|
|
| ||||
|
|
Férfi Világliga, A-csoport, 1. forduló, második mérkőzés, Moszkva
Többet ésszel - meg erővel is
Néhány játékosunk ugyanis, megtöltendő tartalommal a kétórás időeltolódásból eredő esti üresjáratot (az itteni tíz csak este nyolcnak számít biológiailag), éjfélig bevette magát a Hotel Kozmosz földszintjén található dolláros szerencsebarlangba. Az első nap pozitív mérlege után bementek szombaton is. Na most, a kaszinók örök törvénye, hogy ha egyszer nyertél, tilos visszatérni másnap, hiszen csak ráfizethetsz. Szécsi és Benedek egyaránt megcáfolta ezt a tételt. Majdnem minden bejött nekik. Akárcsak a medencében. Benedek például egy kontra végén megszerezte a vezetést az első negyed elején, igaz, Garbuzov emberelőnyből egyenlített, hogy aztán következzék egy kegyetlen, majd' négyperces úszóverseny. Hol itt, hol ott alakult ki létszámfölény, de egyik csapat sem tudta befejezni a lefordulásokat. A létező legtisztább helyzetet a hazaiak alakították ki, kiháromszögelték két védőnket, Jerisov középen, teljesen üresen kapta a labdát, ami jól is jött kézre, ő egy tempót kivárt, majd utána rásimította két méterről - ez elvben és gyakorlatban minden olyan esetben gól, amikor nem Szécsi áll a kapuban. Csakhogy ő állt ott, és egy alapjában véve nem is létező bravúrral kipiszkálta a labdát a léc alól. Lassan csupán kaparták a vizet a bent lévők, a legnagyobb testű, Kozlov el is fáradt annyira, hogy visszaúszás közben kiállítsák ("vízisízett" a lelkem, azaz belekapaszkodott Molnárba és húzatta magát), Kiss Gergelyben pedig maradt annyi erő, hogy bebombázza a labdát a bal alsóba (1-2). Összekapták magukat a hazaiak, a második rész elején két gyors akciógóllal fordítottak: előbb Jacev akasztotta be csapata első átlövésgólját a hétvégén, majd Csomakidze csavart briliánsan centerből. Benedek mindazonáltal megint halálosan pontosnak bizonyult emberelőnyben, noha ezt elmondhatta magáról Zinnurov is (4-3). Úgy festett, az oroszok elkapták a fonalat - ám a mieink nem adtak a látszatra. Merthogy ismét támadt egy szombatihoz hasonló forgószél, amelyből kikeveredve az ellenfél azon kapta magát - hogy elveszítette a meccset. A testét különféle helyeken fájlaló, de a vízből csak ritkán kikászálódó Kásás egy újabb emberelőnyt fejezett be rendkívül higgadtan, aztán Fodor suvasztotta úgy a labdát a rövid sarokba, hogy az a kapufáról pattant a hálóba. Szécsi eközben megint lezárta a bejáratokat, másodjára már odaért Zinnurov előnyből elengedett labdájára, majd egy távoli lövést halászott le, a kettő között Steinmetz óriási érzékkel, a pattanás pillanatában blokkolta Sztratan bombáját (miközben Csomakidzét dédelgette a hóna alatt). S hogy a félidőre még nyugodtabban vonulhassunk el pihenni, Molnár a saját helyére adta a labdát, ahol éppenséggel Benedek izmozott, és a balkezes centerben is ellenállhatatlannak bizonyult (4-6). Már-már sajnáltuk az oroszokat, különösen, hogy a szünetben két percig szteppeltek a rejtekhelyük bejáratául szolgáló, valamiért mégis kulcsra zárt ajtó előtt. Ettől függetlenül utolsó erőtartalékaikat mozgósítva megpróbáltak nekünk esni - nem mintha addig finomkodtak volna -, csakhogy Szécsivel sehogysem bírtak kibabrálni. Biros ellenben okult az előző napi hibából, ezúttal nem Makszimov feje fölé célzott a megúszás végén, hanem a hóna alatt pattintotta el a labdát - meg is lett az eredménye. Csomakidze eközben már a fejét rázta: kétszer is megszabadult Steinmetztől, de hiába lőtte előbb balra, majd jobbra a labdát, Szécsi valóságos extázisban ért oda ezekre a ziccerekre is. Benedek közben szépen besimított egy emberelőnyt, míg az oroszok akkor sem tudtak gólt szerezni, midőn Kiss állt a kapuba: olyannyira szétestek, hogy amikor az egyik kirontásánál a fél ütemet késő, s emiatt kiállított Szécsi helyére balkezesünk tempózott be, kapura sem