|
|
| ||||
|
|
Férfi Világliga, B-csoport, 6. forduló, 2. mérkőzés
Győzelemmel zárta az amerikai túrát a Kemény-csapat Az érme másik, szebbik oldala
Az egészben az a mókás, hogy a FINA-szabvány szerint a fehér sapkában játszó együttes (vagyis a hazai csapat) a zsűriasztaltól balra kezd, azaz a jenkiknek kellett volna mindkétszer napfürdőzniük. Csakhogy a terepet felmérő Ratko Rudic kitalálta, ez így konkrétan nincs leírva a FINA szabálykönyvében, csupán szokásjog, azaz sorsoljanak, kinek melyik térfél jut. A kubai delegátus rögvest nekiállt tolni Rudic szekerét - ettől kezdve fiksz egyesnek számított ez a meccs -, vagyis a görög játékvezető feldobhatta a pénzt. Az a kézfejére esve a Benedek Tibor által választott fejet mutatta, ám hogy, hogy nem, hirtelen megcsúszott az érme, leesett a földre, és ott már az írás virított felül, Wolf Wigo meg vigyorogva az árnyékos kapura bökhetett. Legalábbis pénteken. A sorsfordulás elkerülése végett szombatra "kijött" az utánpótlástorna-verzió, mi beleegyeztünk a fél nyolcas kezdésbe (negyed hétkor egy lélek nem volt a medencében), Benedek pedig félmosollyal vette tudomásul, hogy a szerencse megint Wigónak kedvez, miután a negyeddolláros szombaton nem csúszott le a görög bíró jobbjáról ... A játékvezetők mindazonáltal ezzel nem léptek ki a képből, sőt. Más kérdés, hogy ezen az estén csinálhatott bárki bármit, túlzottan elszánt volt a magyar együttes ahhoz, hogy a jenkiknek akár egy fikarcnyi esélyük is lehessen a győzelemre. Ugyan a meccsindító labdabeejtésre ezúttal felkért kaliforniai legendánk, a melbourne-i szovjetek elleni vérzivatar hőse, Zádor Ervin - ellentétben a pénteken bennünket favorizáló berlini aranyérmessel, Tarics Sándorral - középre pottyantotta a Mikasát, szombaton nem hiányzott az első támadás joga. Játékosainkból pedig nem hiányzott a motiváció és a koncentrálóerő, ennek megfelelően az első negyedet egy elsöprő 3-0-lal indították (Biros lefordulásból és fórból, Molnár centerből parádézott). A második elejére ugyan visszakapaszkodtak Klatték (3-2), ám a Molnár-show folytatódott, Kiss Gergő is bepörkölt egyet messziről, azaz a félidőre szerzett előny elvben megnyugtatónak tűnt (6-2). Különösen úgy, hogy a védekezés megint remekül működött: Szécsi végre normálisan állt a lábán, a blokkok is a helyükre kerültek (a két amerikai gól két méterről született, előnyökből), Steinmetz Barna felfüggesztette az elegáns bekkelést, és a meccshez méltó brusztolásba gabalyodott a gondjaira bízott centerekkel, így Baileyéknek sanszuk sem lehetett az egy nappal korábbi akciógólokra. Hanem már ekkor látszott, hogy a bírópárosnak ismét vannak ötletei arra nézvést, miként is lehetne az összecsapást legalábbis szorossá tenni. Várit például két ízben sikerült úgy kiküldeniük, hogy mindkétszer ő vérzett (előbb az orra, aztán a szemöldöke szakadt szét - ennyire önveszélyes volna?), de megemlékezhetünk arról a három kiállításról is, amelyet úgy szedtünk össze, hogy a labda nálunk volt. Tét nélküli meccsről lévén szó akár legyinthetnénk is - ám a vereségre gondolni sem akaró játékosok az ügy érdekében kénytelenek voltak a legarcátlanabb ítéleteket is fogcsikorgatva eltűrni. Továbbá tizenhétszer megpróbálni kivédekezni a soros emberhátrányt. Amiben az az