Sietős léptekkel távozó hazai szurkolók a nézőtéren; bántóan lekent serlegátadás a medenceparton; tomboló magyar drukkerek a tribün legfölső szektorában. Euforikus légkör Zágrábban, szombat este.

Varga Tamás, Vári: a boldogságtól ordítani tudtak (kép: MTI - Illyés Tibor)

Szóval: a Vasas, miután 7:5-re kapott csak ki a helyi Mladost csapatától a KEK-döntő visszavágóján, a Budapesten szerzett háromgólos előnyéből megőrzött egyet, és elnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Nagyképűsködhetnénk utólag, hogy "a többi csak mese", de ez nem lenne igaz. Ami ugyanis a Száva-parti uszodában történt a másfél órás, bővített programban, arra egy másik irodalmi műfaj, a dráma jegyei sokkal inkább ráillenek.

A várakozással ellentétben színházi közönségként viselkedő horvát publikum mindenekelőtt rendkívüli megelégedettséggel tapasztalta: csapata a legkevésbé sem rettent meg attól, hogy komoly hendikeppel indul a találkozón. A Várin kétszer is kifogó orosz center, Csomakidze, valamint Herceg pontos lövései nyomán a Mladost már az első negyedben ledolgozta hátrányát (3:0), a magyar oldalon pedig kényszerűen megfogalmazódott a kérdés: mi lesz itt még? A példásan védekező hazaiak a folytatásban is eredményesen "tolták ki" ellenfelüket a medence közepe felé, a Vasas távoli kísérletei pedig rendre elakadtak a kézerdőben. Bár Varga Dániel berámolt egyet, megint jött Csomakidze (4:1), de ez még mind semmi: a harmadik labdára úszást követően az addig nem hibáztatható Kósz kapuson túlra perdült a labda, és a négygólos különbség minimum ijesztőnek minősíttetett. Azt mondják azonban, a klassziscsapat ereje a nehéz időkben mutatkozik meg, és a tétel igazsága most is szép példával gyarapodott. A vendéglátók hálóját őrző Percinic hamarosan elkedvetlenedett, mert előbb Vindisch, majd Varga Zsolt tüzelt eredményesen, majd az angyalföldiek harmadik Vargája, Tamás egy parádésan kijátszott emberelőnyös helyzet végén minimálisra faragta a differenciát (5:4). Bruni Silic, a horvátok trénere valamelyest megkönnyebbülhetett ugyan, hiszen Rogin még a játékrész vége előtt betalált, ám a 6:4-es állásnál kezdődő záró felvonás előtt semmivel sem lehetett nyugodtabb a túlvégen izzadó kollégájánál, Somossy Józsefnél.

Steinmetz Ádám négyméteresből, Varga Zsolt és Vindisch "akcióból" bombázta telibe a kapufát az utolsó hét percben, de kit érdekelt mindez, amikor a rivális helyzetig sem jutott... Sőt, kilenc másodperccel a vége előtt megint csak Steinmetz kezét figyelte a telt házas uszoda, ám a center a tiszta szituációban nem tudta döntésre vinni a dolgot, bár két verzió közül is választhatott: vagy gólt lő, vagy eldobja a labdát a medence távoli sarkába, s akkor már nem jut idő az ellentámadásra. A harmadik változatnak lehettünk tanúi, nevezetesen, hogy Percinic hárított, majd a kontrából megúszó Stritof az dudaszó megszólalása előtti minutumban bevágta a zágrábiak számára hosszabbítást érő gólt (7:4).

Somossy a haját tépte, Silic a plafon irányába rebegett hálát; kétszer háromperces ráadás következett.

Amelynek első szakaszában akadt valaki, aki a kohó levegőjét idéző uszodában képes volt hideg fejjel eszelősen nagy gólt lőni: Varga Tamás bombája nyomán megint a Vasas került közelebb a zsűriasztalon várakozó serleghez (7:5). Akkor még nem tudhattuk, a történetnek itt a vége. A hátralévő időben a jegyzőkönyvben egyebet nem kellett rögzíteni; az tudniillik, hogy a "gong" felhangzása után három másodperccel Somossy már az övéi között lubickolt a határtalan boldogságban, nem szerepel semmiféle hivatalos papiroson.

A KEK-trófeát hivalkodónak éppen nem nevezhető külsőségek közepette nyomták - 1995 után ismét - a Vasas játékosainak kezébe, akik aztán fölvitték azt a tribünre több száz, Horvátországba zarándokolt szurkolójuknak is megmutatni: nézzétek, ezért jöttünk!

