Gyöngyösi képtelen volt felrázni pólósait
Megengedhetetlenül leengedtek a játékosok
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: CSG, Nemzeti Sport 2002.12.10
--------------------------------------------------------------------------------
Nüanszokon múlott, hogy nem győzték le a
Vasast, s csak egy kicsit hidegebb fej kellett volna ahhoz,
hogy elintézzék a Domino-BHSE-t is. Az alapszakasz első
körében ennyi hiányzott a ferencvárosiak százszázalékos
teljesítményéhez. Gyöngyösi András keze alatt a
vetélytársak által is a mezőny egfegyelmezettebbjének
aposztrofált együttes alakult ki a hónapok során, amely a maga
falanxjellegével az esélyesebbeknek is megannyi főfájást
okozott.
Mígnem szombaton olyasmi történt, amire épp
egy ilyen csapattól nem számított senki: veszített Szolnokon.
Ott, ahol az utóbbi években már szinte senki sem érzett
veszélyt a nagyok közül. Szegeden és Szentesen, nagy néha
Egerben volt esély a bravúrra. A régi nagy sikerek helyszínén
- nem. Egészen szombatig. "A BVSC elleni győzelmet
követően elindult egy folyamat, a csapat elkezdett fejben
szétesni: már csak könnyű meccsek vannak, közeleg a karácsony
is, azaz egy kicsit leengedtek a fiúk - mondja Gyöngyösi
Tojás. - Miután ezt láttam rajtuk, gondoltam, adok nekik öt
nap pihenőt, hátha visszazökkennek. Utólag már bánom ezt a
lépést, csak olajat öntöttem ugyanis a tűzre: az előző,
végigpihent hét még inkább rosszat tett. Már a Szentes ellen
is látszott, nagyon nem megy, hiszen nem az ellenfél volt jó -
másnap húsz- négyre kapott ki a Vasastól -, hanem mi ültünk le
teljesen. Szolnokon pedig már nem tudtunk felállni. Az fájt a
legjobban, hogy a Szolnoknak már nem lehetnek nagy ambíciói,
ki nemigen eshet, a playoffba be nem juthat, mégis felülmúlt
bennünket lelkesedésben. Tanulság az is, hogy meg kell
tanulnunk a mostanihoz hasonló kőkemény védekezés ellen
kitalálni valamit, azaz azon dolgozni, hogy gond nélkül
kizárjuk az esetleg kedvezőtlen külső körülményeket, és
ilyenkor is elő tudjunk venni valamit. Most képtelenek voltunk
megújulni, én nem tudtam felrázni a csapatot. Utoljára az
atlantai olimpiai elődöntő elveszítésének másnapján ébredtem
ennyire kikészülve. Ez ahhoz hasonló trauma volt számomra.
Mindazonáltal nem gondolom, hogy valami büntetésnek kellene
következnie. Ha nem vagyok képes szóval jobbítani, nem hinném,
hogy a pénzbüntetés megoldaná ezt a problémát. Arra viszont jó
volt ez a pofon, hogy amikor a jövőben szerződéseket kötünk a
játékosokkal, vegyük bele, hogy mely mérkőzéseket tekintünk
kötelező győzelemnek, s melyeket kéteseknek. Az előbbiek
elvesztéséért levonás, az utóbbiak megnyeréséért prémium
járna. Ez tisztességes módszer a mai pénzvilágban, mindenki
tudja előre, mire számíthat, azaz ha már nem tudja magát
motiválni, akkor a tárcája fogja. Ez a szisztéma talán
segítene, jóllehet a kisiklás benne van a sportban. A
konklúzió viszont egyértelmű: még inkább vissza kell
fordulnunk a munkához."
|