DOMINO-BHSE-VASAS-PLAKET 7-9 (1-2, 0-1, 3-3, 3-3)

A mérkőzés osztályzata: 3
Kőér utca, 1200 néző, V: Horváth Cs., Bors
Gól -emberelőnyből: 15/6, ill. 9/5
Kipontozódott: Vindisch (22. p.)
Kiállítva végleg cserével: Vári szövegért (12. p.)

DOMINO: Pelle, Szívós 1, Biros 1, Takács A. 1, MOLNÁR T. 1, Kiss G. 1, Gombos
CSERE: Bereczki 1, Jager, Bárány 1, Sugár, Kovács O.
Edző: Kovács István

VASAS: KÓSZ, Hesz 1, VINDISCH 2, Vári, Varga II Zs., VARGA T. 1, MADARAS 3
CSERE: Székely 1, Mátyás 1, Steinmetz Á., Varga D.
Edző: Somossy József

Amennyiben a három nyert mérkőzésig tartó döntőket vesszük figyelembe, akkor kijelenthetjük: a Domino-BHSE megvédi majd címét, begyűjti második aranyérmét. Ellenben ha a vasárnap délelőtti történéseket tekintjük mérvadónak, inkább a Vasas-Plaketre fogadnánk...

Hogy átok vagy sem a finálé első felvonásában a hazai medence, döntse el ki-ki magában, mindenesetre tény: 1999-ben, 2000-ben és 2001-ben egyaránt vendégsikerrel nyitott az aranycsata (erre fel később mindig a hazaiak diadalmaskodtak). Csakúgy, mint ezúttal.

Pedig kifejezetten jól kezdett Kovács István csapata. Az óriási hőségben is hideg fejjel tették a dolgukat a "Sparisok" (akik között az eltiltott Tóth Imre helyett Sugár Sándor vette át a csapatkapitányi teendőket), Varga Tamást jól őrizték hátul, olyannyira, hogy Mr. Őserő, sok esélye nem lévén, ravaszkodni próbált -a bírók persze azon nyomban kontrát ítéltek ellene. Az ellentámadásnál nem szűrt ilyen jól a Vasas zónája, Molnár Tamás megkapta a labdát, majd kiállíttatta magáról a válogatottbéli társat, az egyik legnagyobb ellenfelét, Vári Attilát. A fór megjátszása sem okozott gondot a dominósoknak, Gombos Gábor jó szokása szerint kihagyhatatlan helyzetbe hozta a falban kiemelkedő Takács Attilát, aki nem is hibázott. A negyvenötödik másodpercben vezetett hát a Honvéd -először és utoljára.

Molnárral ugyan továbbra sem bírtak az angyalföldiek, az emberelőnyös helyzeteket azonban sorra parlagon hagyták a hazaiak. A fehér sapkás vitézek például sehogy sem bírtak a fantasztikus formában védő -az ódivatú jelző ez esetben tényleg helyénvaló -Kósz Zoltánnal. Sydney bajnoka bravúrt bravúrra halmozott, Biros Péter előnyben leadott lövését bámulatos reflexszel tolta kapufára, de Kiss Gergő is hiába tüzelt kapásból, a túlsó kapufától is átért a meccsen percről percre nagyobb extázisba kerülő hálóőr. A "Táncolj Csita"-kórus ennek megfelelően az állandóságot képezte ezen a mérkőzésen...

Mindez természetesen kifejezetten jó hatással volt a Vasas többi játékosára is -az alap, ugye -, elsősorban Vindisch Ferencre, aki előbb a vendégek első fórját zúdította be a bal alsóba, majd akcióból járt túl a labdával nemigen találkozó Pelle Balázs eszén. Hétméteres bombáját ráadásul azok után engedte el, hogy azt megelőzően ő volt az, aki csapata második létszámfölötti helyzetét csúnyán fölédurrantotta - mindez jól mintázta, a hatmeccses elődöntő az MK- és a KEK-siker fényében kellő önbizalommal vértezte fel Angyalföld legnépszerűbb együttesét.

