13. női Világkupa
Csoportellenfelünk, Kazahsztán oroszokkal érkezett
Ha pompázik, hadd pompázzon
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: AZ, Nemzeti Sport 2002.12.09
--------------------------------------------------------------------------------
A kalácsok sülnek, a perthi polgárok már a
karácsony lázában égnek, utcai felvonulásokon
Mikulás-sapkákban danolásznak. A szánhúzó kutyák a pázsiton
( ... ) ugyan nehezen viselik a megpróbáltatásokat, a hangulat
miatti kivonultatásukat, de el vannak ők itt annyira
kényeztetve, hogy egy évben két hétig ezt is kibírják a 30
fokos hőségben. Eme korai dínomdánom éppúgy szokatlan a
magyar ember számára, mint az ezzel járó perthi dugó. Hogy
itt? Ezeken az utakon? Pedig ... Edzés után kanyargott jobbra,
majd balra a mieink részére biztosított két mikrobusz, kereste
a Sebel Hotelhoz vezető szabad utat, ám a rendőri lezárások,
az ettől kialakult káosz miatt kényszerű verzió lépett
életbe: a lányok gyalog közelítették meg szállásukat, így
voltaképpen maguk is részesei lehettek a nagy banzájnak.
"Jé, tapsolnak is nekünk!" - mosolygott Pelle Anikó, amint
a széles utcákon a pokrócokon törökülésben helyet foglaló
helyiek a 13 magyar hölgynek verdesték tenyerüket. Mi tagadás,
az óceán partján vásárolt egyensapkákkal nem lógott ki a
menetelő sorból csapatunk, tökéletesen beleillett a festői
képbe, a hömpölygő tömegbe, nem csoda, hogy sokan azt hitték,
a mieink is a felvonulók népes táborához tartoznak. Amúgy
a népes tábor kifejezés a kazahokra is illik ám. A
világbajnoki nyolcadik futott be utoljára a résztvevők közül
Perthbe, feltűnően nagy delegációval. Ami momentán sokkalta
érdekesebb sport vonatkozású hír: friss igazolásokkal! Drávucz
Ritáéknak a reggelinél azon nyomban szemet szúrt az az öt
játékos, aki az előző világversenyeken még orosz színekben
tempózott - ezennel nyilvánvalóan Kazahsztán válogatottját sem
intézhetjük el kézlegyintéssel. Az ausztrálok kapitánya,
Görgényi István is így gondolja, nem véletlen, hogy vasárnap
délután az Ázsiát képviselő együttes tréningjén szép csendben
meghúzódott a Challenge Stadion lelátóján. "Ez nem lehet igaz,
nem értem, hogy működnek ezek a dolgok" - püffögött a mester
kémkedés közben a nagy oroszországi kapcsolatrendszerre
utalván. Amúgy is kézzel fogható a feszültség, amely
mindinkább úrrá lesz az uszodában. A keddi rajtot őrülten
várják már a felek, elegük van az erőltetett kétkapukból,
legszívesebben rögvest egymásnak esnének. Így vannak ezzel a
mi lányaink is, akik sorrendben az Egyesült Államok,
Ausztrália és Kazahsztán legjobbjaival mérkőznek. Útlevélcsere
ide, "szovjet" brigád oda, Faragó Tamás szövetségi kapitány az
első két meccset tartja nehéz feladatnak. "Nehéz, de meg kell
oldani" - magyarázta, miután a jelen lévő katalán válogatott
ellen tesztelte kiválasztottjait. A gyakorlást már Juhász
György nemzetközi bírónk is megtekintette, akinek érkeztével
immáron teljes a magyar stáb. Mint ahogy teljes volt az utcai
kavalkádot követő este is, midőn a járgányokat vezetgető
edző-doktor duó, a Györe Lajos, Gábor Antal kettős begurult a
hotel parkolójába. A jobb(kormány)os közlekedést figyelembe
véve önmagában ez is bravúrnak számított errefelé.
|