|
|
| ||||
|
|
Férfi Világliga, A-csoport, 1. forduló, első mérkőzés, Moszkva
Kifogástalan teljesítmény a nyitányon Lecsapott a sydneyi förgeteg Valamikor az ősidőkben, de legalábbis a múlt péntek előtt ... Így kezdődik Milne Micimackó című regénye (Karinthy Frigyes tolmácsolásában), s ezzel a mondattal sallangmentesen megválaszolhatjuk azt az amúgy nem könnyű kérdést, hogy mikor vertük meg az oroszokat idegenben utoljára. Verítékcseppeket követelő lapozgatás kell ahhoz, hogy egy 1989-es sikerre bukkanjon az ember a megannyi vereség között, hiszen a birodalom fővárosában még a montreali aranycsapatnak sem termett túl sok babér. Egyáltalán, a Szovjetunióval szemben bántóan rossz az örökmérleg (39-63 a győzelem-vereség arány), ami meglehetősen kirívó számsor a magyar vízilabda dicső múltját tekintve. Azt se feledjük, hogy együttesünk eddigi felkészülésére sok jelző illik, csak az ideális nem, elvégre a keret fele tíznapos kihagyást követően, öt nap edzéssel a háta mögött ugrott vízbe a Világliga rajtjának nyitó mérkőzésén.  Kásás Tamás négy gólt szerzett, noha elmondása szerint a fizikuma még nem tökéletes Az első nagyobb felfordulásnál mindazonáltal nem ez látszott, hanem hogy az ablakon sunyin beragyogó nap sugarainál egy keresztpassznál nem igazán lehetett látni, hogy akkor Kiss Gergő egyedül áll-e vagy vannak rajta - a szó szerint ragyogó alkalommal a háttérben ólálkodó Csomakidze élt (vissza), és lecsapta a labdát Kiss kezéről, amivel elment egy kettős emberelőny. Kissé rendezetlenül kezdtük amúgy is a meccset, a negyed közepén Zinnurov így megúszhatott, és átejtette Szécsit (1-0). A válasz azonban hamar jött, és meglehetősen egyértelmű volt: Kásás hétméteres átlövése vágódott a lécről a gólvonalon túlra, mellyel kezdetét vette a fásítási program. Merthogy a következő két gólnál is oly pontosan céloztak a mieink, hogy a labda rendre bepattant a lécről: még az első játékrész vége előtt Madaras bombázott így a rövid sarokra emberelőnyből, majd a másodikban Kiss is beköszönt az erre az idényre reaktivált Makszimovnak. Hátul eközben kezdtek visszaköszönni a római tornán látottak, avagy a védekezés egészen magabiztosnak tűnt. A zóna tökéletesen szűrt, a centerbejátszásoknál bekkjeink nyugodtan kirakhatták a kezüket, elvégre az odarobbanó segítség rendre tökéletes ütemben érkezett s halászta el a labdát Csomakidze elől. Ha pedig nem maradt más, robbant Szécsi: egy ízben két, a kapuja elé tempóelőnnyel érkező orosz elől orozta el a labdát egy óriási kiugrással. Egyszóval vezettünk 3-1-re, parádés mozgással kibekkeltünk egy emberhátrányt, elöl viszont elkezdtek kissé dadogni az akciók. Kimaradt egy fór - Jerisov ugyanakkor a harmadik orosz előnyt kíméletlenül kihasználta -, majd Steinmetz Ádám centerből megejtett labdája landolt a gólvonalon. Kapáslövési kísérleteink sem voltak igazán jók, kivéve Benedekét, aki elég látványosan találta meg a bal felsőt. Ekkor roppanthattuk volna meg őket először - habár 36 perces meccsen a közte három ebben a periódusban még nem sokat számít -, de Vári randán fölébombázott egy fórt, Csomakidze viszont nem tévesztett az ebből induló kontra végén. Öklét rázva örült az orosz középcsatár, s joggal: a labdával korábban nem igazán találkozott, amíg eredeti pozíciójában küzdött - miközben igen szembeötlő volt, hogy a mieink ekkorra rendre meg tudták játszani vagy a centert, vagy a második centerként beúszó szélsőt. Fodor egy ilyen helyezkedéssel harcolta ki azt az előnyt, amelynek végén ugyanőt négyméterest érően rántották le Kásás szokványos belöbbölését követően. Miáltal a gólpassz góllá alakult, Tamás ugyanis magabiztosan beverte a büntetőt (3-5). A nagyszünetre mégis csupán egygólos előnnyel vonulhattunk vissza az uszodát egyébiránt igencsak elrondító vízi csúszda mögé, elvégre egy nagyobb kavarodást követően Garbuzov élt az emberelőny adta lehetőségekkel (többek között azzal, hogy Szécsi az üresen maradt centert fedezte, s nem a kaput). A harmadik negyed első támadása során aztán el is olvadt a becsületes munkával összegereblyézett előny, két, egymásra váró védőnk között Sztratan húzhatott