DOMINO-BHSE-FTC-VMAX 12-10 (2-2, 3-4, 4-2, 3-2)

Kőér utca, 1500 néző, V: Németh A., Horváth Cs.
Gól - emberelőnyből: 17/10, ill. 15/6
Négyméteresből: 3/1, ill. -
Kipontozódott: Lehmann (15. p.), Jäger (15. p.), Takács II A. (23. p.), Takács I A. (25. p.), Vogel (25. p.)
Kiállítva cserével: Bereczki szövegért (6. p.), Paján ütésért (21. p.), Katonás ütésért (22. p.)

DOMINO: Kovács Z., Szívós 1, Biros 3, Jäger, MOLNÁR T. 2, Sugár 2, Kiss G. 2
CSERE: PELLE (kapus), Takács I A., Bárány 2, Bereczki, Tóth I., Gombos
Edző: Kovács István

FTC: Sostar, Lehmann 1, Katonás 2, Takács II A., TÓTH L., NYÉKI 6, Tiba 1
CSERE: Paján, Vogel, Hosnyánszky, Szirányi, Fábián
Edző: Gyöngyösi András

Továbbjutott: FTC, 20-19-es összesítéssel

1: Az egyik azt mondta kifelé, a másik, hogy befelé.

2: Odaát váltig állították, "Katonás be van kenve!", a túloldalt azon nyomban replikáztak: "Gyerekek, ugyan már, ez hülyeség".

3: A bíró elmondása szerint a vendégeket kimondottan zavarta, hogy valaki szórakozik a lámpával, szegény Novák Ferenc viszont nem győzte hangsúlyozni: "Na ne vicceljetek! Senki sem szórakozik!".

Felsorolt három "tétel" tán bizonyítja, kimondottan feszült, ideges hangulat uralkodott csütörtök este a Kőérben, az egyetértés legkisebb jele nélkül csatázott játékos, csapatvezető, bíró. A szurkolókról nem is beszélve. Tekintettel arra, hogy a meccsen tiszteletét tette egy a hallhatóan a szombati FTC-UTE futballrangadóra készülő ferencvárosi csoportosulás, az uszodákban az állandóságot képviselő Domino-tábornak úgymond riválisa akadt. Riválisa, amely elé a botrány elkerülése, a játékvezetők megvédése érdekében a találkozó második felében rendezői gárdát vezényeltek. Más kérdés, hogy Németh Attilát - nem véletlenül! - az is idegesítette, hogy az arcképes igazolvánnyal rendelkező rendfenntartók némelyike feladata helyett szintén az ő ténykedésével foglalatoskodott, melegebb éghajlatra kívánta elküldeni...

Szóval nem volt egyszer? történet, maradjunk annyiban. Már a kezdetek is erre utaltak (1. tétel): az első akciónál, Tóth László és Jäger csatájánál ellentétes bírói ítélet született, ki-ki hovatartozása szerint már szidta is a számára kedvezőtlen döntést hozó sípmestert. Végül Németh kiállítása "győzött", a fórt pedig Nyéki varrta be, tovább növelve a Népligetből hozott 10-7-es, háromgólos előnyt. Némi le-föl úszkálást követően Biros és Molnár révén fordított ugyan a Domino, ám a folytatás elmaradt. A tervek, a hazai tervek szerint további góloknak kellett volna következniük, a BVSC elleni visszavágóhoz hasonlóan már az első negyedben kisatírozni a hátrányt, hogy aztán utána nyugodtan, a saját játékot játszva lehessen bedarálni az ellent. Na már most sem nyugodtságról (Bereczki idegességében például már a hatodik percben olyat mondott, amiért végleg a partra szám?zetett), sem darálásról nem beszélhettünk. Nem, mert egyrészt a légkör eleve roncsolta az idegeket, az ítéletdús, mindent észreveszek és fújok bírói felfogás (harmincöt személyi hiba, zónavédekezés...) tüzelte a feleket, másrészt a Ferencváros nem hagyta magát felőrölni.

A t?zforró katlanban például ott volt az a Nyéki Balázs, aki végig hideg fejjel tette a dolgát. Az első meccs hőse, Katonás Gergő nehezen függetlenítette magát a történések alól (például láthatóan zavarta, hogy előbb Kiss, majd Sugár "jelentette fel" meg nem engedett kenőanyag használatára célozva, Németh Attila szerint jogtalanul... - 2. tétel), a harmadik negyed legvégén el is szakadt nála a cérna - igaz, előtte kettőt azért berámolt a Honvéd kapujába. Na de visszatérve Nyékire: a válogatott kerettag mindvégig nyugodt maradt, jól irányította társait, a legkritikusabb pillanatban is helyén volt a szíve. Az, hogy tizenhét percen át állandóan vezetett csapata (4-2-re, 5-3-ra, 6-5-re, 7-6-ra és 8-7-re) főleg neki és az összesen tíz (!) kiállítást szerző Tóth Lászlónak volt köszönhető. No meg annak, hogy a Domino három négyméteresből mindössze egyet tudott értékesíteni...

