Nagyító alatt a férfibajnokság rájátszásának csapatai, 3. rész: a Vasas nagyszerű idényt zárt
Újabb ezüst a tarsolyukban
A férfi pólóbajnokság rájátszását két hét
alatt zavarták le a csapatok, szinte nem is volt olyan nap,
amikor ne rendeztek volna mérkőzést. A rohamtempó miatt
megemészteni sem volt idő a történteket, értékelni a
látottakat. Éppen ezért a négy érdekelt csapatot vettük most
górcső alá, megválasztottuk a legjobbjaikat, tehetségeiket,
közöljük a statisztikáikat és edzőik értékelését. A sorozatot
a második helyen záró, KEK- és MK-győztes Vasassal folytatjuk.
A fehér sapkás Vindisch
Ferenc újra bebizonyította tehetségét: fantasztikus
lövéstechnikája ellen kevés kapusnak volt ellenszere, a
Vasas táborát mindig talpra
ugrasztotta |
Itt és most tegyük félre
a bajnoki finálé ötödik, mindent eldöntő mecscsének balhéit,
és próbáljuk meg e nélkül elemezni a Vasas idei produkcióját.
Mert van mit! Az angyalföldi alakulat páratlanul eredményes
szezont zárt: előbb december utolsó napjainak egyikén
megnyerte a második ízben kiírt Magyar Szuperkupát (tegyük
hozzá: mind a mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy
egy Honvéd négyméteresnél levonulást vagy
"csak" tanácskozást akart Somossy József), később a
Magyar Kupát zsebelte be, valamint egy csodás tavaszi napon a
KEK-ben is révbe ért.
Háromból
három. Mesterhármas. A piros-kékek azonban mindhárom címet
odadták volna egyért. A bajnokságért.
Nem csoda, hiszen az
angyalföldi szurkolók - akik tömegesen látogatták az
uszodákat, vidékre, külföldre is elkísérvén a csapatot, amiért
minden dicséretet megérdemelnek! - 1989 óta szeretnének
ünnepelni. Most sem sikerült. Szinte hihetetlen, de újabb
bajnoki döntőt veszített a Vasas. Hét, hét percre volt a
Komjádiban a diadaltól a gárda, mégis elbukott. A páratlan
pechszéria tehát folytatódott - egyesek már réges-régen
másról beszélnek ... -, mégis, ha összegezni akarjuk Kószék
teljesítményét mondjuk egy ötös skálán, bizonyosan négy és öt
közé tehető a képzeletbeli mutató. És inkább közelebb a jelest
jelentő ötöshöz ...
Persze, voltak hullámvölgyek. Nehezen
állt össze a csapat, ami érthető: az egy évvel ezelőtti
Vasasból nem sokan maradtak hírmondónak, hiszen óriási
igazolósdiba fogott a szakosztály. Olimpiai bajnokokat,
válogatott kerettagokat, tehetségeket csábított magához, igazi
nagycsapatot kialakítva. A háttér is adott volt a kiugró
szerepléshez, így nem számít meglepetésnek, hogy - a
Domino mellett - a Vasasról szólt az elmúlt idény.
Edzői
szemmel
Somossy József
- Azzal
az elképzeléssel lett összerakva a csapat, hogy
a lehető legrövidebb időn belül a lehető legjobb
eredményeket érje el, mind hazai, mind
nemzetközi viszonylatban. Tulajdonképpen a
folyamatát nézve ez annyi nehézséggel indult,
hogy szükség volt tíz-tizenöt mérkőzésre, amíg
betanulta az együttes azt a játékrendszert, amit
elterveztünk, és egymáshoz szoktak a játékosok,
miközben végig a vállukra nehezedett a győzelmi
kényszer terhe. Az elején így kicsit akadozott a
játékunk, de január végétől láthatóvá vált a
gárda stílusa, és az eredmények is igazolták,
hogy jó úton járunk, mivel márciusban itthon
nyertünk kupát, áprilisban pedig a nemzetközi
porondon. Ráadásul látványos produkcióval,
hiszen többször is telt házat tudtunk varázsolni
a Komjádiba, és ez a lendület kitartott egészen
a bajnoki döntőig. Úgy érzem, a tavaszi szezon
során a Vasas nyújtotta a legegyenletesebb
teljesítményt, és a finálét is a lehető legjobb
formában kezdtük, ezt mutatta, hogy szép
játékkal kettő-nullára vezettünk. Az ezután
történtek pedig mindenki előtt ismertek ...
Az NS szerint az év legjobbja: Madaras Norbert
Rengeteg
jó teljesítmény volt a csapatban: Varga
testvérek, Tamás és Zsolt, Steinmetz Ádám,
Vindisch Ferenc vagy Kósz Zoltán a legjobbak
közé tartozott, fontos gólokat szerzett a
szokása szerint ezer fokon égő Székely Bulcsú,
ám választásunk a csapat balkezesére, Madaras
Norbertre esett. A válogatott kerettel edző
játékos mindvégig kiegyensúlyozott produkcióval
rukkolt elő, a legfontosabb mecscseken, a
rangadókon hihetetlenül hasznosan, gólerősen
játszott. Nem csoda, hogy hamar belopta magát az
angyalföldi szurkolók szívébe, akik miatta talán
firenzei drukkerek is lettek. A BVSC-ből a
Florentiához igazolt játékost ugyanis az év
elején az olaszok adták kölcsön a magyar
gárdának. Egy kicsit csalódott volt, mondván,
szívesen kipróbálta volna magát külföldön, aztán
később hálát adott az égnek, hogy a Vasas
sapkáját húzta a fejére.
Az NS
szerint az év tehetsége: Varga Dániel
Nem véletlenül ragaszkodott Varga
Dánielhez az Újpest és a Vasas is, hiszen
kétségkívül a fiatalok egyik, ha nem a
legnagyobb tehetségéről van szó. A még mindig
juniorkorú játékos - aki már Kemény Dénes
válogatott keretében található! - az angyalföldi
csapatban általában a szélen kapott szerepet, s
bizony ott sem vallott szégyent. Kritikus
szituációkban sem remegett meg a keze, nem
habozott sokat, ha helyzetben volt, ugyanúgy
lekötötte a védekezők figyelmét, mint nevesebb
társai.
AZ - Mihályi András, Nemzeti Sport 2002.06.21.
|
FONTOS