fórból, azaz úgy látszott, a tízperces pauza alatt kissé lankadt a figyelem. Vagy mégsem. Sőt. Ami ezután következett, az több volt mint varázslatos. Anélkül, hogy a múltba ringatnánk magunkat, a négyperces förgeteg a sydneyi szép napokat idézte, ráadásul a szereposztás is kísértetiesen hasonlított a 2000. október elsejeire. Legfeljebb a "kétszer ugyanabba a folyóba" tétel nem sérült, hiszen az olimpiai döntőben az első két negyedben dolgozott a radírgumi, most pedig a második két játékrész során küldtük medencefenékre a muszkákat. De hogyan ... Benedek indította a verklit, kegyetlenül bevert egy emberelőnyt, Csomakidze fölétekert labdáját követően pedig Molnár Kiss pazar passzát simította be a kapus hóna alá, a régi szép időkre emlékeztető módon, a védőjéről leválva. Szécsi eközben redőnyt húzott, Kásás viszont könnyedén kihasználta, hogy újabb előnyünknél sikerült teljesen szétzilálni a hazai védelmet. Madaras pattintása lehetett volna a kegyelemdöfés, csakhogy a labda levágódott a léc alsó lapjáról - de ami késett, nem múlott: egy hihetetlen higgadtsággal végigpasszolt támadás legvégén, 4 másodperccel a támadóidő letelte előtt Vári úgy lőtte szét a bal felső sarkot, hogy annál tökéletesebben nem lehet. Az oroszok eközben kezdtek teljesen szétesni, a bontásban Szécsi és Kásás vitte a prímet: kapusunk olykor egymás után két kétméteres húzásra ért oda emberhátrányban, míg a "nagyvezír" két orosz fórt fullasztott be a magas labdák lehalászásával. Mi több, az utolsó részt egy zsenge tízméteres szabaddobásgóllal nyitotta, amitől a hazaiaknak végképp elment a kedvük az egésztől. Nekünk nem: a szórakoztatásról Benedek, majd Molnár gondoskodott, utóbbi egy öt a négy elleni lefordulást fejezhetett be egy káprázatosan kipasszolt kontra zárásaképp. És ha az utolsó emberelőnyt Benedek nem Szmirnovba vágja a három balkezest felvonultató kísérleti felállásból - Makszimov, akárcsak az olimpián, a kispadon fejezte be a partit -, sikerült volna csontra beállítani a sydneyi eredményt. Mindazonáltal ne higgyék, hogy a magyar táborban bárkinek is hiányérzete volt szombat délután ... Mestermérleg: Kemény Dénes: - A jó egyéni teljesítmények a vártnál sokkal könnyebbé tették a Világliga nyitányát. A harmadik játékrész elején néhány remek villanással elhúztunk, miközben ellenfelünk elkövetett néhány hibát, így az utolsó másfél negyed izgalommentesen telt, annál is inkább, mert az oroszok elveszítették a győzelembe vetett hitüket. Így látták belülről Férfi Világliga, A-csoport, 1. forduló, első mérkőzés, Moszkva Oroszország-Magyarország 6-12 Benedek Tibor: - A négyszer kilenc perces
mérkőzéseken iszonyú nehéz végig koncentrálni, a győzelem
annak köszönhető, hogy megvalósítottuk mindazt, amit
elterveztünk. A taktikánk alapvetően a védekezésre épült, de
egy ilyen hosszú meccsen hiába harcolsz ki odafigyelve
kétgólos előnyt, az pillanatok alatt eltűnhet, amint az a
második negyed végén és a harmadik elején történt. Hogy mégis
ilyen nagy arányban tudtunk nyerni, abban a jó
támadásbefejezés játszott főszerepet: ez ma a második
félidőben átlagon fölüli volt. CSG, Nemzeti Sport 2002.06.29. Moszkvai K.O.A vártnál sokkal könnyebb győzelmet aratott a magyar férfi vízilabda-válogatott Oroszország ellen. A mai második meccs előtt önbizalmat ad, hogy Kemény Dénes szövetségi kapitány együttese K. O.-val nyert, 12-6-tal riasztotta meg a házigazdákat. Olajozottan működött a gépezet a Világliga B csoportjának első összecsapásán, újságolja pólósunk, Biros Péter (képünkön), aki szerint a nyolcszáz moszkvai néző csak a meccs feléig szórakozhatott jól, addig tartották a lépést az oroszok, Magyarország két negyed után 5-4-re vezetett.  - Utána beindultunk, és a harmadik negyed után már 10-5-re elúztunk - mondja Biros. A záró játékrészre nem tudott magára találni a vendéglátó gárda, mely igazából nem is próbálkozott, így nem csoda, hogy hat góllal nyertek a mieink. Kásás és Benedek - 4-4 találat - igazán jó napot fogott ki. Az újabb találkozót ma magyar idő szerint fél tíztől rendezik. szabó, A színes Sport 2002.06.29. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
