BVSC-Brendon--Leonessa Brescia (olasz) 10-10 (2-3, 2-1, 4-3, 2-3)

Szőnyi út, 1200 néző, V: Tomic (horvát), Rakovec (szlovén)
Gól - emberelőnyből: 10/5, ill. 14/10
Négyméteresből: -, ill. 1/1
Kipontozódott: Mészáros (21. p.), Kis G. (24. p.), Csirics (27. p.)

BVSC: Szécsi, Gulyás, Fülöp, NÉMETH ZS. 1, KIS G., 1, Varjas, CSÁSZÁR 2
Csere: IBOLYA 4, Szűcs, Petik 1, Vincze 1, Mészáros, Gór-Nagy
Edző: Gerendás György

Brescia: Gerini, Vicsevics 1, Mangiante 1, BARAC 2, HINIC, Csiricsm, RIBICS 4
Csere: Zugni, Piccardo 1, Foresti, Deserti, Fiorentini 1
Edző: Zoran Mustur

Tj: Brescia, 19-16-os összesítéssel

Nem volt penetráns csalás. Ahogy Szécsi Zoltán mondta az öltözőajtóban tűnődve: "Láttunk már ennél rosszabbat is."Igaz, láttunk. Csak friss az élmény, ráadásul ellenpontozás gyanánt ott van szombatról a Vasas KEK-visszavágója, amelyen kiderült, a berkeken belülieknek dukál a hazai pálya előnye. Nekünk, úgy fest, a hátránya. Az emberhátránya. Vastagon.

Sok jóra, persze, nem számíthattunk. A Brescia remek csapat. Jobb, mint a BVSC. Dél-szláv gerince szinte megroppanthatatlan: Hinic és Barac horvát, Vicsevics, Ribics és Csirics Szerbia, illetve Montenegro szülötte, akárcsak az edző, Mustur, de Fiorentini is Goran Jovanovicsként látta meg a napvilágot. Ez eddig hét. És ha ehhez még társítunk egy szlovén és egy horvát bírót, jugoszláv delegátustól erősítve, láthatjuk, a Szőnyi út is inkább hatott Szőnyevicsnek vasárnap délelőtt.

Persze, nem kellett volna hárommal kikapni két hete. Ha Bresciában 7-6-nál nem akar meccset nyerni a Vasút, a visszavágón is könnyebbnek ígérkezett volna a hegymászás. És látványosabban kellett volna visszarugdosni a párkányra felkapaszkodókat - már ha ezt felvállalják az arra idegyűltek.

Így csak szolidan munkálkodtak, habár hatásosan.

Az első hét perc három előnygólt hozott vendégrészről - Szécsi sehogysem érezte a balkezes Ribicset -, míg a BVSC két akciógóllal válaszolt, Császár kapáslövése és Kis centerezése jelentett élményt (2-3). A második során első ízben vezettek a mieink, a Gerendás György által egy hétig gyakoroltatott, ám az edzéseken nemigen működő előnyfigura - bejátszás a kapu előtt kiemelkedőknek - elkezdett hajtásokat hozni (Ibolya), később Vincze labdája surrant be Gerini hóna alatt, miközben Szécsi is felvette a ritmust. Sajnos, Piccardo fórból elengedett lövésével nem tudott mit kezdeni, azaz félidőben úgy álltunk, ahogy tizennégy perccel korábban: összesítésben hárommal ment a Brescia (4-4).

Kisvártatva csak eggyel. Németh bombázott fórból, utána Császár fejezett be egy lefordulást, sőt, a center semlegesítését kiválóan megoldó hazaiak még kétszer indulhattak el a meccsnull érdekében. A Kis ellen ítélt kontra jogos volt. A visszarántott, víz alatt tartott, s ebbéli helyzetéből erőszakosan szabaduló Gulyás kiállítása Szécsi kapuja előtt - nos, az arcpirító. Fiorentinit ez nem érdekelte, majd Szűcs elkapkodott lövése sem hiányzott (előnyben - habár az eredeti szabálytalanságért négyes járt volna...), Baracé pedig végképp nem (egy kivédekezett hátrány után, a másodikból lőtt a hosszú felsőbe). Ibolya csodás centerezése élesztgette a reményeket, Barac kapufás gólja lohasztotta (a blokkoló védőt lerántották a labda elől...), de egy újabb pontos beadásból Ibolya megint eredményesen húzhatott, ébren tartva a reményeket (8-7).

