Damoklesz kardjáról
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: CSG, Nemzeti Sport 2002.10.10
--------------------------------------------------------------------------------
Meglehet, az idő mindent megszépít. Az akkori
"statuálós" hangulat lanyhult, az első hidegebb őszi esők
pedig végképp kioltották a májusban oly hevesen lobogó tüzet.
Olyik megnyilvánuló az örökös eltiltásokat meg a Vasas
kizárását sem tartotta kizártnak aznap, hiszen a
példamutatónak tekintett nemzetközi szövetség, a FINA 1995 óta
automatikusan egy évre száműzi azt a csapatot, amelynek tagjai
a kispadról a vízbe ugrálnak, miközben bent verekedés zajlik.
A tavaszvégi reakciók ugyanakkor fokozatosan váltak egyre
szelídebbé, a nyár második felében mind többen vélekedtek úgy:
végül is a srácok "a mi kutyánk kölykei", nem kellene nekik
brutális keménységgel odacsördíteni. Megint más kérdés, hogy
Angyalföldön most nyilván a levegőbe csapnak boldogságukban:
ezt csak abból gondolja az ember, hogy volt szakosztályelnökük
korábban azt pedzegette, a Vasast a legmesszebbmenőkig
kielégítené az a megoldás, ha fél évet kapnának az érintettek,
a maradék büntetést pedig felfüggesztenék. Nos, ehhez képest a
másodfokú testület úgy vélte, elég a fél év is, nem szükséges,
hogy Damoklész kardja ott lebegjen a pofozkodók fölött.
Nem vagyok jogász, nem tudom, hogy a tizenegy
alapszakaszbéli mérkőzésre szóló eltiltás kellő visszatartó
erő-e a jövőre nézvést. A testület tagjai bizonyára tisztában
voltak azzal az alapvetéssel, hogy kirívó esetekben a
bíróságnak olyan ítéletet kell hoznia, amely az esetleges
jövendőbeli elkövetők kedvét elveszi a hasonló tettektől. Ha
így van - s miért ne lenne így, hiszen tudományuk kvalifikált
képviselőiről van szó -, akkor Loványi doktorék szerint ez a
verdikt a jövőben nyilván mindenkit elrettent attól, hogy egy
elvesztettnek tűnő összecsapás hajrájában néhány méretes
pofonnal többszörös arccsonttörést okozzon ellenfelének.
Ebben most már bíznunk kell. Az uszodát ismerve arra
is mérget vehetünk, szép számmal akadnak olyanok, akik úgy
vélik, ez kevés, nevetségesen kevés. És lesznek olyanok is,
akik azt mondják: minthogy a megelőző időszakban is egymást
érték a súlytalan retorziók, a tizenegy meccs a múltból
következőleg megfelelő. Normális, hogy ilyenkor szekértáborok
alakulnak, az egész ország táborokból áll, miért volna az
uszoda kivétel? Ha viszont felteszik azt a kérdést, hogy
két, egyaránt jogvégzett emberekből álló bizottság miképpen
láthatja ugyanazt az ügyet ennyire másképpen, akkor csakis egy
vállvonás lehet a válasz. Továbbá egy halovány utalás Benedek
Tibor doppingügyére: az négy fórumon járt, s anélkül hogy új
bizonyíték került volna elő, sorrendben nyolc, három, tizenöt,
majd megint nyolc hónap volt az ítélet. Amiből akkor mindenki
levonhatta a konzekvenciát: azért, mert egy tárgyalóterem zárt
helyiség, még fújhat a falai között szél.
|