|
|
| ||||
|
|
A fegyelmin múlik a Vasas jövője: ha csak ősszel kell tíz emberrel játszani, maradnak a szponzorok
Profivá tenni az egész családot 
- Talán azzal
kezdeném, hogy hogyan is csöppentünk mi a vízilabdába - mondja
Németh Attila, a Vasas-Plaket KEK-győztes csapatát támogató
Vodafone kereskedelmi igazgatója. - A Vodafone világszerte
támogatja a sportot, tán ismert a szurkolók előtt, hogy -
angol cég lévén - tradicionálisan futballpárti, a
szigetországban a Manchester Unitedet szponzorálja kiemelten.
A másik nagy terület a Formula-1, ahol a Ferrarival köttetett
hosszú távú megállapodás. Amikor a cég 1999-ben megérkezett
Magyarországra, megvizsgálta a helyi sajátosságokat, melyek a
sikersportágak, s ezek közül hol van a legnagyobb szükség a
támogatásra. Kapóra jött a tavalyi Európa-bajnokság, az
esemény támogatása abszolút sikernek bizonyult, minden mutatót
figyelembe véve, azaz a folytatás mellett döntöttünk.
Megismerni a szabályokat - Így kötöttek ki a Vasasnál. - Miután úgy láttuk, hogy a szövetség mögött viszonylag erős szponzori háttér áll, ugyanakkor a bajnokságban a Dominón kívül egyetlen csapatnak sincs igazán komoly szponzora, ezért klubra voksoltunk. Úgy gondolom, nagy szükség volt az efféle támogatásra egy kiemelten sikeres sportágban, látva az uszodák állapotát, a körülményeket, hogy az olimpiai bajnokok jó része külföldön szerepelt, ugyanakkor azt is, milyen jó a szakmai háttér. Azzal, hogy beszálltunk, egyfelől példát is mutattunk, hogy a többi csapatot is érdemes támogatni, másfelől elértük, hogy látványossá és kiegyensúlyozottá vált a bajnokság, az olimpiai bajnokok többsége végre itthon játszott ... - ...a Vasas esetében ez úgy módosul, hogy elérték: ne menjenek újabbak ki. - Így van, testközelbe hoztuk a példaképeket a fiatalabbak számára, ez manapság rendkívül fontos. A pólósok számára is kínáltunk egy jövőképet, nem kell olasz szerződésekre spekulálniuk, itthon edzve készülhetnek a válogatottal az olimpiára, világbajnokságra. Egyszersmind megteremtettük a profi körülményeket, a játékosoknak csak a vízilabdával kellett foglalkozniuk. Viszont ezzel párhuzamosan azt is elvárnánk, hogy ehhez a profi szemléletmódhoz igazodjon a bajnokság kiírása, a játékvezetés színvonala vagy a szurkolás színvonala, ami alatt azt értem, hogy programokat kellene indítani annak érdekében, hogy a nézők tisztában legyenek a legalapvetőbb szabályokkal. - Például azzal, hogy a többi csapatjátékkal ellentétben itt szabályos, ha a labdát kiverik az ember kezéből. - Pontosan: nemegyszer tőlem kérdezték a lelátón körülöttem ülők, hogy most akkor mi is történt. Azaz nem elég egy jó csapatot összehozni, a sportágnak imidzset kell csinálni, és azt el kell adni. A tévéknek, a támogatóknak és természetesen elsősorban a szurkolóknak. Muszáj egyfajta intellektuális szükségletet teremteni: tizenöt-húsz éve tudtuk, hogy ha a Népstadionban bajnoki futballmeccs van, oda érdemes kimenni. Nem azt mondom, hogy hetente negyvenezren legyenek az uszodában, de egy fiksz három-négy ezres tábor számára vonzóvá lehetne tenni a vízilabdát. Bosszúhadjárat folyik - Említette a játékvezetést: ez május óta legalábbis neuralgikus pontnak számít Angyalföldön, de korábban is slágertémaként szolgált. - Ahogy én látom: nincsenek megbecsülve a bírók. Tízezer forint mecscsenként, plusz utazási költségek - ezért vagy az csinálja, aki rá van szorulva, vagy az, aki megőrül a sportágért. Tudjuk: az imidzs pénzbe kerül. A játékvezetőknek is szükségük van imidzsre, tekintélyre. A profigárdák közé olyan bírók kellenek, akik továbbképzéseken vesznek részt, továbbá megközelíthetetlenek, minden szempontból. Most, a futball-világbajnokság ürügyén kiderült, mennyire fontos volna a jó bíráskodás. Ázsiában gyengébbnek vélt csapatok