A második negyedben tovább folytatta mélyrepülését a Domino: az első játékrészben Szívós Márton által már egyszer a dudaszót megelőzően ellőtt, de hibásan visszafújt fórt a ráúszási procedúra után újra eltékozolta a gárda (Szívós megint a kapufát trafálta telibe), amit, hiszik vagy sem, három másik is követett. Hiába veszítette el végleg első számú védőjét a Vasas a tizenkettedik percben -második személyi hibáját kommentálta Vári Bors játékvezető szerint cserével történő végleges kiállítást érően -, a Honvéd képtelen volt gólt szerezni. Biros előnyben és egy megúszást követően szemtől szemben Kósszal sem volt eredményes, de Bárány Attila sem tudta ezerszázalékos ziccerben behúzni a kapuba a labdát. A piros-kékek portása szó szerint kulcsra zárta az ajtót, az őrületbe, no és a kapufára kergetve ezzel az ellenfelet -Kovács Istán pólósai idővel láthatóan megijedtek a parádézó kapustól, nagyon, de nagyon a sarokra mertek csak célozni, kidöntve kis híján a hálótartót. Ebben a periódusban persze a Vasas sem emberelőnyben jeleskedett (2/0), mindazonáltal Mátyás Zoltán révén újabb akciógólt szerzett. Kincs, nagy kincs volt ez a javából!

A szünetbéli statisztika sok mindent elárult: amíg Pelle a négy kaput eltaláló lövésből csupán egyet fogott, addig a túloldalt Kósz 7/6-os mutatóval lelkesítette híveit! A hazaiak fiatal kapusának aztán Varga Tamás tovább rontotta a harmadik játékrész legelején ezen statisztikáját (miután kiharcolta az előnyt, tanítani való mozdulattal helyezett a vinklibe), igaz, Szívós révén gyorsan válaszoltak odaát. Sokáig ez volt a menetrend: elhúzott hárommal a Vasas, felzárkózott kettőre a Honvéd. Módfelett taktikusan pólóztak Somossy József játékosai, jóval kevesebb hibával rukkoltak elő, mint kollégáik. Kovács Olivér lezseren passzolt Kósznak (hm), Kiss egy az egyben a kapussal is inkább a nehezebb helyzetben lévő Birosban bízott -rosszul -, Bereczki Miklós pedig a támadóidő lejártának hibáját tetézte azzal a csacsisággal, hogy eldobta a labdát. Speciel azt a kiállítástMadaras Norbert büntette góllal (3-6, előtte a rend kedvéért jegyezzük meg: Székely Bulcsú és Bereczki volt a két góllövő)...

Úgy tűnt, nem sok izgalom marad a végére -de csak úgy tűnt. Tekintettel arra, hogy a harmadik negyed legvégén Bárány csak betalált valahogy a kapuba és arra, hogy a záró hét perc Biros szerelésével, Vindich ziccerben történő visszahúzásával s Gombos totális ziccerével folytatódott, minden benne volt a levegőben. A gólpasszkirály azonban nem bírt Kósszal (ő sem)...5-6 helyett így 4-7-ért támadhatott a Vasas: a kupagyőztes edzője Jager Gábor kiállítása után azon nyomban időt kért, megbeszélte fiaival, mi is a teendő, azok meg odamentek, s Madaras révén teljesítették a feladatot. Hogy egyszerűen hangzik? Lehet, de így kell ezt csinálni...

Biros, az alapszakasz gólkirálya később csak feliratkozott a találatot bevivők listájára (a kapusstatisztika mellett a legszembetűnőbb adat: a Szívós, Biros duó 15/2-es lövési mutatója!), de jött Hesz Máté, aki távoli bombájával (hol volt Pelle?) tartotta a három lépés távolságot (5-8). Majd miután Varga II Zsolt kibrusztolta azt a fórt, amelyet Madaras angyali nyugalommal helyezett be a kapuba két és fél perccel a vége előtt, a kiütés szélére került a Domino. Becsületére legyen mondva, ettől megmenekült (Molnár és Kiss találta meg a rést), igaz, ez cseppet sem vigasztalta a címvédőt. Mindeközben egymást csókolgatták az angyalföldiek, és megfogadták: negyedszerre az első meccsen győztes gárda lesz a befutó.

Meglátjuk.

Mestermérleg

Kovács István: -Egy ilyen mérkőzésen vétek ennyi lehetőséget elpackázni. Az ellenfél kapusa jól védett, ám akkor is illett volna belőnni a százszázalékos ziccereket. Az első mérkőzést elveszítettük, de nincs pánikhangulat, hiszen a játék képe alapján nyugodtan mondhatom, nem vagyunk rosszabbak a Vasasnál. A helyzeteinket viszont be kell lőnünk legközelebb!

Somossy József: -Kósz Zoli kimagaslóan jó teljesítményével, továbbá tudatos, határozott játékunkkal sikerült négy negyeden át egy irányban tartanunk a mérkőzés menetét.

