell lemondani, igenis, mindenki ellen van keresnivalónk. A szemünk előtt kell hogy lebegjen: mi alakítjuk a saját jövőnket. Ennek a győzelemnek az igazi értékét a visszavágó adhatja meg. Kupadöntőt kell játszanunk!

--Ilyen határozottan mondja?

--Ezek után nem szabad három góllal kikapnunk a Kőér utcában!

-- Csak emlékeztetőül: a BVSC-sek ugyanezt mondták...

--Tudom, és Gerendás Gyuri figyelmeztetett is, a Honvéd otthonában ne számítsunk könnyű meccsre. Nem is számítunk. Meg kell fognunk az elejét, el kell érnünk, hogy végig stresszben legyen az ellenfél, hogy kapkodnia kelljen. A BVSC ellen hamar behozták a hazaiak a hátrányukat, majd nyugodtan játszhatták a saját játékukat. Ez kell elkerülnünk.

--Ha így alakul, mennek az újabb puszik?

--Mennek. Első éves edző vagyok, mi más, mint az ilyen győzelem fokozza igazán az ember kedvét.

-- Magyarán, nem volt rossz estéje.

--Fáradt estém volt. A meccs után hazamentem, iszonyatosan elfáradtam. A meccset sem néztem még vissza, pedig nem ártana, hiszen van, amire nem emlékszem pontosan.

-- Nocsak?

--Felhívott például Kemény Dénes, és bizony volt, hogy nem tudtam hozzászólni ahhoz, amit mondott, bizonyos szituációk szó szerint elvesztek a fejemben. Mondom, nagyon kimerültem, de a bátyám haverjának poénján azóta is derülök. Nagyon nagy duma.

--Hallgatom.

--Az egyébként jól védő Sostarral kapcsolatban ezt mondta a lefújás után: a Honvéd játékosai nem tudták, hogy a szerb zöldséges hét óra után lehúzza a rollót...

--Hm. Jövő hét csütörtökön mikor is keződik a visszavágó?

--Hétkor...

AZ, Nemzeti Sport 2002.03.08.