|
|
| ||||
|
|
Ambrus és Petőváry hazánkba hozta a népszerűvé vált sportágat
Bambi helyett póló a strandon Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még Bambi is kapható. A fülbemászó sláger, amelyről rögvest a víz, a napfény, a hullámok, a sör, csinos, barna lányok jutnak az ember eszébe. Sokáig két barát, két egykori kitűnő pólós, Ambrus Tamás és Petőváry Zsolt (bár támadónk még mindig aktív, olyannyira, hogy az elmúlt idényben csak úgy szórta a gólokat az olasz A-ligában!) is így volt ezzel. 
Utóbbival aztán
nagyot fordult a világ. Három évvel ezelőtt csak a buli
kedvéért mondott igent egy hétvégi invitálásra - itáliai
strandpólóbajnokságra hívták. "Ha már ott voltam, nem lazsáltam. Speciel olasz bajnok lettem ... " - mosolygott Petőváry, akinek nem feltétlenül az aranyérem miatt marad emlékezetes az említett viadal. Inkább a felismerés végett. Az isteni szikra azon nyomban kipattant a fejéből, telefonált is sebtiben az akkor még a BVSC-nél lévő Ambrusnak: "Te, Tamáskám, beszélnünk kellene. Van egy jó ötletem, találkozunk?" Találkoztak - nem volt megállás. Nem sokkal később már egy hangulatos sajtótájékoztató keretében válogatott pólósok tartottak bemutatót a Szőnyi úton. A strandvízilabda ezennel betört Magyarországra. "Tudtuk, nehéz fába vágjuk a fejszénket, de hittünk benne, hogy sikeres lehet, amit elkezdünk. Úgy érezzük, kitaposott úton járunk, köszönhetően a mostanság oly divatos és népszerű strandröplabdának" - vélekedett Ambrus Tamás, aki társával egyetemben 2000-ben az első országos bajnokságot is kiírta. Ketten vásároltak egy teljes strandpólókészletet (kötelek, kapuk, labdák), és néhány barát segítségével előteremtették az anyagi bázist, amely nélkül ugye tudjuk ... Egy szó, mint száz, Balatonaligán, a Club Aligában hivatalosan is életre kelt a sportág kicsiny hazánkban. Már az első is emlékezetesre sikeredett. Az olimpia előtt nem sokkal Kemény Dénes legénysége is vízbe szállt a Balatonban - ezrek figyelték, amint a kék és a fehér sapkások feszülnek egymásnak. Az egyik oldalon Benedek Tiborék, a másikon Kásás Tamásék. Aki ismeri az azóta bálvánnyá vált sztárokat, tudja, soha nem szeretnek veszíteni. Kártyában, tengóban, strandpólóban sem. Bemutatómeccs ide vagy oda, óriási csata folyt a magyar tengerben, az ember csak kapkodta a fejét az eseményeket látván. Mindazonáltal a tétre menő derbik, a bajnoki meccsek jelentették a kuriózumot. Jövőre veletek ugyanitt! - szólt a mottó az augusztusi finálét követően. "Mint minden kezdet, a miénk sem volt könnyű. Nyilván voltak hiányosságok, hibák, tudtuk, legközelebb min kell javítani. Összességében azonban egy szavunk sem lehetett: egyrészt nagy volt a siker, másrészt megszülettünk, éltünk, és tulajdonképpen ez volt a lényeg"- így Petőváry. Strandvízilabda. Mielőtt továbbmennénk a történelem felidézésében, néhány szót a szabályokról. Mitől is más ez a játék, mint a normál vízilabda? - teszi is fel egyből a kérdést a laikus. Nos, az első és legfontosabb különbség a méretekben keresendő. Kisebb pálya, kisebb kapu, kisebb labda. Ez garantálja azt, hogy tulajdonképpen bármely strandon összerakható a felszerelés, valamint azt, hogy gyors, iszonyatosan gyors és látványos a játék. A vízben egyszerre három mezőnyember és egy kapus lehet csapatonként, cserélni bármikor lehet. Kiállítás itt is van, ám az emberfórban próbálkozó gárdának nincs sok ideje gólra váltani a fórt, lévén a büntetett csak kiúszik az alapvonalig, megérint egy kijelölt pontot, s máris mehet vissza. Mondom, villámgyors az egész. A találkozók két nyert játszmáig tartanak - egy-egy szett megnyeréséhez hat gólt kell elérni. Rövidítés nincs, azaz így néz ki a legszorosabb végeredmény: x-y 2:1, 6-5, 5-6, 6-5. "Nem túlzok, ha két jó csapat játszik egymással, úgy másfél óráig gyömöszölik egymást" - mondja Petőváry, utalva arra, hogy általában irtó szorosan fogják egymást a játékosok, nem sok levegőt hagynak a másiknak. Amúgy kapusgólból is jóval többet jegyezhetnek fel, tényleg látványos az egész. Na de visszatérve a sportág fejlődésére: tavaly a visszatérő csapatok mellett újak is tiszteletüket tették, az idén pedig már tizennyolc együttes vetekedett az egymillió forintos pénzdíjért. Éppen ezért a nyáron már nemcsak Aligán, hanem még öt helyszínen (Hajdúszoboszlón, Egerben, Orfűn, Gyulán és Velencén) rendezték az összecsapásokat, a selejtezőkön keresztül vezetett az út a fináléig. A verseny fővédnöke pedig nem más, mint az olimpiai bajnok kapus, Kósz Zoltán volt. A profivízilabdások mellett az amatőrök is kipróbálták tehetségüket, emellett a Drehernek köszönhetően különböző kiegészítő programok, koncertek fokozták a hangulatot. Nem túlzás, némely helyszínen több ezren figyelték az eseményeket, tapsoltak a góloknak, s fogadták meg: legközelebb ők is ott lesznek a vízben. Beindult hát a nagyüzem. "Nagyon jó érzéssel tölt el bennünket, hogy idén már év közben kérdezgették tőlünk, ugye lesz, jöhetnek a bajnokságra. Az első nagy lépést, azt hiszem, elértük: a játékosok tudatában van, nyáron, a holtidényben strandvízilabda-bajnokság van, számítanak rá, úgy tervezik a szabadságukat, hogy ez is beleférjen"- magyarázta Ambrus Tamás, aki Petőváry Zsolttal egyetemben a Magyar Strandvízilabda-egyesület vezetője. Mint elmondta, már a nemzetközi szövetség is megalakult, amely a Nemzetek Tornája jövő évi rendezési jogát hazánknak adta. Ja, és hamarosan Európa-bajnokság is ránk kacsinthat. Szóval, immáron hagyománya van a strandvízilabdának. A Dreher Sörgyárak Rt. és az GYISM is a sportág mellé állt, az ő segítségük is kellett ahhoz, hogy ily sikeres legyen a harmadik bajnokság. Víz, napfény, hullámok, sör, csinos, barna lányok és póló. Ambrus és Petőváry át is írta a slágert magának: Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még póló is látható. Így sem rossz ... CSG, Nemzeti Sport 2002.08.15. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
