Ekkor - feltehetően a korábban átélt izgalmak hatására - a medence partján rosszul lett, majd a kórházba szállítás után elhunyt a Vuliagmeni női csapatának edzője. Az első értesülésekkel szemben tehát nem a férfiak trénere halt meg, de a sokkhatás így sem kisebb, hiszen az egyre kiélezettebbé és embertelenebbé váló versenysport legújabb áldozata 33 éves volt, és haláltusáját gyermeket váró felesége a helyszínen élte végig.

Somossy Józseftől, a Vasas mesterétől - aki az 1995-ös KEK-sorozatban is dirigálta a piros-kékeket - ezért a döntőbe jutás értékelése előtt azt kérdeztük: a szörnyû hír hallatára átfutott-e rajta, hogy egy edző mi mindent veszíthet.

- Mire gondolt? Arra, hogy ez önnel nem történhet meg vagy épp ellenkezőleg: arra, hogy ez bárkivel megtörténhet?

- Az utóbbira. Egész éjjel nem is aludtam, és bár most már én is tudom, hogy a nők edzője halt meg, ez nem változtat a dolgon. Ahogy a világ agresszívvá vált, úgy is a sport is; az öröm, a fiatalság, a látványosság kiveszett belőle. Nincs más, csak a teljesítmény- és a nyeréskényszer. Az olimpiáról is csak arra emlékszünk, ki lett az első a 100 méteres gyorsúszásban és ki lett az utolsó, mert az alig ért be a célba. A 2. és a 71. közötti helyezettek érdektelenek. A szürkeség nem fizet, csak hősökről és áldozatokról, angyalokról és ördögökről szól a történet.

- E megközelítésben a Vasas Athénban hős vagy angyal lett...

- ...nem, még nem. Végre tiszta szívből örülhettünk valaminek, a KEK-döntőbe kerülésnek, de mint az előbb is elmondtam, a mai világban a második hely még mindig nem ér semmit.

- A visszavágón kulcsszerepet kapott a kapuban Németh Zsolt, aki már a Honvéd elleni győztes rangadón is védett. Akkor azzal magyarázta az olimpiai bajnok Kósz Zoltán kispadra ültetését, hogy rengeteg a meccs, meg kell osztani a terheket. De ha a KEK-elődöntőt is rábízza Némethre, az azt jelenti: most már ő az első számú kapus?

- Zsolt megbízhatóan, stabilan véd, és nemcsak a "győztes csapaton ne változtass" elve, hanem az idő rövidsége is azt diktálja, maradjon ő a kapuban. Ha a Magyar Kupában is továbbjutunk, két héten belül két döntőt fogunk játszani, nincs értelme variálni.

- Eszerint Németh sorsa a saját kezében van? Sőt Kósz sorsa is?

- Igen. Ez a helyzet.

- Amikor év elején a Szentes, az OSC és a német Cannsatt ellen is szenvedett a Vasas, ön minden, a belső válságról szóló híresztelést visszautasított. Utólag már bevallhatja: mennyire volt komoly a baj?

- Túldramatizálták. A balszerencse és a formaingadozás még nem válság, nem kell azt találgatni, ki kinek nem köszön. A sportban nem számítógépek játszanak, ezért ha egy kapusnak vagy egy játékosnak egy meccsen nem megy, ez még nem azt jelenti, hogy az egész rendszer rossz. Nyáron új csapatot kezdtünk építeni, ezért nincs közös múltunk, nincsenek tavalyi emlékeink, nem elég csupán kimondanunk, hogy na, szedjük össze magunkat. Nem három sztárt akarunk agyonpréselni labdákkal, hanem egy szerkezetet próbálunk mûködtetni, meccsek és élmények kellenek ahhoz, hogy a játékosok elfogadják egymást és a saját szerepüket. Amely egyénenként kisebb a tavalyinál, de most a kevesebből kell ugyanannyit kihozni. És ha mindez összeállt, azonnal eredményt kell produkálni. Szeptemberben indultunk, de márciusban már nyerjünk meg mindent, mindent! Ez a feladat. Ezért lehet ebbe belehalni.

- KEK-döntőbeli ellenfelét, a Mladostot már az őszi csoportmérkőzésen 9-8-ra verte a Vasas, méghozzá semleges pályán, Belgiumban. Kicsúszott eredmény volt vagy realitás, amely a fináléra is erőt adhat?

- Egyszeri, nagyon jó meccset játszottunk, azóta már gyakrabban képesek vagyunk ilyesmire. De az csoportmérkőzés volt, most pedig döntő áll előttünk, és a döntő világa máshoz nem hasonlítható. A Mladost tavaly a LEN-kupát, két éve a KEK-et nyerte meg, tehát a rutinjára építhet, mi pedig az őszi győzelmünkre.

- Nyáron azt mondta, a Vasas tavaszra lesz kész. Itt a tavasz: most már jobb a csapata a Honvédnál?

- Nem értem én ezt az állandó Honvéd-szindrómát.

- Hasonlíthatjuk a csapatát a Szenteshez vagy az OSC-hez is, de akkor nem túl izgalmas a kérdés.

- De én a mai Vasast az októberi Vasashoz hasonlítom. És annál jobb, mert a játékosok már értik és elfogadják a szerepüket. Több taktikai elemet nem fogunk kitalálni, a meglévőket kell egyre hatékonyabban alkalmaznunk. Nem vállalkozom rá, hogy azt méricskéljem, a Honvédnál jobbak vagyunk-e. Szakmailag önmagunkkal versenyzünk.

- Térjünk vissza a kiindulópontunkhoz! Szemléletesen írta le azt a világot, amely egy edzőkollégája halálához vezetett. Tudva, hogy ezen a világon nem változtathat, megpróbál jobban idomulni hozzá, kevesebbet idegeskedik, esetleg többet üvölt vagy mindent úgy csinál majd, mint eddig?

- Nem, azért komoly figyelmeztetést kaptunk. Mûködnie kell az önkontrollnak, és meghúzni egy vonalat, aminél tovább nem szabad menni. Érzem, hogy öt perccel a meccs előtt már minden és mindenki idegesít, de belehülyülni, beleőrülni a sportba nem lehet. Másrészt viszont talán jobb, ha az ember mindent kiad magából, mint ha folyamatosan csak nyel.

- Önt azért ez a veszély nem fenyegeti...

- Azért ha nincs semmi probléma, nem ugrom fel a kispadról és nem kezdek indokolatlanul kiabálni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy önmagammal megbeszéljem: nagyon sokat jelent nekem a sport, de az életemet nem adom érte. Nem normális dolog, hogy valaki koporsóban távozzon az uszodából.

Ballai Attila, Népszava 2002.03.12.