Mindazonáltal a nagy rohanás, az idővel való versenyfutás, a lámpamizéria (3. tétel) közepette a gödörben lévő hazaiak rejtett erőtartalékuk mozgósításával az utolsó negyedre ledolgozták hátrányukat. 7-8 után a szép lassan elfogyó zöldek ellen 4-0-s szakaszt produkáltak, amihez kellett a Kovácsot váltó Pelle a kapuban, a fórokat szállító Molnár, és a talán túlontúl sokat kockáztató, kettős előnyben a szabályokat elfelejtő egy-két ferencvárosi játékos. Az, hogy öt perccel a vége előtt Bárány labdája bent volt-e, hazai továbbjutás esetén örök vitatéma lenne, mindenesetre 11-8-nál úgy t?nt, addig tartott Gyöngyösi tanítványainak tartása, és onnan tarol majd a Domino.

Nem tarolt... Nem, mert Tóthról sorra szórták ki a bírák a védőket (aki a hazai pálya megfújását emlegette, annak egy száraz tény: az utolsó negyedben, kiélezett, ki-ki helyzetben fordult a kocka, és 3-6 volt a kiállítási arány... -más kérdés, ekkor foghíjas Fradi maradt a vízben), Nyéki pedig zseniális volt. Ötödik és hatodik gólját szerezte, úgy, hogy mindenki tudta, ő fog lőni - kivéve a medencében lévő hazai játékosokat.

És hogy a fordulópontoknak ne legyen végük: 11-10 után újra beljebb kerülhetett volna a Honvéd, elvégre Szívós okos találatát, majd egy kivédekezett hátrányt követően Biros a szélen egyedül viharzott a kapu felé, ám olimpiai bajnokunk lövése a kapu helyet egy ifista honvédost talált telibe... A maradék időt (egy perc) egy fórral megspékelve végigtámadta a Fradi, így pontot téve a továbbjutására, egy iszonyatosan feszült, igazi kupacsata összesített megnyerésére.

Mi történt az első meccs óta?

"Az első meccsen rontottuk el, pontosabban annak az utolsó negyedében. A visszavágón ugyan hibáztunk, kihagytunk két sorsdöntő négyest is, mégis azt mondom: többé-kevésbé elégedett vagyok. Elégedett, mert egymásért küzdöttek a fiúk, az utolsó leheletükig harcoltak, nyertek is, csak hát a háromgólos hátrány sok volt. Sajnálom, hogy Bereczki fegyelmezetlen volt, hamar veszítettünk egy embert, ami ezen a meccsen döntő hibának bizonyult, hiszen a bíráskodás nem a játék szellemét idézte, mindenkire szükség lett volna. Nem azt mondom, hogy csaltak, de pro és kontra olyanokért fújtak, amelyek minden meccsen százszor előfordulnak, még sincs belőle ítélet. Főszereplők lettek a játékvezetők, annyit sípoltak. Volt esélyünk a hosszabbítás kivívására, kár, hogy elszalasztottuk, mert úgy vélem, a ráadásban továbbjutottunk volna. Az élet nem áll meg, pánikhangulat nincs, a bajnokságra és a BL-re vonatkozó terveink semmit sem változtak. Ahogy a jó, úgy a rossz sorozat is megszakad egyszer. A Ferencváros előtt meg le a kalappal, becsülettel küzdött, gratulálok a továbbjutásához"-magyarázta Kovács István, a Honvéd edzője. Kollégája, Gyöngyösi András értékelésében szintén megemlítette a bíráskodást: "Be kell valljam, nem értettem, mi történt az első meccs óta...Ugyanazok a csapatok, ugyanazok a játékosok ugyanazzal a taktikával játszottak, mégis hihetetlen mennyiség? kiállítást ítéltek a játékvezetők. Ennek mi láttuk a kárát, hiszen a végére elfogytunk. Jó-jó, az utolsó negyedben kaptuk a fórókat, de hát addigra olyan felállásban voltunk a vízben, mint soha, olyan fiatalokkal, akik ilyen felfokozott hangulatú meccset még nem vívtak. Ez a bírói felfogás mintha Honvéd-Vasas finálét sugallt volna. Na mindegy, a lényeg, hogy sikerült, különben úgy sem tudtam volna mit mondani a fiúknak... Nagyszer?en küzdöttek, mindenkivel elégedett és nagyon boldog vagyok."

Férfi Magyar Kupa, elődöntő, első mérkőzés

Vasas-Plaket-OSC British Knights 14-5 (2-1, 3-3, 5-0, 4-1)

Komjádi uszoda, 500 néző. V: Bátori Gy., Vojvoda I.
Gól - emberelőnyből: 7/1, ill. 7/4
Kipontozódott: Vári A. (25. p.)

VASAS: KÓSZ - Székely 1, Vindisch 2, Varga T., VARGA D. 1, Vári 1, STEINMETZ Á. 3. Cs: Madaras 1, Mátyás, Hesz 2, Plézer, VARGA II ZS. 3. Edző: Somossy József

OSC: Tory - Békési, Ürögi, Halász, Mányai 1, Berezvai 1, FERKÓ 2. Cs: Boncföldi 1, Keszthelyi, Hábetler, Szollár, Frikk. Edző: Horváth János

AZ, Nemzeti Sport 2002.03.16.