DINAMO MOSZKVA (orosz)-DOMINO BHSE 10-9 (3-3, 4-3, 0-0, 3-3)

Moszkva, 1000 néző. V: Rotunno (olasz), Dalli (máltai)
Gól - emberelőnyből: 8/5, ill. 7/3
Kipontozódott: Jäger (26. p.)

DINAMO: Lantszov, APANASZENKO 3, Zacsev 1, Rogyionov, IVLEV, ZILALJEV 4, Akszenov
CSERE: Kutuzov 1, Csetszov, Szlatvickij, Dokucsajev 1, Kotkov
Edző: Mait Riiszman

DOMINO: Kovács Z., Szívós 1, Sugár, Jager, MOLNÁR T. 3, BIROS 4, Kiss G. 1
CSERE: Bárány, Takács A., Tóth I, Bereczki, Gombos
Edző: Kovács István

Ami azt illeti, a városnézést nem vitték túlzásba a fiúk. A szombati reggelit követően komótosan összeszedelőzködtek, felültek a buszra, amely a Vörös térre fuvarozta őket. Ott aztán fülüket behúzva, nyakik begombolkozva végigsétáltak az egykoron monstre felvonulásoktól sújtott kövezeten, majd mintegy melegedésképp a híres, meseszépen felújított Gum áruházba is bepillantottak. Miután az érdeklődő Molnár Tamás ("A Lenin-mauzóleum nincs nyitva?") nemleges választ kapott kérdésére, fogták magukat, és edzeni indultak. Hiába no, mint mondották, "nem turistáknak jöttünk."

A Kereskedelmi Központ vendégszeretetét élvező csapat az ebéd, majd a pihenő után módfelett feltüzelt állapotban indult a meccsre. Egyöntetű vélemény volt, hogy százszorta nehezebb csata vár rájuk, mint a pesti találkán, amikor is szó szerint a Kőér talapzatába döngölték az oroszokat. "Jobban kell kezdenünk, mint odahaza, nem szabad, hogy vérszemet kapjanak" - hangúlyozta Kovács István. Igen ám, de emlékezzünk csak: az eddigi két BL-derbin feltűnően lassan rajtolt a csapat, Óbecsén és Dubronikban is többgólos hátrányból kellett felkapaszkodnia, ami a szerbek ellen sikerült, a horvátok ellen nem.

Nos, a koreográfia változott, kimondottan biztatóan startolt a magyar bajnok, az első emberfóros játék például egyenesen csodálatosra sikeredett. Azok után, hogy Molnárról Rogyionovot küldték ki, kezdetét vette a végeláthatatlan "kiemelkedek, majd passzolok" figura: Szívós-Biros-Kiss-Sugár-Molnár volt a labda útja, utóbbinak "csak" zsákolnia kellett. A túloldalon Kovács Zoltán védte bravúrral Akszenov löketét, hogy aztán újra "Papesz" percei következzenek: válogatottunk centere Akszenovval a nyakán csavart gyönyörűen, Lantszov mozdulni sem bírt a labdára.

Na de a folytatás... Zilaljev szépítő találatára ugyan Szívós révén még válaszolt a Honvéd, ám Apanaszenko és Akszenov gólja (ami egy másodperccel az első dudaszó vége előtt érkezett) hamar életre keltette az oroszok reményeit. A 3-3-as negyed persze még mindig jobb volt, mint a hazai 1-2-es, csakhogy február 3-án bámulatos folytatást láthattunk a mieinktől egy elfáradt, teljesen bedarált orosz alakulat ellen. Itt, Moszkvában azonban szó sem volt ilyesmiről. Küzdött, hajtott a csapat, de nem játszott jól, miközben az oroszok a maguk kis statikus, abszolúte biztonságra törekedő, egyszerű játékukkal sehogysem akartak vízbe fúlni. Mi több, a második negyedben pillanatok alatt elhúztak 5-3-ra (4-0-s széria...), magyarán "megkapták" ama bizonyos vérszemet. Ziljajev és Apanaszenko lődözte a gólokat, míg emberhátrányban - látván, hogy a falban igen veszélyes a Domino - teljesen eltorlaszolták a kapujukat, hárman is alighanem négyméterest ítélnek a bírók a két kézzel blokkoló oroszok ellen. Nem lőttek... Vagy a kapusba vágták a labdát. Biros aztán akcióból bombázott a jobb felsőbe, később pedig egyenlített Gombos precíz átadását követően, de a térfélcsere előtti szituáció jól mutatta: valami mostanában nincs rendben a Dominónál. Merthogy egy másodperccel a negyed vége előtt akadt be megint a labda. Ráadásul előtte bajnokcsapatunk szerezhetett volna vezetést - ha Kiss nem a kétes bejátszást választja, hanem meglövi a labdát úgy, ahogy tudja. Ahogy régen csinálta...

