FONTOS


  

Férfi Világliga, A-csoport, 1. forduló, első mérkőzés, Moszkva
Első kiírásban eddig jók

Akár kölcsön is kérhetnénk a hidegháborús szlogent jelen esetre: "Látogasson el a Szovjetunióba, mielőtt a Szovjetunió látogat el önhöz!" Persze ez a látogatás nem "olyan" látogatás - többek között kis hazánk deresedő halántékú polgárai is tudnának mesélni az "olyan" változatról -, ugyanakkor az új sorozatot voltaképpen jól jellemzi az idézet: a csoportellenfelek szépen körbevizitálják egymást, most például mi megyünk az oroszokhoz, később ők jönnek hozzánk.

Ami újdonság, elvégre egy világversenyt eddig arról lehetett nagy biztonsággal felismerni, hogy a sportoló megérkezett egy helyszínre, aztán két héten át ugyanabban a városban, többnyire ugyanabban a medencében feszült az érmekért. A Világliga ezzel a hagyománnyal szakít, hiszen a négyes döntőbe kerülésig tizenkét éles mecscset kell megvívnia egy csapatnak, felét idegenben, felét otthon (együttesünk amúgy rendben landolt péntek este Seremetyevón, s este kilenc felé beleveszett a Hotel Kozmoszba, mely szálló alig valamivel kisebb, mint a komplett világegyetem).


Biros Péter Jugoszláviában már belekóstolt a négyszer kilencperces mérkőzések hangulatába - most Moszkvában teheti mindezt

Kívülálló úgy képzelné, a vízilabdás agy hagyományosan úgy kódoltatott be a hosszú évek során, hogy igazán és százegy százalékosan akkor kezd el koncentrálni, akkor élesíti be a testet és a lelket, amikor az adott világesemény helyszínén megérinti az évad fénypontjának számító viadal semmihez sem fogható atmoszférája - az addig vezető úton inkább csak hangolódik. Ám ezt a hipotézist elvetette Kemény Dénes, amikor ugyanis a szövetségi kapitánynak feltettük azt a nem túl eredeti kérdést, hogy szerinte a játékosai "fogják-e", hogy ezen a moszkvai hétvégén már nem csupán készülgetésről, hanem egy világverseny első két meccséről van szó, a szövetségi kapitány közölte: "Bárhol legyünk is, nem tudom elképzelni, hogy egy magyar válogatott játékos ne koncentráljon teljes mértékben, legkésőbb a taktikai megbeszélés kezdetén. Természetesen nem kizárt, hogy egy másodosztályú csapat elleni Magyar Kupa-negyeddöntőre nem ugyanazzal a tűzzel száll vízbe valaki, ám hogy egy moszkvai orosz-magyaron bármelyik játékosnak motivációs problémái támadnának, azt kizártnak tartom."
A kapitány attól sem tart, hogy a Világliga hosszabb meccsei gondot jelentenének azoknak a pólósoknak, akik eddig csak négyszer hétperces összecsapásokon szerepeltek: "A magyar válogatottban évek óta megtehető, hogy a legjobbak három-négy perc után kijöjjenek, hiszen a helyükre kerülők is minőségi vízilabdázók, magyarán az, hogy ötvenöt perc helyett nyolcvanig tart egy találkozó, aligha megy a teljesítmény rovására, úgy is fogalmazhatnék, a fiúk észre sem fogják venni a különbséget. Elsősorban nekem kell észnél lennem, én nem kapcsolhatok ki egy pillanatra sem - igaz, edzői pályám során már sok mindent megéltem, elégszer ültem a kispadon négyszer kilencperces meccseken is ahhoz, hogy tudjam, milyen megterheléssel jár egy ilyen összecsapás." A mesterhez hasonlóan az Olaszországban légióskodók is érzik az ilyen mérkőzések ritmusát, elvégre Itáliában már régóta nettó 36 percesek a partik, de az ideit megelőző két szezont Horvátországban, illetve Jugoszláviában töltött Biros Péter és Molnár Tamás is belekóstolt a maratoni változatba. Amelynek Kemény szerint elsősorban az a lényege, hogy az utolsó negyed közepéig nem ad megnyugvást az esetleges négy-öt gólos vezetés sem: azaz ha ugyanúgy 10-5-re vezetnénk az oroszok ellen a negyedik játékrész első percében, mint a sydneyi olimpia döntőjében, nem dőlhetnénk hátra oly kényelmesen.
Egyébként senki sem temetkezik a másfél évvel ezelőtti varázslat emlékeibe: ha csak a tavalyi Eb-negyeddöntőt vesszük, tudható, mily kemény kihívás előtt áll együttesünk. Akkor egy iszonyatosan kemény találkozón sikerült 10-9-re nyerni, és két héttel később, a bilbaói felkészülési tornán is meg kellett izzadni a sikerért (10-8). Ott találkoztunk utoljára mostani vetélytársunkkal, amelynek soraiból csupán a játékot azóta abbahagyó jó barát, Dmitrij Gorskov hiányzik, egyébként teljes az arzenál. Mindazonáltal tudható, elsősorban a center, Revaz Csomakidze, továbbá az örökmozgó szupertüzér, Alekszander Jerisov semlegesítése a legfontosabb: ha őket "megoldjuk", lényegesen könnyebbé válhat a dolgunk. Miközben arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tavalyi Eb-kerethez képest öt helyen változtatott Kemény a mostani túrára. Amihez a kapitány rögtön fűzött annyi kommentárt, hogy egyfelől hosszú a nyár, azaz rengeteg cserére lesz lehetőség (tehát Kiss Csaba és Székely Bulcsú kihagyásából nem érdemes következtetéseket levonni), másfelől kéretik tudomásul venni, hogy úgymond azok sem alkalmatlanok, akik péntek délután felszálltak a repülőre, "közülük többet láttam már meccset nyerni".
Reméljük, most sem lesz másképp, és a megszerezhető hat pontból legalább hármat hazahoz a csapat, ha nem mind a hatot. Alaphangnak nem lenne rossz - bár a lebonyolításból következőleg egy nullás indítás sem tragédia -, már csak azért sem, mert a magyar pólóban ápolnak egy rendkívül haladónak tetsző hagyományt, amely a FINA által kiírt eseményekkel kapcsolatos. E szerint a nemzetközi szövetség megalakulása óta három világversenyt indított útjára: 1973-ban a világbajnokságot, 1979-ben a Világkupát, most pedig a Világligát. Aki ismeri a honi vízilabdázás fényességes múltját, annak talán mondani sem kell: az első két eseményt annak idején körelőnnyel nyerte a magyar válogatott.

CSG, Nemzeti Sport 2002.06.29.

Férfi válogatott
Női válogatott
Vízilabda Világliga 2002
VÍZILABDA

KÉPEK

  

  
LINKEK