érdekes, hogy még az amerikainál sokkal jobb játékosokból álló horvát és orosz gárdával vívott meccsen sem zavarták ki a mieinket nyolc-tíz alkalomnál többször. Néha persze mi is kaptunk valamit cserébe: ha sikerült kibekkelni két-három hátrányt, kompenzációban részesültünk, játékosaink javára szóljon, hogy amikor igazán fontos volt, éltek az alkalommal. Jóllehet sem fizikálisan, sem mentálisan nem egyszerű minden második támadás során öt a hat ellen pólózni, valamint egy idő után úgy közlekedni a vízben, hogy voltaképpen bárhol, bármikor kiállíthatják az embert, akár tesz "az ügy" érdekében, akár nem. Ezzel magyarázható, hogy nem voltak annyira higgadtak fiaink, midőn megroppanthatták volna az ellenfelet - miközben mégiscsak félelmetes tartásról tettek tanúbizonyságot, hiszen egyszer sem engedték háromnál közelebb a jenkiket. A hosszú sorozat idegfeszültsége, továbbá az utolsó állomás izgalmai mindazonáltal megtették hatásukat (és ez nem csupán támadásainkon látszott): Benedek cserés kiállítása nevetséges volt (Wigo a víz fölött megütötte, erre őt is kiszórta a görög), amin Kemény Dénes olyannyira felhúzta magát, hogy a nyolcadik amerikai gólt követően, 23 másodperccel a befejezés előtt két kezét magasba rakva együtt örült a nézőkkel, amiért a mocsoklavina betetőzéseként az olasz játékvezető kiállította. Igaz, a találkozó utáni Kemény-okfejtést hallva ("csak a közönség soraiban ülő magyaroknak mutattam, hogy azért örüljenek, mert nyertünk") Petronilli visszavonulót fújt, és szóban elismerte, jogtalanul húzta elő a veres kártyát. Ami annyiban érdekes, hogy ettől még a magyar kapitányt eltilthatják a négyes döntő első összecsapásától. Kérdés, a talján a jelentésében is felvállalja-e az önkritikát. A víkenden történtek után ez volna a minimum. Mestermérleg Ratko Rudic: - Fiatal csapatomnak ilyen kemény mérkőzésekre van szüksége ahhoz, hogy eséllyel indulhasson később harcba az igazán nagy versenyeken. Világkupa-felkészülésünket mindenesetre kiválóan szolgálta ez a sorozat. Kemény Dénes: - Ez férfimunka volt. A külső körülmények ugyan nem javultak péntekhez képest, a védekezésünk viszont igen, mégpedig sokat. Ôszintén remélem, a jövő héten a támadójátékunk megint ugyanolyan lesz, mint az amerikai túrát megelőző időszakban volt. CSG, Nemzeti Sport 2002.07.29. Világliga, B csoport, 12. forduló: A csoport végeredménye A négyes döntőt a magyar, az orosz, az A csoportban győztes spanyol, s a vendéglátó görög válogatott részvételével csütörtöktől vasárnapig rendezik Patraszban. A spanyolok ellen kezd a Kemény-legénységUtolsó mérkőzését ugyan 12-9-re elvesztette az A csoportjában a házigazda spanyol válogatott az olaszokkal szemben, ennek ellenére a kvartett élén végzett. A patraszi döntő magyar-spanyol meccsel, azaz a két csoportelső rangadójával kezdődik. A párosítás pikantériája: Kemény Dénes olimpiai aranyérmes legénysége a tavalyi fukuokai világbajnokkal nyitja a 250 ezer dolláros összdíjazású finálé körmérkőzéses tornáját, amely után az első és a második helyezett játszik egymás ellen a végső elsőségért. Az A csoport utolsó mérkőzésein: A csoport végeredménye: A patraszi Világliga-döntő
programja: |
| ||
Világliga 2002.07.16-19 
Világliga 2002.07.14 
Világliga 2002.07.12 |
||
|
||
|
FONTOS