Amelyek szárba szökkentek, midőn Petik a léc alá pattintott az első támadás végén - és plusz kettőnél megint kétszer akciózhatott a BVSC. Császár rosszul passzolt, Kist ugyanakkor büntetlenül tüntették el centerben, sőt, egy nevetséges ítélettel harmadszor is kiállították visszaúszás közben, s minthogy a Brescia jó dél-szláv gárdához méltón az emberelőnyökből oldotta meg a gólszerzést, nagyjából sejtettük, mi vár ránk. Sőt, nemsokára Vicsevics "lesről", egy méterről egyenlíthetett, a vége pedig "fesztiválgyanúsra" sikeredett: Varjas méltatlankodva kinézett egy beszedett ütés után, természetesen őt küldték ki, aztán Gerendás minden mindegy alapon időt kért a bresciaiak fórja közben (ha az ezért járó négyest kivédi Szécsi, a BVSC jöhet - Ribics azonban belőtte), mire a szlovén bíró piros lapot mutatott fel neki. Ezt már senki sem értette - illetve dehogyisnem: mindenki tudta, miről volt szó az elmúlt egy órában... Mirko Szandics LEN-ellenőr ugyan közölte, hogy a piros lap bírói műhiba, ez azonban keveseket vigasztalt a magyar oldalon.

Úgy is mondhatnánk, régi megfigyelés, hogy egy hátbaveregetéstől még nem szokott elmúlni a hányinger.

Mestermérleg

Gerendás György: - Mi is hibáztunk, de lényegesen kevesebbet, mint a játékvezetők.

Zoran Mustur: - Elismerés illeti a BVSC-t, megnehezítette a dolgunkat. Nagy boldogság, hogy egymás után másodszor jutunk be a LEN-kupa döntőjébe.

Összetartás

Hétfőn - ritka alkalom - két edzést tart a bővebb válogatott keret tagjainak Kemény Dénes. A meghívottak: Kovács Z., Pelle, Biros, Szívós, Bárány (Honvéd), Madaras, Varga II Zs., Vindisch, Varga D., Steinmetz Á. (Vasas), Szécsi, Szűcs, Kis G., Gór-Nagy (BVSC), Katonás, Nyéki, Szirányi, Hosnyánszky (Ferencváros), Szabó N. (Szentes)

Görög tragédia

Szörnyű hír érkezett Görögországból: a Vuliagmeni edzője, Vangelisz Rupakasz nem bírta a szombati, Vasas elleni KEK-elődöntő szörnyű idegfeszültségét. A kudarccal zárult párharcot követően a tréner vasárnap délelőtt rosszul lett, összeesett, és a kórházba szállítást követően meghalt. Mindössze 31 esztendős volt...

AZ, Nemzeti Sport 2002.03.11.

"Véleményem szerint ez a Brescia játékerő szempontjából semmivel sem rosszabb, mint a Honvéd vagy a Vasas" - reflektált arra a felvetésre Gerendás György, hogy vajon azzal a játékkal, amit a BVSC-Brendon a februári csúcsvíkendjén nyújtott, esélylyel próbálkozna-e az olasz együttes ellenében. Válaszával sok mindent érzékeltetett a mester a vasárnap 11-től esedékes visszavágó előtt: elvégre együttese az emlékezetes hétvégén tizenhét óra leforgása alatt 6-3-ra legyőzte a Vasast, aztán 12-12-re végzett a Honvéddal. No most ezen eredmények közül még az első is csupán a hosszabbításhoz volna elég - Gerendás gyaníthatóan elégedett volna, ha már ott tartanának.

Az utolsó, szombat délelőtti edzésen azonban mintha kissé zaklatottnak tűnt volna. "Egy hete gyakoroljuk azt az előnyvariációt, amivel az első meccsen látottak alapján talán könnyebben szerezhetnénk gólt, de sehogysem akar összeállni a kép" - sóhajtott a mester, aki az imént említett bajnokikat követően azt hitte, egybeforrott a csapat, elért egy bizonyos szintet, tovább lehet lépni, akár magasabb célok érdekében is. Mígnem Bresciában, de különösen a Honvéd elleni kupavisszavágón szembesülnie kellett azzal, az alapok korántsem szilárdak.

Hogy mindezt miképpen lehet leképezni a vasárnapi összecsapásra? Nos, Gerendás csupán megvonta a vállát, hiszen ő is tudja, a klasszisok sorát felvonultató talján együttest nem csupán legyőzni kell, a fináléhoz néggyel kellene nyerni ellene. Ráadásul a nem túl fényesen sikerült tréninget követően még azzal sem vigasztalhatta magát az edző, hogy egy kiadós horgászással hangolódik vasárnapra: "Ilyenkor fehérjedús csali kell a halaknak, de elfelejtettem csontkukacot venni, úgyhogy feleslegesen mennék ki..."

Persze, arra azért ő is emlékszik, hogy tavaly még reménytelenebb helyzetből vágtak neki a Barceloneta elleni KEK-visszavágónak, aztán csupán a "vendégvédő" bírópároson múlott, hogy nem harcolták ki a hosszabbítást az első meccsen összeszedett négygólos hátrányt követően. "Az a spanyol csapat jobb volt, mint a Brescia"- utalt arra Gerendás búcsúzóul, hogy összességében azért mégiscsak minden lehetséges...

Nemzeti Sport 2002.03.10.