Egy zseni 50. születésnapjára
Ez amolyan köszöntőféle volna, de messze nem
szabályos. Az ünnepeltet ismerve talán meg sem kellene írni.
Ha Faragó Tamást valami nem izgatja, az az efféle
protokollízű, nosztalgikus írásocska, amelyhez mindössze az
szolgál ürügyként, hogy hősünk hétfőn ünnepelte ötvenedik
születésnapját.
Hagyomány, ilyenkor illik valamit
elhelyezni egy efféle újságban, mint a miénk. Mégiscsak egy
sportág élő legendájáról van szó. Másnak másutt nyilván
rendeznének valami nagyszabású partit, lampionok, pezsgő, régi
játszótársak, meg persze azok, akik eljöttek, hogy megnézzék,
ki jött el. Ha egyszer rá tudják venni Faragó Tamást, hogy
mosolyogva álljon egy terem közepén, fogadja
boldog-boldogtalan gratulációját, majd vegyen magának az
aszpikkal bevont halpástétomból, szóljanak, s cégünk javított,
bővített kiadásban jeleníti meg a világ hét csodája című
könyvet, módosított főcímmel.
Mindazonáltal vesszük
magunknak a bátorságot, hogy írjunk valamit e géniuszról.
Pusztán azon okból, hogy immáron mögötte áll fél évszázad.
Alighanem unalmas pillanatok nélkül. Egy ilyen embernek
nincsenek üresjáratai. Nem bírja. Azért az, aki. Kezdőknek
annyit: mindháromfajta olimpiai éremből jutott neki, volt
világ- és Európa-bajnok. 1976-ban szinte egy személyben nyerte
meg a montreali játékok legfontosabb, olaszok elleni meccsét,
egy 6-5-ös találkozón négy gólt lőve, a medence minden
sarkából betalálva. Bajnoki aranyak sorát nyerte a Vasassal,
persze BEK-et is, a megosztott mezőny egyik jelentős része
vallja, ő minden idők legnagyobb játékosa.
Imidzsének
fenntartásáról hosszú hajjal, csapatfényképek idejére öltött
hosszú, kantáros fürdőnadrággal, továbbá egyedi tettek
özönével gondoskodott. Ô az, aki jobbal és ballal egyaránt
tudott gólt lőni. Ô az, aki igazságérzetének mérhetetlen
sérülése okán megütötte idősebb bajnoktársát a nyílt színen. Ô
az, aki egy végzetesnek tűnő vállsérülés után, bőven harmincon
felül még KEK-győzelemre tudott vinni egy közepes olasz
csapatot. Ô az, akinek minden mondatára nemhogy illik, muszáj
figyelni. Ô az, aki félelmetesen érti és érzi ezt a játékot, s
immáron edzőként is igazán sikeressé vált.
A felsorolást
napestig lehetne folytatni, Faragó Tamás személyiségét hűen
visszaadni legfeljebb könyvben lehetne - ha egyáltalán.
Szubjektív elem, de szerintem olyan ecsetvonás, amely elég
jellemző kontúrral egészíti ki az ezerszínű összképet. Tél
volt, valamit elintézendő meghívott a saját lakásába. A kapun
belül, a hirdetőtáblán a következő volt olvasható: "Megkérem a
T. lakótársakat, hogy a lépcsőház tisztán tartása érdekében
szíveskedjenek eredményesebben lábat törölni. Köszönettel: F.
T."
Tipikus. A szöveg is és az is, hogy még itt, a
társasházban is ő a főnök. Ha most azt mondják, illendőbb lett
volna egy interjút készíteni vele, a válaszom az: igazuk van.
De: ehhez meg kellene találni. Mobiltelefonja természetesen
nincs. Ami tudható: tündéri feleségével és három porontyával
valahol a déli parton nyaral. Aztán: meg kellene győzni, hogy
hát ezen jeles alkalomból ...
Nem biztos, hogy sikerülne.
Így az általa legkevésbé kedvelt, tutista, sunyi módon, a
könnyebbik utat választva kívánunk neki boldog születésnapot!
CSG, Nemzeti Sport 2002.08.06.