|
|
| ||||
|
|
Három plusz kettő a sláger
A Domino BHSE férfi vízilabdacsapata visszafogottabban erősített, mint egy esztendeje. Most ugyanis "csak" két olimpiai bajnokot igazolt a tavalyi hárommal szemben: Biros Péter, Kiss Gergely és Molnár Tamás mellé Fodor Rajmund és Vári Attila, valamint a szlovák válogatott kapusa, Gergely István érkezett játszótársul. A cél kitűzése és megfogalmazása innentől egyértelmű: a 2002/2003-as szezonban meg kell nyerni a Bajnokok Ligáját, jövőre pedig meg kell védeni a címet. A klubvezetés kedden mutatta be az új keretet, dr. Bodnár Zsigmond szakosztályelnök szájából ekkor hangzott el a bevezetőben említett feladatmeghatározás, amelyhez magyarázatként annyit fűzött hozzá: jelenleg a Honvéd Európa legerősebb vízilabdacsapata. A tavalyi gárda - hazai pályán, a Margitszigeten - második lett a BL-ben, de ezt senki nem kevesellte, pedig általános volt a vélemény: azzal a garnitúrával is lehetett volna nyerni. Ezzel viszont kell, és e különbséget elsősorban mindig a vezetőedző érzékeli. Esetünkben Kovács István, aki végképp tudja, mire vállalkozik, hiszen 1994-ben ő diadalmaskodott utoljára magyar klubbal, az Újpesttel a BEK-ben. - Benne van a szerződésemben a BL-győzelem igénye, úgyhogy volt már időm hozzászokni. De öt olimpiai bajnokkal, hét-nyolc válogatottal ez a mostani csapat még a tavalyihoz képest is más minőség - állítja Kovács. - Fodor és Vári leigazolása egy ideje már félhivatalos információnak számított, de hogyan választottak Kovács Zoltán mellé új kapust Gergely István személyében? - Tény, vele zsákbamacskát vettünk, mert jó kapus, de eddig csak összehasonlíthatatlanul gyengébb csapatokban védett. Ha bejön a számításunk, akkor megoszthatják a feladatokat "Gólyával" (Kovács Zoltánnal - a szerk.), mert idén is annyi lesz a meccs, hogy egy ember aligha bírná. - Meccs sok lesz, de méltó ellenfél kevés. Különösen itthon. Ez nem zavarja majd? - Egyáltalán nem. Mi nem a magyar bajnokságra készülünk. Gergely István viszont igen. A szlovák válogatott magyar nemzetiségű kapusa Spanyolországból szerződik Budapestre, és bár szerinte sem mérhető eddigi egyetlen klubja sem a Honvédhoz, megilletődöttségnek nyoma sincs rajta, amikor azt taglalja: "A kapus inkább egyéni sportoló. Ezért szerintem csak rajtam áll, hogy kiharcoljam a kezdőcsapatba kerülést. Eddig csupa olyan helyen védtem, ahol egyértelműen én voltam az első számú kapus, komoly vetélytárs nélkül, most ezzel az új helyzettel kell megismerkednem." Gergely hosszú távra és merészen tervez, mert magyar állampolgárságra és válogatottságra pályázik, de kétlaki életét nem adja fel. Már csak azért sem, mert Komáromban lakik, kocsival másfél óra alatt hazaér. Hogy egy-két év múlva is a Duna és a híd túlpartján lesz-e a "haza", arra érthetően úgy felel: "Annyi mindentől függ. Majd meglátjuk." Fodor Rajmund négy évi olasz légióskodás után pólózik újra itthon, és nem tagadja, Toszkánához, Firenzéhez képest nem a kőbányai táj szépsége vonzotta. "Egyrészt Bajnokok Ligáját még nem nyertem, és egy ilyen csapatban, mint a Honvéd, erre nagyon jók az esélyeim, másrészt a válogatottság szempontjából sem mindegy, hogy két évvel az olimpia előtt hol játszom" - jelenti ki, a Domino BHSE-t az olasz élklubokkal összemérve pedig arra jut: "A Pro Recco is nagyon erős, és éppen a Bajnokok Ligájában indul. Ha azt nem is merem állítani, hogy a Honvéd egyértelműen jobb nála, azt mindenképpen, hogy legalább egyenrangú vele." Az új szerzemények közül Vári Attila érkezett a legmesszebbről. Angyalföldről. A májusi bajnoki döntőn kitört tömegverekedés után talán nem túlzó e megállapítás, Váritól is azt kérdeztük: a Vasasnál történtek, a várható eltiltások mennyiben befolyásolták az elhatározását? "Azok semennyiben - feleli. - Ha befolyásoltak volna, akkor inkább olyan irányban, hogy maradok. Tudom, sokan megköveznének, úgy érzik, cserbenhagytam a Vasast, de nyolc évet töltöttem ott, váltani kellett. És ezt az ajánlatot sem szabadott kihagyni." A 39 éves Tóth Imre is különleges felkérést kapott: másodedzősködik majd Kovács István mellett. A tavalyelőtti bajnokság fő- és a tavalyi aranyérem egyik hőse ezért partra száll, de nem biztos, hogy véglegesen. "Az igazolásom érvényes, az edzéseket végigcsinálom, aztán, ha esetleg sok a sérült, még az sem kizárt, hogy beugrom játszani." Ami pedig az edzői pályát illeti, úgy fogalmaz: "Ebben a pillanatban azt is el tudom képzelni, hogy harminc év múlva is ott ülök a kispadon, de lehet, hogy már jövőre elegem lesz az egészből." A Domino keretét elnézve ez azért nem túl valószínű. Népszava 2002.08.06. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
