Négyből négy idegenbeli siker a Világligában
Plusz tizenkilenc: ideális
Két mérkőzés Moszkvában, kettő Dubrovnikban,
ezeken négy győzelem, s ami a leghihetetlenebb: plusz
tizenkilences gólkülönbség. Efféle parádéra még az első
négyéves ciklusban se nagyon volt példa, habár az 1997-es és
1999-es felkészülés során kizárólag első helyeket gyűjtött a
válogatott az Eb-k előtti tornákon. Viszont a tavalyi esztendő
szenvedései után, továbbá az idei szezon felvezetését figyelve
- előbb a fegyelmi bizottság, majd a csapatorvos állította
össze a csapatot - remélni sem lehetett, hogy az oroszok és a
horvátok elleni Világliga-mérkőzések utolsó három-négy percét
hátradőlve figyelhetjük. Megjegyzendő: idegenben.
 Kovács Zoltán, a Honvéd
Európa-bajnok kapusa ezúttal is bizonyította: bármikor
számíthat rá Kemény Dénes szövetségi
kapitány
Az
utolsó, dubrovniki hétvége anynyiban persze csalóka, hogy a
horvátoktól hiányzott Mile Smodlaka, aki a világ egyik legjobb
centere, továbbá két rutinos kapusuk sem épült még fel
sérüléséből. Az is igaz ugyanakkor, hogy nem ezen a poszton
dőltek el a partik, hiszen maga Veselin Djuho mondta a
második, 13-8-as magyar sikert követően, hogy csapatát csak az
ifjú Kacic bravúrjai mentették meg a katasztrofális
vereségtől. Józanul ítélkezett a hazai kapitány: bár a mieink
nem játszottak csúcsformában, összeszedettségükre jellemző,
hogy mind a 32 lövésük kapura ment (!), Kacicnak 14-szer
kellett hárítania, egy labdánkat blokkolták, négyszer pedig a
kapufa remegett bele a bombázásba.
Kemény Dénes szövetségi
kapitány önmagát cseppet sem meghazudtolva úgy értékelte a
második hétvégét, hogy nem volt tökéletesen elégedett, hiszen
az újjáalakuló horvát gárdát mindkétszer el lehetett volna
intézni legkésőbb a harmadik negyedre. "Persze, érthető okai
vannak annak is, hogy miért nem sikerült mindez, hogy miért
tűnt kevésbé olajozottnak a csapat a moszkvai hétvégén
látottakhoz képest - elemzett a kapitány. - Az oroszok elleni
meccseknek úgy vágtunk neki, hogy a betegségek és a hosszú
kihagyás után benne van a pakliban a vereség, ami oldotta a
feszültséget, egyszersmind mindenki hatványozott
koncentrációval játszott, nehogy beleszaladjunk egy csúnya
verésbe. Az első két siker után viszont úgy érkeztünk meg
Dubrovnikba, hogy most már ciki volna kétszer kikapni, azaz
lett egy kis extratét. Meglehet, az is szokatlan volt a
fiúknak, hogy az utazás előtti napot kihagytuk, hadd
pihenjenek rá a meccsre, s kissé kizökkentek. Aztán kint, a
meccseken tán tudat alatt kicsit lenézték a két fiatal kapust
- ez afféle sejtés, nem tudom, valóban így volt-e.
Elképzelhető, ahhoz is idő kell, hogy beálljon az új ritmus,
ami a válogatottaknál nem igazán megszokott, vagyis hogy hét
közben edzünk, hét végén játszunk - habár szerintem ezentúl ez
egyre kevesebb gondot jelent majd. Amin viszont javítani kell:
úgy láttam, Dubrovnikban már kezdtek erodálódni a tornatermi
alapok, azaz nem járt olyan pontosan a fiúk keze; a hazai
meccsek előtt muszáj lesz ismét több időt szánni a lövések
feljavítására."
Természetesen a szakvezető most sem
mulasztotta el megjegyezni - ezúttal egy, a játékosai által a
Hotel Lapad medencéjének partjára, az asztalaik mellé
készített nyugágyban ülve, a langymeleg vasárnap estét egy
hideg sörrel feldobva - , hogy a legszentebb cél továbbra is
azon 13 pólós megtalálása, "akik mindenkit le tudnak győzni az
athéni olimpián". Nos, egyelőre úgy fest, az alap adott, és a
beépülésre, avagy a helyük megtartására törekvők csatája is
magas színvonalú. Így a vasárnapra kapuba állt Kovács Zoltán
igazolta, bármikor lehet rá számítani, ugyanezt szombaton
bizonyította a szokott posztjáról a pálya másik oldalára
költöztetett Székely Bulcsú is, míg Bárány Attila haloványabb
moszkvai produkcióját követően ezúttal kifejezetten pozitív
benyomásokat hagyott a kapitányban.
Csak a helyhiány
tántorít el attól, hogy mindenkit megemlítsünk - nekünk
mindazonáltal még mindig jobb, mint az edzőnek, elvégre nála a
helyhiány azt jelenti: alkalmanként olyanokról kell
lemondania, akik bárhol másutt kezdők lennének ...
CSG, Nemzeti Sport 2002.07.09.
|
FONTOS
