Ha van valami, amin egy Kelet-Közép-Európában felnőtt ember mosolyog az átlagamerikaival kapcsolatban, az az itteniek bájos bárgyúsága. Hogy képtelenek meglátni a kiskapukat, mi több, fel sem tételezik, hogy ilyesmi létezhet egyáltalán. Mindennapjaik a kifinomult életcselek nélkül telnek el, egyetlen szikár mederben folyva, még ha másokéhoz hasonlítva a meder kétségkívül széles, a folyam pedig egyetlen hatalmas hömpölygés.
Persze ezen egy olyan országban felesleges csodálkozni, amely kézen fogva vezeti polgárait. Legyen elég annyi, hogy itt klasszikus közlekedési tábla, mint olyan, nem létezik. Ha van valamiféle jelzés, abba hatalmas betűkkel beleírják, mit jelent. Mert hátha elfelejti az illető, hogy a vörös körben vízszintes fehér csík miféle tiltást tartalmaz. Inkább beleföstik: behajtani tilos. San Francisco meredek utcáin sarkonként közlekedési táblát idéző háromsoros felirat instruálja a sofőröket, miként is kell normálisan befékezni úgy a kocsit, hogy az ne guruljon vissza a lejtőn a parkolás alatt. De még a visszapillantó tükörbe is nagy műgonddal megjelenítették: "A tükörben feltűnő tágyak a valóságban közelebb vannak." E fejtornáról történő leszoktatás aztán olyan helyzetekben köszönt vissza számunkra végtelenül mulatságosan, amilyenbe játékosaink kerültek szerda délelőtt.
Egy tizenegy tagú csoport nekivágott, hogy a délelőtti tornatermi tréninget követően az egyik közeli vidámparkban eressze ki a fáradt gőzt. A bejáratnál kiderült, a beugró kissé borsos, 44 dollárt kóstál. Ugyanakkor azt is közölték, tizenötös csoport esetén fejenként már csak 23 a belépési díj. Egy magyar pólós hamar átlátja a terepet: világos, hogy a kasszához érkezők közül még négyet rá kell venni, csatlakozzék, legalábbis addig, amíg megvesszük a tiketteket. A meglepetés itt jön: a jenki néz bután, nem érti, inkább beáll a sorba, ahogy addig életében mindig, és szépen bemegy hullámvasutazni.
Negyvennégy dollárért.
Amiből persze egy hosszabb fejtegetést lehetne levezetni, hogy tán azért nem jut az eszébe az efféle trükközgetés, mert errefelé a többség megkeres annyit, hogy ne kelljen az eszébe jutnia. Mindegy, ők már csak ilyenek, a Puerto Ricó-iak ugyanakkor "szintén zenészek", azaz Szécsi Zoltánnak nem kellett kétszer elmondania, miből áll a biznisz, és végül a háromtagú família tagjai mellett egy, a társaságukban érkező amerikai nő a farvizen szintén bejutott a legjobb tizenöt közé, hogy aztán amikor a bilétát a kezébe vette, elkerekedett szemmel mondja vízilabdázóinknak: maguknak igazuk volt! Legalább lesz mit mesélnie az elkövetkező négy uszkve öt hét során ...
Este viszont egy újabb amerikai malőr történt. A program szerint egy kétkapus edzésre voltunk hivatalosak a házigazdákhoz. Nos, kétkapus edzés volt, csak éppen nem a Las Lomas egyetem uszodájában, hanem az amellett fekvő futballpályán. További apró szépséghiba, hogy amerikai pólós még csak a környéken sem járt: a magyar válogatott játékosai vívtak egymással és olykor a labdával is elkeseredett harcot. A kelléket amúgy a hátsó "salakoson" játszadozó sihederektől kapták kölcsön a mieink, és mondhatni, sok kivetnivalót nem lehetett találni benne, elvégre a júniusi, ázsiai labdarúgó-világbajnokság hivatalos labdája, a Fevernova járta meg a hadak útját pólósaink lábán vándorolva. Végül azok kerekedtek felül (3-2), akiknél mindenki tornacipőben száguldozott a gyepen: noha a két balkezes, Kiss Csaba és Madaras Norbert veszélyes ékpárt alkotott, tudásuk nem érvényesülhetett maradéktalanul, elvégre a lábbelit viselők nem nézték, cipőtlen vagy cipős hozza-e a labdát, ami nem is csodálható, hiszen egy magyar válogatott pólós bárhol, bármikor, bármilyen műfajban nyerni akar, mindenekfelett.
Az amerikaiak eközben egy másik uszodában vártak bennünket - igaz, az általuk készített program szerint "nálunk" kellett volna találkozni: valaki elfelejtette figyelmeztetni a csapatot, hogy elírás történt. Kemény Dénes szövetségi kapitány egyébként kijelentette, ez az egy foglalkozás nem igazán oszt vagy szoroz, annyiban lett volna hasznos, hogy a jövő heti, patraszi Világliga-döntőre gyakorolt volna be egy módosított védekezési szisztémát a gárda: ez most tolódik egy nappal, azaz meglehet, a pénteki első találkozó fölényesnek ígérkező sikerét kockáztatjuk azzal, hogy élesben csiszoljuk tovább az új taktikát. Egyébiránt megjegyzendő, vízzel ettől függetlenül találkoztak az edzés elmaradása okán másfél órával gazdagabb játékosok: a szállodába visszatérve a helyi kismedencében és jakuzziban "tréningeztek". Arcukat figyelve egyvalamit mindenképpen meg lehetett állapítani: nem ült ki rájuk a hiányérzet.

CSG, Nemzeti Sport 2002.07.26.