lehettek sikeresek, amiben nyilvánvalóan gazdasági okok játszottak szerepet: hogy Koreában jók legyenek a nézettségi mutatók, megtöltsék a stadionokat. Én pedig kikérem magamnak, hogy egy jó világbajnokság helyett eljutottunk oda: nem a kedvenc csapataimnak szurkolhatok, hanem annak, hogy ne legyen csalás. Mindezt azért említem, mert a vízilabda még szubjektívebb, és ősztől fokozott érdeklődés fogja kísérni a játékvezetők tevékenységét. Mi egyébként a rájátszás előtt kértük, hogy külföldiek vezessék a meccseket, ehhez a szövetség nem járult hozzá, jövőre viszont mindenképpen szeretnénk ezt elérni. Továbbá azt is, hogy a játékvezetők értékelésével kapcsolatban tisztázódjon: a gyenge teljesítményért konkrétan mi jár. Ha valakiről kiderül, hogy érzelmi vagy más okokból elvezet egy mérkőzést, az legalább olyan súlyos büntetést kapjon, mint az a játékos, aki verekszik. Például nagyon kíváncsiak volnánk, hogy a döntő negyedik mérkőzésén az ellenőrök által is lepontozott Horváth Csabát mennyi időre tiltották el. Ezzel párhuzamosan nem ártana, hogy egy ennyire szubjektív sportágban minden fontos mérkőzésről készülne videofelvétel. Mindezt azért sorolom, mert el kellene gondolkodni azon, miként lehet egy szponzort megtartani. Amikor egy cég beszáll - s ez, azt hiszem, a Fradi, a BVSC és az Újpest érdeke is - , a pozitív jeleket nézi: bent van a Westel, a Vodafone, nyilván egy sikeres műfaj, akkor alighanem megfelelőek a feltételek, jók a kontrollok, nem fog pofára esni, nem kell végignéznie egy bosszúhadjáratot. - Ön szerint az zajlik? - Szögezzük le: a verekedőket el kell ítélni. Megfelelő büntetéseket kell kiszabni, nem pedig elégtételt venni az évek óta felgyülemlett esetleges sérelmekért. Itt nem elsősorban a Vasasról van szó, mégis állítom, jelenleg a legjobb úton haladunk a vízilabda tönkretétele felé. - Amennyiben? - Ahhoz, hogy egy támogatónak megérje pénzt fektetni a sportba, kiszámítható körülményekre van szükség. A játékról, a játék minőségéről kell szólnia a bajnokságnak, nem pedig az ettől független érdekekről, amelyek igenis bosszúhadjáratot eredményeztek a döntőt követően. Ez rendkívül káros erre a sikersportágra nézve: ezt a részt tudatosan fel kell számolni. - Javallatok? - Szükség van egy megújult szövetségre, nem feltétlenül személyi változásokra, hanem elsősorban egy új struktúrára gondolok. Szakmabelieknek és profi menedzsereknek kell irányítaniuk, nem lehet báb a sportág legfőbb intézménye, amelynek következő lépése az aktuális betelefonáló igényétől függ. A szövetségnek tekintélyre van szüksége, nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy szponzorok nyomására cselekedjék. Ha szilárd a háttér, normális a versenykiírás, a játékvezetés, a verekedések valószínűsége is a minimálisra csökken, hiszen elapadnak a feszültségforrások. Elrettentőt, ne irracionálisat - Azt viszont megkockáztatom: ha az MU bármelyik játékosa ehhez mérhető botrányba keveredne a pályán, azonnal ajtót mutatnának neki, amiről a négy verekedő esetében a Vasasnál nincs szó. - Osztom a nézetét - ami a Manchestert illeti. Mi magunk is teljes mértékben kivizsgáltuk az ügyet, ami - tán a másodfokú döntés hatására - immáron a fegyelmi bizottság előtt, elsőfokon is megtörténhet. Tudja, ez olyan, mint a torokgyulladás: fáj a torkom, de meg kell találni, mitől. Egy nagyon profi világban a játékos tudná, nem tehet ilyet, mert mielőtt behúz valakinek, elgondolkodik, mivel jár mindez a jövőjét illetően, mekkorát zuhan az értéke. Csakhogy mi még nem vagyunk ebben a fázisban. Ha minden profivá válik, akkor fogja a játékos érezni, hogy egy pofonnak mekkora súlya van, hiszen már a csapatok komoly szankciókat alkalmaznának vele szemben. Idáig el kell jutni, de nem lehet az az első lépés, hogy sok langyosan