A folytatásban sem változott a játák képe: az oroszok nem idegesítették magukat, mondhatni, csúnyán játszottak, miközben a többre hivatott Honvéd-pólósok messze elmaradtak valós tudásuktól. Volt, hogy két percen át támadhattak, de az istenért sem tudták átlőni a falat. Aztán amikor a feledhető 0-0-s harmadik játékrészt követően Kutuzov kíméletlenül kihasznált egy elképesztően nagy védelmi megingást, sejtettük, innen nagyon nehéz lesz elcsenni a két pontot. Kovács István két centerrel próbálkozott, ami viszonylag hatásosnak bizonyult, hiszen így a jól lövő Biros előtt megnyílt az út - csak hát a védekezés... Az bizony nem ment, mindig jött ugyanis a válasz. És mindig egy egyedül hagyott, középen álló orosztól. Fél perccel a vége előtt maradt el először moszkvai részről a kölcsön visszaadása, apró szépséghiba, hogy ezután már a Honvéd sem talált Lantszov kapujába. Igaz, hogy az utolsó támadásnál az egyébiránt kifejezetten hasznosan játszó Molnárt (mellette csak Biros remekelt) két kézzel húzta vissza Zacsev, ám ki kell mondani - még ha fáj is -: igazságos eredmény született. Ennek a csapatnak nem szabadott volna a Dinamo ellen az utolsó másodpercekre hagyni az egyik pont megszerzésének reményét. És akkor csak az egyikről beszélünk - holott elvben kettőért jött a Domino...

Mestermérleg:

Mait Riiszman: - Sokkal jobban játszottunk, mint Budapesten. Azt hiszem, megleptük a Honvédot, de tudjuk, a továbbjutáshoz még több bravúrra van szükségünk.

Kovács István: - Megint mi rontottuk el. Nagyon rosszul védekeztünk, értehetetlen hibák, gyenge teljesítmények jellemezték a játékunkat. Remélem, mihamarabb kijövünk ebből a hullámvölgyből, folytatjuk a munkát, aztán meglátjuk - habár bosszantó, hogy saját hibánk miatt nem harcoltuk ki a továbbjutást.

AZ, Nemzeti Sport 2002.03.10.

Némiképp furcsa ezt most, a Fradi elleni kupameccs után leírni, de tény: fennállása legnagyobb sikere előtt áll a Domino. A magyar bajnokság megnyerése sem volt persze piskóta, ám a BL-döntő - nyugodtan kijelenthetjük - mindent überel. Márpedig a gárda karnyújtásnyira van a legrangosabb európai klubviadal négyes fináléjától: amennyiben sikerrel tudja le soron következő, moszkvai mérkőzését, "birtokon belülre" kerül. (Matematikailag az késleltethetné a végkifejletet, ha a címvédő dubrovnikiak kikapnak otthon a szárnyaszegetté vált Becsejtől - ennek az esélye a számtani százas skálán valahol a nulla és az egy között keresendő...)

