Így örült a BL-győztes Olympiakosz

A margitszigeti Bajnokok Ligája négyes döntő legjobb játékosának választott Kiss Gergely például így vélekedett az Olympiakosz Pireusz 9-7-es győzelmével véget ért döntő után: "Ha nem Zoli bácsi az edző, akkor nem nyernek, mert ehhez a győzelemhez magyar ész kellett. Tudtam, Zoli bácsi megoldja, hogy az ellenfél egyetlen balkezeseként kivegyen a játékból, ismer már annyira a válogatott keretedzéseiről, hogy pontosan tudja, miként kell védekezni ellenem. A Posillipo inkább csapatban gondolkodott ellenünk a védekezése felépítésekor, s nem tudta megoldani a semlegesítésemet, Zoli bácsi viszont egyénekre bontotta a védekezést, s ez tökéletesen bejött az Olympiakosznak. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a Honvéd jobb csapat, mint az Olympiakosz, remélem jövőre nem csak lelkesedésünk lesz, hanem tapasztalatunk, nemzetközi szintű rutinunk is. Az a célunk, hogy jövőre nyerjünk, hiszen magyar bajnokként újra indulhatunk a sorozatban. Az Olympiakosz is három évet várt erre a győzelemre..."

Az Olympiakosz csapatkapitánya, Geraszimosz Voltirakisz is Kásás Zoltánt dicsérte: "Köszönöm Kásás Zoltánnak a BL-győzelmet, aki olyan nagy tapasztalatú és tekintélyű edző, hogy el tudta hitetni velünk: a tavaly Dubrovnikban elvesztett BL-döntő után itt Budapesten nyerünk! Köszönöm csapattársaimnak is, hogy emlékezetessé tették számomra a búcsút, hiszen ez volt pályafutásom utolsó mérkőzése."

Kásás Zoltán nem tagadta, elég sok harc, átküzdött hónap áll a BL-győzelem mögött: "Az indulás előtt, még Athénban azt nyilatkoztam a görög újságíróknak, úgy jövök Budapestre, hogy megmutassam Magyarországnak, milyen csapatom van. A csapat tagjainak pedig azt mondtam, Budapesten olyan környezetet, hangulatot mutatok nekik, amilyennel sehol a világon másutt nem találkozhatnak. Büszke vagyok a csapatomra, hiszen a tavalyi döntő visszavágóját már pénteken megnyerte a Jug Dubrovnik ellen, a döntőben a Honvéd ellen pedig valóra váltotta az egyesület álmát, s engem igazolt. Pedig nem volt egyszerű: az egész görög bajnokságban pontot sem vesztettünk, erre a rájátszásban két meccset is buktunk a Vuliagmeni ellen, s végül csak nagy nehezen nyertük 3-2-re a döntőt. Tulajdonképpen a Vuliagmeni készített fel minket arra a kőkemény védekezésre, szoros emberfogásra, amit a Jug Dubrovnik is alkalmazott ellenünk a BL-elődöntőben, s ami sikerre vitt minket a Honvéd ellen. Nagy előnye a csapatomnak, hogy rutinos, idősebb játékosokból áll, minél nehezebb meccs jön, annál jobban koncentrál, annál fegyelmezettebben képes játszani. Igaz, a könnyű meccseken olyan lazára veszi a figurát, hogy az agyvérzés kerülget. Nyolc egyenértékű, kezdőként bevethető játékosom van - de amelyiket kihagyom a kezdőből, azonnal vérig sértődik. Mondtam is nekik, ha el tudják intézni, hogy hat helyett nyolc mezőnyjátékossal kezdhessünk, én örülnék a legjobban... A centerem például kiváló, de annyit veszekedtem vele egész évben, mint talán még senkivel, mert finoman szólva lazán értelmezte az edzésfegyelem fogalmát, már ha egyáltalán lejött az edzésre. De akárhogy is, a tavalyi Eb-n tapasztaltakból tudtam, hogy a pszichés nyomás most a Honvédon lesz. Hogy a magyar bajnok fizikailag fáradt, mégis nyerni akar, mert örömöt akar szerezni a hazai közönségnek, s ez görcsössé teszi. Mondtam is a csapatomnak: bár a tavalyi elvesztett BL-döntő után nyerni jöttünk, hagyjuk az idegeskedést a Honvédra!"

Kovács István, a Domino-BHSE edzője kissé megtörten nyilatkozott: "A Posillipo ellen szenzációs meccset játszottunk, azt a teljesítményt szombaton azért nem tudtuk megismételni, mert nagyon elfáradtunk. Míg az Olympiakoszt a Vuliagmeni felkészítette a görög bajnoki fináléban a BL négyes döntőjére, addig nekünk nem tett jót, hogy mindössze egy hét maradt a hazai bajnokság vége után a felkészülésre. Annak az egy hétnek is a jelentős részét azzal töltöttük, hogy a média érdeklődését elégítettük ki... Az Olympiakosz parádésan védekezett, a második negyed utolsó másodpercében kapott gól demoralizálta a csapatot. Utána is küzdött, küzdött az együttes, a szíve vitte előre, de már a tartalékjait is felégette - csak a csodálatos közönséget sajnálom, amelynek nem tudtunk örömet szerezni."

Takács Attila, aki a döntőn a Honvéd legjobbja volt két góljával és jó védőmunkájával, letörten ismételgette, hogy elúszott az álma: "Annak ellenére, hogy nagyon fáradtak voltunk, le a kalappal a csapat előtt, mert mindenki kétszáz százalékot akart teljesíteni. Abból a szempontból, hogy honnan indultunk, biztos, hogy az ezüstéremmel is nyertünk, ha mást nem, hát tapasztalatot, hiszen jövőre is indulunk a BL-ben. A csapat jelentős szerkezetváltoztatáson ment át tavaly óta, a végére érett egységessé, ám addigra pont fizikai korlátaihoz ért, a fizikai fáradtság pedig szellemi tompaságot vont maga után. Gratulálok az Olympiakosznak, jobb volt nálunk, de megígérhetem, jövőre mi jövünk!"

A végül harmadik helyen végzett, a Jug Dubrovnikot 8-7-re legyőző Posillipo Napoli vezetőedzője, Paolo De Crescenzo szerint az Olympiakosz Pireusz fejben volt erősebb a Honvédnál, ezért tudta legyőzni. Saját csapatáról elmondta: "A Jug legyőzése presztízskérdés volt, megpróbáltuk menteni a menthetőt a becsületünkből. Csalódottak vagyunk, hiszen győzni jöttük Budapestre."

Kásás Tamás, aki ezen a BL-hétvégén csak annak örülhetett, hogy végül édesapjáé, Kásás Zoltáné lett a BL-győzelem, nem titkolta végtelen csalódottságát: "Nincs különbség a harmadik vagy a negyedik hely között, csak a BL-győztest jegyzik. Ennek lehetőségét pedig a Honvéd elleni elődöntőn elbuktuk. Győztünk a Jug ellen, ennyi. Az, hogy a két nap alatt egy gólt sem dobtam, nagy csalódás, de tulajdonképpen nem ez a legfontosabb, úgyhogy nem is érdekel."

Németh Andrea, SZTÁRSport 2002.05.26.