Még maga Veselin Djuho is elismerte -- nagy szó ez ám egy ilyen meccsen! --, a Domino-BHSE megérdemelten győzte le még ilyen arányban is csapatát ("Nem volt szerencsénk, de be kell látnom, ezúttal jobbak voltak a magyarok."). A Jug mestere, akit napokkal ezelőtt Neven Kovacevic helyett a szövetségi kapitánynak nevezett ki a horvát szövetség, jól viselte a 10--7-es vereséget. Köszönhetően talán a Honvédnak, amely a BL előző fordulójában meglepetésre Moszkvában kapitulált, elveszítve reményét a csoportgyőzelem megszerzésére -- cseppet sem valószínű ugyanis, hogy a zárófordulóban odahaza nem tud elbánni az oroszokkal a dubrovniki alakulat.

"Fájó, persze, hogy fájó a moszkvai kudarc, tisztában vagyunk azzal, hogy a mostani háromgólos győzelmünkkel elsők lehettünk volna. Mindegy, túlléptünk ezen, és külön örömmel tölt el, hogy a címvédő ellen bizonyítottuk, kimásztunk a gödörből"--hangoztatta a BL-döntőt (május 24--25.) érő diadalt követően Kovács István, aki külön kiemelte: csapata minden tagja utasításait betartva hihetetlen elszántsággal küzdött. És valóban. A három védő, Jäger, Bereczki és Takács maradéktalanul végrehajtotta feladatát, a világ egyik legjobb centere, Smodlaka ezúttal nem tudott akciógólt lőni; a szélsők, Kiss Gergő, Gombos, Szívós vagy éppen Tóth Imre jobbnál jobb labdákkal tömték a belső embereket; Sugár bődületes lövéseivel idegesítette Volarevicet; Molnár, idegbecsípődés ide vagy oda, nemcsak az emberfórok kibrusztolásában, hanem a gólszerzésen is jeleskedett; és a többiek is alázattal, már-már hibátlanul tették a dolgukat.

"Az emberhátrányos védekezésünk volt a kulcsa a győzelmünknek. A mérkőzés második felében nagyon jól összeállt a fal, Gólyának csak a legritkább esetben kellett közbeavatkoznia, ráadásul akkor igen fontos labdákat fogott"--magyarázta az edző. Szavait alátámasztandó: a Jug a harmadik és negyedik játékrészt együttvéve 8/0-s emberfóros mutatót produkált...

"Nagyon kemény center, a világ egyik legjobbja, de nem lőhetett gólt. Rendkívül erős, de megfogtuk"--mosolygott Smodlakára és maga, illetve védőtársai teljesítményére utalt Takács Attila, Bereczki Miklós pedig szintén a horvát centert említette meg mondandójában, amely szerint "Jót harcoltunk vele, a bírók is hagyták a csatát". Később így folytatta: "Nagyon örülök, hogy kiköszörültük a csorbát. Moszkvában elaludtunk, azt hittük, az itthoni győzelem után nem lehet gond, ezért is veszítettünk. Most azonban mindenki nagyon odatette magát, nagyon jól játszottunk."

A legboldogabbak egyike Novák Ferenc szakosztályvezető volt, aki nem is leplezte örömét. "Végre ismét fantasztikus volt a csapat, végig azt csinálták a gyerekek, amit Kokó megbeszélt velük. Nagyon örülök, és szeretném kiemelni, hogy a mi szurkolóink mellett a horvátok is csodálatosak és sportszerűek voltak" -- mondta, majd sietett irodájába, közölni telefonon a hírt Szakadáti Lászlóval, a LEN igazgatóhelyettesével a hírt, amely szerint a BVSC-Brendon után másodzben lesz magyar együttes a BL négyes döntőjében.

Szigeti remények

--Üdvözlöm, a BL négyes döntőjével kapcsolatosan keresném.

--Jó napot kívánok, bizony nem maga az első, aki ez ügyben hív otthonról --árulja el Szakadáti László, a Európai Úszóliga (LEN) igazgató-helyettese a szövetség római irodájából.

--És? Döntöttek már?

-- Nem, a mai napon is várunk bizonyos kiegészítéseket a jelentkezőktől. Három pályázó van, Budapest, Athén és Nápoly is szívesen megrendezné az eseményt. Most, hogy végleg eldőlt, mely csapatok jutottak tovább, egy héten belül meglesz a döntés.

--Idehaza sokan biztosra veszik, a Margitsziget lehet a helyszín.

--Lehet. De hadd ne menjek elébe a dolgoknak, ki tudja, mindjárt befut egy olyan athéni ajánlat, amire nem lehet nemet mondani.

--A budapesti nem ilyen?

--Én ugyan nem vagyok a döntéshozók között, de talán annyit elárulhatok, félig már Pesten vagyunk...

A magyar gólbírókról

Görgényi István tudna mesélni arról, milyen a horvát gólbírók prototípusa. Kilenc éve a magyar mester azért nem írhatott történelmet a Nice együttesével, mert a BEK-elődöntő visszavágóján, a hirtelen halálban a helybéli gólbíró természetesen nem jelzett, amikor az orosz légiós, Dmitrij Apanaszenko ejtése nyomán a labda átlibegett a vonalon -- miközben a franciák reklamáltak, a Jadran Split befejezte a meccset.

Amivel pusztán azt akarnám érzékeltetni, hogy nemzetközi kupamérkőzéseken bevett szokás: gólbíró hazai kapunál jóformán csak kidobást, átellenben szögletet ismer, ráúszásnál a honfitárs egy méterrel előbbről indulhat, de ami a leglényegesebb: véleményes esetben rendre gólt jelez (persze az övéi javára). Legfeljebb a semleges mérkőzésvezető nem adja meg, ha nagyon gyanúsnak véli az esetet. Efféle szituációból nem akad sok, hárommeccsenként ha egy. Ám ilyenkor nincs helye pártatlanságnak és ártatlanságnak. Pontosan azért, mert a vízilabda alaptörvénye: nem maradhatsz adós. Vagyis azokat a vitatható gólokat, amelyeket külföldön vesznek el a magyar csapatoktól, vagy adnak meg az ellenfélnek, itthon kell behozni. Kötelező. Nem érezheti magát feszélyezve egyetlen magyar játékvezető sem, aki a gólbírói székben ül. Sajnos, néha azt tapasztalni, a mieink túlságosan is szemérmesek. A szabályok mindenekfelett. Hát nem. Kupahétvégéken kizárólag a patriotizmus dominálhat. Mert vasárnap belefért a túlzott semlegesség, de lehet, a BL négyes döntőjében már nem fog.

Mellesleg Szívós labdája fél méterrel volt a gólvonal mögött.

Nemzeti Sport 2002.03.26.