A hazai nézők ekkora már rég elspricceltek. Érthető, ők aligha ilyen lovat akartak. Maradt nekik Jellasicsé.

Biztos győzelmet aratott a Bajnokok Ligája Piros csoportjának utolsó mérkőzésén a továbbjutást már korábban kiharcoló Honvéd csapata: 12:7-re verte a jugoszláviai Becsej együttesét. A május 24-25-i budapesti négyes döntőben a magyarok az olaszok Posillipo Napolival találkoznak, a másik ágon Jug Dubrovnik (horvát)-Olimpiakosz Pireusz (görög) összecsapást rendeznek.

A csoport másik mérkőzésén: Jug Dubrovnik-Dinamo Moszkva (orosz) 7:5. A végeredmény: 1. Jug Dubrovnik 10 pont 2. Honvéd 8, 3. Dinamo Moszkva 4, 4. Becsej 2.

Bruckner Gábor, Népszabadság 2002.04.15.

A szezon elején két olimpiai bajnokot (Kósz, Székely) és további tehetséges játékosokat (Hesz, Madaras, Varga Dániel) igazoló, ráadásként korábbi klasszisait (Steinmetz Ádám, Varga Tamás, Vári) megtartó Vasas a kezdeti bukdácsolások után alaposan kinőtte magát: megnyerte a Magyar Kupát, a bajnokságban minimum egyenrangú ellenfele a szintén sydneyi aranyérmesekkel erősítő Honvédnak, és - mindenekelőtt - már-már simogatja a KEK-trófeát. Ezzel együtt Somossynak igaza van: a Mladost abszolút profi.

A horvát bajnokság listavezetője az európai kupatörténet legsikeresebb együttesének minősíthető, hiszen tíz alkalommal hozta el valamelyik kontinentális klubtorna serlegét. Hétszer volt BEK-, illetve BL-győztes (legutóbb 1995-ben), kétszer végzett a KEK-sorozat első helyén (másodszorra 1999-ben) és a LEN Kupa címvédőjének mondhatja magát. Igaz, a mostani kiírásban háromszor is megbotlott - kétszer éppen a Vasas ellen: a csoportselejtezőn 8:9, majd a döntő első mecscsén 3:6 -, ugyanakkor kénytelenek vagyunk idézni az angyalföldiek mesterének egyébként nem kifejezetten önbizalomnövelő mondatát, miszerint: "A zágrábiak otthon mindig pont annyi gólt lőnek, amennyire szükségük van."

Jó hír ezzel szemben, hogy a Vasas formájának ismeretében minden okunk megvan a reményre: a Mladost-uszodában ezúttal a szabályt erősítő kivételnek leszünk tanúi. Noha Somossy szerint nincs különösebb jelentősége annak, hogy játékosai a múlt vasárnap igazán imponáló teljesítménnyel múlták fölül 7:4-re a hazai élcsapatok egyikét, az FTC-t, s még "attól sem kell elszállnunk", hogy Kósz remekül védett, a balkezes Madaras pedig öt gólt lőtt a hétből, mi azért csendesen bizakodjunk, mindennek ma este folytatása következik.

Az ebben a sportágban mindig kulcsfontosságú kérdésre, nevezetesen, hogy kik lesznek a bírók, Somossy - a tegnapi elutazás előtt - nem tudott válaszolni. Amint fogalmazott: "Én nem foglalkozom a játékvezetőkkel." Bár időközben kiderült, hogy a medence két partján az olasz Petronilli és a görög Hasszekioglu sétál majd fel s alá, mi mást kívánhatnánk: a szakvezető ma este se emlegesse a két urat, ellenben emelgesse gyakran a poharát.

Mint tette azt legutóbb hét esztendővel ezelőtt. Az akkori KEK-döntő után.

A Bajnokok Ligája Piros csoportjában ma játssza utolsó mérkőzését a Honvéd csapata: Kovács István együttese délután hattól fogadja a jugoszláv Becsej társulatát. Az összecsapás csupán formalitás, hiszen már korábban eldőlt, hogy ebből a négyesből a horvát Jug Dubrovnik mellett a Honvéd, míg a Kékre keresztelt kvartettből az olasz Posillipo Napoli és a görög Olimpiakosz Pireusz szerepelhet a BL - május 24-25-én a Margit-szigeten rendezendő - négyes döntőjében.

Bruckner Gábor, Népszabadság 2002.04.13.