tudtak lőni, miután egyik passzuk taccsra szállt ... Bezzeg nálunk minden működött: a keresztpasszokból hol kapásból, hol több lóba után lövő szélsőink továbbra is higgadtan használták ki a fórokat, utolszor Fodor kacsáztatott látványosan (4-3-ról 4-9!), majd miután Csomakidze harmadjára csak meglelte a rést, Benedek is gond nélkül helyezett a hosszúba (ez volt az ötödik gólja a reneszánszát élő balkezesnek!). Jellemző, hogy a harmadik negyed végén emberelőnymutatónk 8/7 volt (anélkül, hogy Kemény Dénes egyszer is időt kért volna!), ami nem romlott sokat a záró részben, ekkor ugyanis elsősorban a 35-ös támadóidő kijátszásában voltunk érdekeltek (a fegyelmezetten adogató gépezetbe amúgy feltűnés nélkül simult bele az élete első válogatottsága alkalmából ekkortájt vízbe kerülő Nyéki Balázs). Egyébként sem maradt sok erő az építkezésre, a kegyetlen keménységgel védekező oroszok mellett mozdulni se nagyon lehetett, a játékvezetők pedig közte négynél - Sztratan lőtt be egy fórt - már nem akartak sokat sípolni. Az oroszok még becsületből szívták magukat, azaz Szécsinek észnél kellett lennie (észnél volt: 22/15-ös, 68 százalékos mutatóval zárt, ami egészen kivételes számsor). Aztán amikor Kiss három és fél perccel a befejezés előtt, időnél, nyolcról egy egészen káprázatos ejtéssel mattolta Makszimovot, a hazaiak tudták, esélyeikre a minimális jelző sem illik ezek után. Az utolsó gól jogán Csomakidze villant, mindazonáltal a mócsingot így sem úszták meg a fukuokai világbajnokság bronzérmesei: ezen a hétvégén - önmagunkat is bevallottan meglepve - összesítésben egy tízest vertünk rájuk. Aki ismeri a históriát, tudja, elég sok delegáció járt már errefelé a história folyamán, ám ha Napoleonékat és a németek ki is vesszük a sorból, akkor is kijelenthető: kevesen távoztak a birodalom székhelyéről ennyire eredményesen. Mestermérleg Kemény Dénes: - Nehezebb volt, mint szombaton, de néhány nagyszerű egyéni teljesítmény újra győzelmet eredményezett, amihez gratulálok játékosaimnak. Külön örömet okozott, hogy Kásás Tamás hüvelykujj- és derékbántalmai ellenére végigjátszotta a mérkőzést. Egyértelmű, hogy jó startot vettünk, de továbbra is párhuzamosan szeretnénk jól szerepelni az idei eseményeken, és építgetni az athéni csapatot. Így látták belülről Benedek Tibor: - Ezek után a horvátok elleni mérkőzésen derülhet csak ki, hogy tényleg ennyire jók vagyunk, vagy az oroszok gyengélkedtek. Egy biztos, ma is remekül ment a csapatnak, a védekezésünk ismét elsőrangúnak bizonyult. Kétségtelen, nekem is kijött a lépés, talán azért, mert ez az új, irányító szerepkör tökéletesen felvillanyoz, s rendre a maximumot hozza ki belőlem. Szécsi Zoltán: - A fölényes győzelem ellenére kijelenthető, hogy legfeljebb két perccel a vége előtt nyugodhattunk meg. Elsősorban azért, mert az oroszoknak - ellentétben a szombati meccsel - engedték a fejletépős védekezést, amiből bármikor lefordulhattak, azaz a nagyobb előny sem tűnt biztosnak ilyen játékstílus mellett. Ahhoz, hogy jól védtem, azért az oroszok is hozzájárultak, úgy éreztem, a szombati második két negyed hagyott nyomot bennük, s ma már úgy kezdtek, hogy kissé féltek tőlem. Ez néhány túllóbált, túlhelyezett labdán is látszott a meccs elején, később pedig az önbizalmuk ment el. Kiss Gergely: - Iszonyú kemény csata volt, az oroszok végig gyilkosan szoros védekezést játszottak, én speciel jobban elfáradtam, mint egy hosszabbításos mérkőzésen. Az is igaz viszont, hogy fejben végig frissebbek maradtunk náluk, így amikorra az őrléstől ők is kipukkadtak, már nem lehetett gond: taktikailag jobbak vagyunk náluk, azaz amikor két fáradt csapat volt a vízben, simán föléjük kerekedtünk. Világliga, B-csoport, 2.
forduló: A Világliga-nyitány további eredményei: CSG, Nemzeti Sport 2002.06.30. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