kezelt ügyet követően öt-tíz év sérelmeit most irreális büntetésekkel megtoroljuk, aztán elkezdünk építkezni. Úgy gondolom, válaszút elé került a sportág: vagy állami támogatásra épít, és szenved, vagy tehetős szponzorokra, és tovább emelkedik. - Önök maradnak? - Kitartunk a csapat mellett. Mint említettem, magunk is kivizsgáltuk az ügyet. Feszült időszakot élt meg az együttes, a KEK-sikert követően rögtön kezdődött a BVSC elleni maratoni, majd a döntő, ami hatalmas idegi megterhelést jelentett ennek a relatíve fiatal gárdának. A finálé negyedik meccsét egyértelműen úgy ítéljük meg a felvétel újbóli megtekintése után, hogy azt súlyos bírói részrehajlás miatt veszítettük el. Az ötödik mérkőzés kapcsán beszéltünk az érintettekkel, s arra jutottunk, példátlan, ami történt, a magunk részéről meghoztuk a szankciókat velük szemben, viszont azt várjuk, hogy a szövetség is ésszerű büntetéseket szabjon ki. Azaz mi maradunk - ezen elhatározásunkat csak az változtathatja meg, ha ellehetetlenítik a csapatot. - Tudtommal két játékos kíván távozni, s további négy veszhet el hosszabb időre az eltiltások miatt. Tizenháromból hat. - Székely Bulcsú már bejelentette, hogy elmegy a Fradiba: érthető, szeretett itt lenni, de a válogatottbeli helyét nagyobb eséllyel ott, szabadabban játszva tarthatja meg. Tudunk arról, hogy Vári Attila tárgyal a Honvéddal, mellesleg úgy hisszük, a bajnoki hajrában nyújtott gyengébb teljesítményére ez lehet a magyarázat. A csapat magja viszont megvan, Kósz Zoltán, Németh Zsolt, Madaras Norbert, Steinmetz Ádám és Vindisch Ferenc már aláírta szerződését, s tárgyalunk másokkal is. - És ha négy embert és az edzőt kellene pótolniuk? - Legyenek elrettentőek a büntetések, de ne irracionálisak, amelyek tönkretesznek egy klubot, továbbá két olyan játékost, aki kizárólag a vízilabdából él, ráadásként esetlegesen kárt okoznak a válogatottnak is. Ha a bűnösök eltiltásának nagyobbik részét nevelő célzattal felfüggesztik, akkor megoldható az idény. Úgy számoljuk, hogy az őszt tíz emberrel végigcsinálhatjuk, Somossy József egyébként is tarthatna edzést, csupán a kispadra nem ülhetne le. A másik opció, hogy a szponzori kör, ideértve a Plaketet és az Euroleasinget - szélsőséges esetben - úgy dönt, nincs értelme a folytatásnak. Kérdés, jó-e ez a magyar vízilabdának? A játékosok külföldre mennek, a bajnokság egypólusúvá válik - továbbá e jelzésértékű kivonulás okán a komolyabb támogatók évekre elmaradnak a sportág mellől. Egy biztos: mi nem akarunk ellenségeskedést. Szerintem jó ötlet volna létrehozni egy szponzori tanácsot, a szövetség és a csapatok támogatói évente egyszer-kétszer leülnének, bevonva a minisztérium képviselőit is, megtárgyalhatnák az aktuális problémákat, azt, mire lenne szüksége a vízilabdának. Aztán szívesen játszanánk a szezon elején egy barátságos, jótékonysági meccset a Honvéddal, amelyen kiderülhetne, milyen a tiszta vízilabdázás, a bevételt pedig felajánlanánk az utánpótlásnak. Mi ilyesmikben gondolkodunk, amivel tán jelezzük: érdekeltek vagyunk a folytatásban. Holott egyetlen szavunkba kerülne, hogy elmenjünk, megszabadulnánk a nyűgöktől is, találnánk sokkal nyugodtabb vizeket is. Azért merem mindezt elmondani, mert nem egy többéves szerződés kellős közepén keresgéljük a kiugrási lehetőséget. Egy esztendőre kötöttünk megállapodást, a próbaszezonnal elégedettek vagyunk, a csapat a bajnokság kivételével mindent megnyert, a magyarországi labdasportokban egyedüli klubként szerzett európai trófeát. Ez egy világszínvonalú sport, jó szakemberekkel, utánozhatatlan, családias hangulattal, amelyben nagyobb eséllyel lehet többet tenni, mint más sportágakban. Minket ez motivál, semmi más. CSG, Nemzeti Sport 2002.06.26. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
