Nápolyiak: fel a kezekkel!

Kovács István tréner és együttese, a Honvéd a legkevésbé sem óhajtotta ugyanis beérni a bronzéremmel, ám ennek a kétségkívül nemes célnak az eléréséhez minimum egy nagy lépés szükségeltetett, mégpedig tegnap délután a tizenegyszeres olasz bajnok, kétszeres BL-győztes nápolyi Posillipo együttese ellen. Bár a két kemény időszakot maga mögött tudó társulat - az itáliaiak vér nélkül elvesztett bajnoki döntő után, a hazaiak vérrel megnyert OB I-s finálét követően csobbantak a vízbe - találkozott már egymással a szezonban, mind az akkor 7:4-re győztes vendégek, mind a magyarok szerint jelentőségét vesztette mostanra az őszi eredmény, és ez, ismerjük el, számunkra volt kellemesebb "hír".

A vendéglátó szemszögéből jól kezdődött ugyan a meccs, az első vastapsot mégsem a medencében, hanem annak a partján kapták a magyar játékosok: közülük mindenekelőtt Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás, a Posillipo köpenyében sorakozó két légiós. Náluk nagyobb éljenzés csak a Vasas elleni vasárnapi döntőn arccsontrepedést szenvedő Kiss Gergelyt köszöntötte, ekkor azonban még nem tudhatta a balkezes olimpiai bajnok, hogy ez semmi későbbi ünnepléséhez képest.

"Ne szűkölködjenek a tapsolással!" - szólította föl a közönséget a műsorközlő a maga sajátos stílusában, de a nézők felhívás nélkül is hamarosan összeverték a tenyerüket, hiszen Kásás kihagyott négyméterese után, az ellentámadásból Takács nagy "dugót" ragasztott Attolico hálójába. Sőt: az első negyed vége előtt még Kiss is betalált, miután gatyáig kiemelkedett a vízből (2:0); jól kezdődött a meccs, na.

Sajnos nem folytatódott ilyen parádésan, az olaszok tudniillik ráuntak addigi, mondjuk úgy, totojázós játékukra. Lisi, Rath, Silipo, majd Postiglione lövése is beakadt, miközben a másik oldalon a játékot csak az utolsó pillanatban vállaló, bombaformában játszó Kissnek volt része gólörömben, így a rendes játékidő félidejében a vendégek fordultak 4:3-mal.

Csakhogy: a Honvéd olimpiai bajnokainak hét perce következett ezután. Molnár, a harmadik kísérletéből megint csak eredményes Kiss, valamint Biros neve is fölkerült a nagytáblára, s mivel az itáliaiak egyik legjobbja, Silipo csak kozmetikázni tudta az állást (6:5, "ide"), miért ne fűztünk volna komoly reményeket a negyedik labdára úszást követő periódushoz? Ekkor azonban korai volt még a boldogság, tekintettel arra, hogy míg a vendégek részéről az exromán Rath és az orosz Jerisov is föliratkozott a góllövőlistára, addig a Honvéd játékosai közül ez Bereczkinek sikerült csupán. Igaz, neki ötven másodperccel a dudaszó előtt (7:7), ami a kétszer háromperces hosszabbítást jelentette a magyar bajnok számára.

Aztán nem sokkal később fény derült rá: még ennél is többet. A ráadás első szakaszában Steinmetz ugyan újra a Posillipót juttatta előnyhöz, ám a center pozíciójában tempózó Takács olyan labdát kapott Kisstől, amit nem dobhatott máshová, csak a képzeletbeli gólvonal mögé (8:8). A repeta második felvonásában megköszöntük szépen a mélyen formája alatt játszó Kásásnak, hogy másodszor is elvállalt egy négyméterest. A határon túli magyarság amúgy jeles képviselője ezúttal a fölső kapufára bombázott, a slusszpoént pedig - természetesen - Kiss Gergely "mondta be": négy másodperccel a vége előtt kegyetlen erővel célozta meg az olasz kaput, aztán már nem volt más feladat, mint mosolyogni nagyon hosszan és rendkívül szélesen (9:8).

A Honvéd a bravúros továbbjutás nyomán tehát a ma este hét órakor kezdődő döntő részvevője, így aztán ahelyett, hogy - a múlt évre gondolva - azon sopánkodnánk, hol van az a bronz, fölsóhajthatunk: hol van már az a bronz...

A másik mérkőzésen a múlt évi második Olimpiakosz 8:5-re nyert a címvédő Jug Dubrovnik ellen.

BG, Népszabadság 2002.05.25.