"Úgy számolunk, hogy a szombati meccs után már biztos résztvevői vagyunk a döntőnek" - jelentette ki Kovács István mindennem? habozás nélkül. A Honvéd edzője persze tisztában van azzal, az utóbbi időben megcsappant a kezdeti lendület, játékosai felt?nően ingadozó formát nyújtanak - nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy Kovácsnak a rá egyáltalán nem jellemző, hangfelemelős módszert is igénybe kellett vennie. Mindazonáltal tisztában van a képességekkel, mint mondta: "Nem félek, tudom, hogy hamarosan újra verhetetlen lesz a csapat. Az edzéseken látom, mire képesek, és azt hiszem, nem kell ecsetelnem, mit tud például Molnár Papesz vagy Kiss Gergő, más kérdés, hogy a meccseken több esetben érthetetlen betli következett. Mindig megbeszéljük a hibákat, és bízom benne, amikor nagyon kell, nyomuk sem lesz ezeknek."

A hétközi fiaskó egyébiránt írd és mondd két percig került szóba a BL-derbi előtti egyetlen hazai tréningen (jó, persze egymás közt azért ki-ki megvitatta az eseményeket), amit ekképp magyarázott a mester: "Az első és legfontosabb a Dinamo elleni csata, ráérünk utána törődni a Fradival. Különben is, okos játékosaim vannak, mindenki tudja, mit csinált rosszul, nem fogja ezt elfelejtni a jövő hétig. A fejeknek egyébként sem használt volna most a letolás, pedig szívem szerint mondtam volna ezt-azt. De nincs idő ilyesmire, foglalkozzanak csak az oroszokkal."

Foglalkoztak. Más felvétel hiányában többször megtekintették a Kőér utcai összecsapás egyes, kiemelten az első negyed jeleneteit. Hét percig ugyanis partiban volt, sőt vezetett az egykoron szebb napokat is megélt moszkvai alakulat - más kérdés, hogy aztán úgy porrá őrlődött a Domino darálójában (13-4). "Nem szabad még egyszer így kezdeni ellenük, hiszen ki tudja, odahaza mire lesznek képesek. Jobbak vagyunk, de nem adhatunk nekik előnyt, mert akkor bajba is kerülhetünk. Ne felejtsük el, egy orosz, méghozzá a legjobb orosz csapat otthonában játszunk, amelynek ez az utolsó sansza a továbbjutásra. Kértem a fiúktól, az első perctől az utolsóig tegyék oda magukat, két-három gólos vezetésnél se higgyék azt, vége a meccsnek. Tiszta fejjel kell vízbe menni, és akkor nem lehet baj" - magyarázta az Újpesttel már Európa tetején is álló Kovács, aki a szakosztályvezetővel, Novák Ferenccel karöltve hangsúlyozza: nagyon várják már a pillanatot, amikor Tóth Imre irányítja a többieket a medencében. Vele, mondják, sokkal türelmesebb, mondhatni eszesebb a csapat, az ő rutinja rengeteget ér, ha kell, megfogja, ha kell, meglöki a szekeret. Nos, jelentjük, a veterán, még mindig csuda dolgokra képes pólós is ott volt azon a katonai különgépen, amely a kellemes budapesti tavaszból a h?vös, hóeséssel tarkított (vagy inkább fehérített) moszkvai télbe repítette a magyar bajnokot. Mellette visszatérő a junior vb-bronzérmes Kovács Olivér is, aki végre felgyógyult rejtélyes betegségéből, és a héten hetek óta először együtt készült a társaival. "A meccs napján dől el, hogy Imre játszik-e. Ettől függetlenül úgy vélem, akár nélküle is le kell győznünk a Moszkvát, igaz, ehhez jobban kell játszanunk, mint a Ferencváros ellen" - fejezte be a tréner. A pénteki utazást követő estén átmozgató edzést tartott fiainak a Luzsnyiki stadionhoz tartozó olimpiai uszodában - csak remélni tudjuk, hogy nem ismétlődött meg a dubrovniki tréning koreográfiája, azaz sem Kiss Gergőnek, sem másnak nem törött le egy darab az ujjából...

Az állás: 1. Jug Dubronik (horvát) 6 pont, 2. Domino-BHSE 4, 3. Becsej (jugoszláv) 1, 4. Dinamo Moszkva (orosz) 1

AZ, Nemzeti Sport 2002.03.09.