Fodor Rajmund: - Az első két negyedben a Vasas magabiztosan vízilabdázott, fantasztikusan jól akadályozta meg a Honvéd lefordulásait, miközben ami helyzete akadt, azt belőtte. Nem tudom, hogy a honvédosok játéka mitől volt ennyire fáradtkás, álmoskás az elején, talán a kihagyás miatt, de tény: csak a harmadik negyedtől kezdték azt csinálni, amit tudnak, más kérdés, hogy folyvást a kapufákat döngették, továbbá sorra rontották a ziccereket. No persze, Kósz Zoli is "egész jól" védett, hála neki, hátul nagyon magabiztos volt a Vasas, elöl pedig ügyesen kombináltak Madaras Norbiék, erőltették a kétcenteres játékot, továbbá a meccs nagy részében a három hátsó ember hátravonásával okosan lelassították a tempót. A Honvéd kicsit szürkének tűnt, igazából akkor lehetett a játékosait észrevenni, amikor hibáztak. Néha egészen feltűnően: a "nem helyzeteket" is ellőtték, Zoli meg "borított" - erre a túloldalon csak egyszer akadt példa. Úgy vélem, a Vasas komoly lépést tett, győzni idegenben hatalmas pszichés előnyt jelenthet, ráadásul mindezt úgy, hogy Vári Atit a második, Vindisch Ferit a negyedik negyed elején veszítette el, és ennek ellenére is győzni tudott.

Märcz Tamás: - Az a csapat nyert, amelyik inkább csapatként funkcionált a mérkőzésen. A Vasas jobban kihasználta az adódó lehetőségeket, és ami a legfontosabb: türelmesebben játszott. Nem tudom, lehet, hogy a Honvédnál Tóth Imre hiányzott a vízből, nem volt, aki irányítson, így mindenki maga akart megoldást találni, maga akarta eldönteni a meccset. A Vasas sem volt hibátlan, de a honvédosok feltűnően kapkodtak. A kapusok közötti különbség is épp arra vezethető vissza, hogy míg Pelle Balázsnak többször is a jól, levegőben megjáratott labdákból érkező lövéseket kellett volna védenie, addig Kósz Zoli néhány, nem igazán jól megkomponált helyzetet követően hárított, gondolok itt arra, hogy a honvédosok például többször is letették a labdát a vízre. Ami természetesen semmit sem von le Zoli érdemeiből, remekül védett, a válogatottak közül kimagaslóan ő nyújtotta a legjobb teljesítményt.

AZ-CSG, Nemzeti Sport 2002.05.13.

Megkezdődött a vízilabdabajnoki döntő. A Kőér utcai uszodában a Honvéd és a Vasas találkozott. Míg az angyalföldiek maratoni, hat mérkőzéses elődöntő során verték ki a BVSC-t, addig a hazaiak viszonylag sima két találkozó után búcsúztatták a Ferencvárost. Így a dominósok többet pihenhettek, ám ez nem mindig jelent előnyt. Már csak azért sem, mert a tavalyi döntőben is a lendületben lévő csapat nyerte az első meccset.

Csak szép sorjában!

Tegnap is mintha a Honvéd nem tudott volna kellőképpen felpörögni. Bár látványos akciókat vezetett és gólhelyzeteket is kialakítottak, az összpontosítással probléma volt. Hiába úszott meg Biros, képtelen volt a kapuba találni ajtó-ablak helyzetben. Igaz, Kósz Zoltán kapus is remek napot fogott ki, nehéz volt túljárni az eszén. Vindisch révén aztán meglógott a Vasas és a félidőre kétgólos előnyt szerzett. Ezután ébredtek a honvédosok, de nem tudták megközelíteni ellenfelüket. Az utolsó negyedben éledtek fel ismét a hazai remények, ám az utolsó perc kezdetén Biros lövését hárította Kósz és ezzel végleg elment a hajó a Honvéd számára. Persze nem véglegesen, mert bár tegnap a Vasas nyert 9-7-re, kedden tovább folytatódik a három nyert mérkőzésig tartó párharc.

- Ha belőjük a helyzeteinket, nyerhettünk is volna - összegzett Kovács István, a Dominó mestere.

Somossy József, a Vasas edzője szerint Kósz bravúros védéseinek és jó játékuknak köszönhető győzelmük.

Buda Balázs, A színes Sport 2002.05.13.