|
|
| ||||
|
|
Férfibajnokság a Dreher-kupáért
elődöntő, első mérkőzések Semmi sem lehetetlen DOMINO-BHSE-FTC-VMAX 12-13 (6-3, 1-1, 1-3, 3-4, 1-1, 0-0, 0-1) Kőér utca, 600 néző. V: Császár, Székely
A nyolc pont eléréséig tartó párharc állása: 4-2 a Honvéd javára Tekintettel arra, hogy mindkét edző szóvá tette a lefújást követően a játékvezetői ténykedést, hogy nem akadt az uszodában olyan, aki ne az egyébként kétségkívül a legjobb bírák közé tartozó Császár, Székely kettősről értekezett volna a mellette állóval - mi is kezdjük ezzel. Nem könnyű téma, annyi szent. A személyi hibák száma: 22, ill. 22, összesen 44. Nem kevés, messze felülmúlja az átlagot (körülbelül a duplája...). Na már most két eset lehetséges. Egy: hihetetlenül durván játszottak a felek. Kettő: a játékvezetők így kívánták elejét venni a durvaságnak. Lehet választani. Mi inkább a kettes változatra fogadnánk - hozzáfűzvén: az állandó kiszórás miatt tűnt kívülről úgy, az első eshetőség is be-belopódzott az uszodába... Ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni, aki tudja a megoldást, mindenesetre az tényleg furcsa, hogy egyszer jó, ha tíz személyi kerül a jegyzőkönyvbe, míg máskor megnégyszereződik ez a szám... Elkezdődött hát... Vártuk, de legbelül féltünk is tőle. Féltünk, csak ne legyen balhé, kalamajka, győzzön a jobb, gratuláljon a vesztes. Ehhez képest már a legelső elődöntő után óvástól, ütésektől, a becsületsértés fogalmát bőven kimerítő szidalmazásoktól visszhangzott a Kőér utcai katlan. Mi lesz később? - jobb, ha bele sem gondolunk... Egyébként Katonás döntött a vízben, nyert a Fradi - addig azonban történt egy s más. Például kíméletlenül belekezdett a Domino: a bírók által "kikényszerített" állandó fórhátrány játékból Kovács István tanítványai jöttek ki jobban az elején, a Molnár, Bárány centerduó vezérletével 7-3-ra megléptek. A nagy előny azonban mintha elaltatta volna a hazaiakat, a vendégek pedig szívós munkával megközelítették ellenfelüket. Katonás, Tiba és Nyéki is túljárt Pelle, továbbá a védelmi fal eszén, így nyolcnál már együtt jártak a felek. Valljuk meg (Gyöngyösi is bevallotta), négygólos Honvéd-vezetésnél nem sokan gondoltak erre... Ezután kezdetét vette a meglógok, egyenlítek nevű "társasjáték". A hatalmas előnyzuhatagban természetesen hullottak a játékosok, mint a legyek, a Honvéd mindhárom bekkje a parton nézelődött, de sokatmondó adat, hogy a ferencvárosiaknál Fábián és Babay stabil csapattaggá lépett elő nagy hirtelen, mondván, a cserepadon a második számú kapuson, Bíró Ákoson kívül egy idő után senki sem tartózkodott, legalábbis sapkában, fürdőnadrágban... Biros iszonyatos, talán dühből is meglőtt bombagólját Szirányi egalizálta, Szívós találatát harminc másodperccel a vége előtt Paján másolta le. A 11-11 azt jelentette, hogy hosszabbításhoz készülődtek a csapatok, miközben a zsűriasztalnál heves egyeztetés folyt a kiállításokról, na meg arról, hogy az extratime-ban bevezették-e a pluszidőkérést, vagy sem. Talán ha ezt a meccs előtt tudni lehetne... A ráadásban semmi sem változott, talán csak annyi, hogy még idegesebbek lettek játékosok, bírók, időmérők, ellenőrök, edzők, nézők. Miután a zöldek két meghatározó emberüket, Nyékit és Tóth Lászlót is elveszítették (jellemző a kavalkádra: három másodperc leforgása alatt...), a Honvédnak állt a zászló. Jött is ez a zászló, piros formájában, amely azt hivatott jelezni, Katonásnak is összegyűlt a három hiba. Már a cserekapus, Bíró is vízbe ugrott (hogy erre volt-e lehetősége, arról lapzártánkig megoszlottak a vélemények...), midőn jelezték, korrekció, "csak" a második, Katonás visszamehet. Talán még az addig öt gólt vágó ifjú is meglepődött... Mindez azért vált kulcsfontosságúvá, mert az okosan játszó Szívós harmadik találatára ismét Szirányi válaszolt (ennyit arról, miért kapta meg a napokban a Szalay Iván-díjat), s miután a ráadást a hirtelen halál követte, Katonás is ott lehetett a vízben. És ha már ott volt, annak negyedik, azaz a meccs 38. percében némi gondolkodás, erőgyűjtés után Pelle szemei közé bombázott. Előtte itt is, ott is kimaradt egy-egy fór (Kiss lövését hihetetlen bravúrral hárította Sostar), elment négy-négy támadás (Hosnyánszky vagy Ofner is dönthetett volna), azaz vibráltak az idegek rendesen. Összefoglalva: az igazán dicséretesen küzdő FTC nyert a bajnoki címvédő otthonában, ám hogy mindez mire lesz elég (egyáltalán elég lesz-e valamire?), megjósolhatatlan. Megszületni sem volt könnyű... Mestermérleg Kovács István: - Hogy milyen volt ez a kosárlabda-mérkőzés? Nem is tudom... Komolyan mondom, nem értem ezt az egészet, a jelek szerint a meccs előtt bírói nagytanácskozás folyt, igaz, erről minket senki sem értesített... Ennyi személyi hibát nem is láttam még... Mindezektől függetlenül meg kellett volna nyernünk a meccset, amely nem a vízilabda szépségeiről, hanem az előnyök kihasználásáról szólt. Gyöngyösi András: - Azzal szeretném kezdeni, értetlenül állok az események előtt. Egyik csapatot sem segítették a bírók, ez nem vízilabda volt. Ez a játékvezetői stílus több mint furcsa, megöli a szépséget. Úgy gondolom, miután sokkalta rövidebb a cserepadunk, csoda, hogy megnyertük ezt a mérkőzést. Nagyon rosszul kezdtünk, akkor nem gondoltam volna, végül mi örülhetünk. AZ,CSG, Nemzeti Sport 2002.04.29. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
