DOMINO-BHSE-FTC-VMAX 10-9 (1-2, 4-2, 2-2, 3-3)

Kőér utca, 1000 néző
V: Németh A., Bátori
A mérkőzés osztályzata: 3
Gól -emberelőnyből: 8/4, ill. 9/6
Négyméteresből: 2/2, ill. -
Kipontozódott: Katonás (19. p.)

DOMINO: Kovács Z., Tóth I., Biros 1, Takács I A., Molnár T. 1, KISS G. 4, Gombos
CSERE: Bárány, Bereczki, SUGÁR 2, SZÍVÓS 2, Ofner
Edző: Kovács István

FTC: Sostar, Katonás 2, NYÉKI 2, Takács II A., Tóth L., LEHMANN 3, Tiba
CSERE: Paján 1, Vogel, Hosnyánszky 1, Szirányi
Edző: Gyöngyösi András

A nyolc pont eléréséig tartó párharc állása: 6-0 a Honvéd javára

"Látjátok, kettő van neki! Látjátok?"-dünnyögött a szünetben Katonás Gergőre mutatva Gyöngyösi András, az ezer hőfokon égő Fradi-tréner. Szarkasztikus megjegyzések sorával üzengetett a túloldalon ülő zsűrinek, látszott rajta, nagyon mély nyomokat hagyott benne a versenybíróság újrajátszásra vonatkozó döntése. Ez speciel játékosait is hihetetlenül feltüzelte, ennek nyomán a felspanolt vendégek nem jártak messze attól sem, hogy két napon belül kétszer hagyják el győztesen a Kőér utcai katlant. Ha a két együttes közötti differenciát vesszük alapul (anyagi, játékoskeret), már az óriási fegyvertény a zöldektől, hogy partiban tudnak lenne a BL-döntős bajnokkal.

Nem vitás, a népligeti, jó értelemben vett munkamániának köszönhetik a zöldek erejüket ("Szerintem egyik csapat sem dolgozik ennyit, mint mi" -így a Fradi gólkirálya, Nyéki Balázs), ment is a bruszt ismét a vízben, aminek ellenszerét nehezen találta a Domino. Háromszor is a fekete, VMAX sapkában pompázó ferencvárosiak vezettek (1-2, 2-3, 3-4), két akciógóllal is összekuszálva a szálakat. Lehmann István ravasz, kacsázó löketét ugyan háríthatta volna Kovács Zoltán, ám Hosnyánszky Norbert jobb felső sarkos bombájánál... Maradjunk annyiban: a roppant tehetséges fiatalember első felnőttek között eltöltött idényében nem először csillantotta fel kivételes lövőtudományát.

Mindazonáltal minden rutinját felvolnultatva a maga javára fordította a Honvéd a találkozót. Molnár Tamás és Biros Péter egyszer villant (akciógólokra akciógólok), s többet nem is adta ki a kezéből a vezetést a Kovács-gárda. Azt nem állíthatjuk, hogy nyugodtan játszhatott, elvégre az ellenfél mindig újítani tudott (5-4-ről 5-5, s így ment ez egészen 9-9-ig), de a kötelezőnek mondott két pont bezsebelését a rendes játékidőben teljesítette.

Kulcsmomentumnak nevezhetjük Katonás harmadik kiállítást érő faultját. A derbi tizenkilencedik percében harmadszor küldték ki Kiss Gergőről a mezőnyből (!) a Fradi kulcsemberét, aminek következtében repült a kispadnál a szék (szerencsére a bírók nem látták, vagy nem akarták látni...), a vendégtábor pedig "Óvjatok, óvjatok!"és "Szövetség csapata!"kiállítással fejezte ki nemtetszését. A törölt találkozón hatot, köztük az aranygólt vágó ifjú pólós is irtó nehezen viselte a megpróbáltatásokat, perceken át gesztikulált, ő, aki két meccset is képes egymás után végigdarálni, a parta kárhoztatott. "Hamar kiszedték, nehogy probléma legyen"-kommentálta némi éllel az eseményeket Papp Albert, az FTC szakosztály-igazgatója, aki nem győzte hangúlyozni, mekkora siker számukra, hogy a Honvéd szintjén pólózik csapatuk. És tényleg.

"Ó! Ilyet is tud?"-mosolygott Kovács István, emlékezvén a meccs kétség kívül legszebb jelenetére. 7-7-nél gondolta Kiss Gergő úgy, ideje talpra ugrasztania az uszodát. Egy kacsintás Gombos Gábornak, menjen csak szépen a szélre (ment), ő meg bentről, kb. hét méterről két lóba után ejtett. Az volt a legszebb az egészben, hogy Alekszandar Sostar nem is állt kint a kapujából, mégis hiába nyújtózkodott, esélye sem volt belepiszkálni a produkcióba. Egyesek néhány kiégett (lekapcsolt?) villanyra fogták, hogy a szerb nem tudott hárítani, mások szerint a tíz évvel fiatalabb Sostar sem nyúlt volna meg magasabbra...

A Domino olimpiai bajnoka egyébiránt az utolsó negyedben nemes gólcsatát vívott Nyéki Balázzsal: említett meseszép ejtése után a fradista fejezte be a láthatóan begyakorolt, rájátszott figurát biztosan (8-8), majd miután negyedik találatát jegyezte három perccel a végső dudaszó előtt, újfent Nyéki egalizált (9-9). Ötvenhét másodpercet mutattott az óra, amikor a huszonkét esztendős, "Süni"becenévre hallgató ősfradista kipókhálózta a bal felsőt, őrült izgalmakat csempészve az uszodába.

A zöld-fehér reményeket miheztartás végett egy Szívós lombozta le (hm...) -az olimpiai bajnokok családjának legkisebbike, Márton (aki az első és a megismételt elődöntőn is kimagaslóan játszott) módfelett higgadtan és okosan pattintotta be a Takács Attilától érkező passzt Tiba Péter mellől -egyszersmind akcigólra megint csak akciógóllal válaszoltak a hazaiak. Végső nekifutásra kiállításban bízott a Fradi, ám tekintettel arra, hogy a bírók az utolsó három percben a csapatokra bízták a döntést (egyébként is normál mederben tartották a kiállítások számát -hol van már a negyvennégy személyi...?), a honvédos Takács némi furfanggal kipiszkálta a labdát Tóth László kezeiből, pontot téve egy tizenegy negyedig tartó történetre.

"Már értem, miért ragaszkodott tíz körömmel az újrajátszáshoz a Honvéd... - elmélkedett Gyöngyösi. - Amennyiben 4-2-nél a Népligetben rendezik ezt a meccset, most könnyen 4-4-nél járnánk. Mintha tartanának tőlünk. A végén már csak becsületből is illet volna megkapnunk az esélyt az egyenlítésre, de nem, úgy tűnik, itt semmi sem számít. Egyébként a mi hibáinkból lőtték a gólokat, de nem adjuk fel!" Kovács mester szerint úgy mennek tanítványai csütörtökön a vízbe, hogy pontot tesznek a csata végére, minthogy 8-0 után nyugodtan szemlélhetnék a másik ágon tusakodó feleket. A ligeti szauna mindenesetre melegen várja őket...

AZ, Nemzeti Sport 2002.05.02.