|
| ||||
|
Weszelovszky 53 találata is kevés volt a válogatottsághoz
-------------------------------------------------------------------------------- forrás: Szélpál László, Délmagyarország 2003.05.27 -------------------------------------------------------------------------------- Weszelovszky László, a Szeged Beton VE vízilabdacsapatának 21 esztendős klasszisa ritka jó évadot zárt. Ötvenhárom találatával gólkirályi címet nyert, hétről hétre kimagasló teljesítményt nyújtott. Az OB I-et hatodik helyen befejező Szeged Beton VE gárdájában Weszelovszky László produkálta a legjobb, legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. A 21 éves átlövő az alapszakasz mind a 22 találkozóján szerepelt, ezeken 53 gólt szerzett. A meccsenkénti 2,4-es átlag pedig untig elég volt ahhoz, hogy gólkirálynak mondhassa magát. Nem csak ebben a kategóriában végzett a mezőny élén, a forduló válogatottjába rajta kívül senkit sem választottak be nyolcszor. – Természetesen jó érzéssel tölt el, hogy én lettem a gólkirály, önbizalmat adott a jövőre nézve a rang kivívása – jelentette ki Weszelovszky. – Egyébként nem foglalkozom a kelleténél jobban vele; nem mintha ilyen alkat lennék, de még véletlenül sem szeretném, hogy egy kicsit elszálljak magamtól. Annak azért örülök, arra büszke vagyok, hogy a 45 gólig jutott olimpiai bajnok Kiss Gergőt magam mögé utasítottam. Ez különösen azért nagy szó, mert egy olyan együttesben ért el 53 találatot, amelyben kevesebb rettegett gólvadász pólózik, mint a pesti elit csapatokban. – Nem volt egyszerű feladat félszáz gól fölé jutni, őrzésemre ugyanis mindig megkülönböztetett figyelmet fordítottak a vetélytársak – folytatta a játékos. – Kedvenc gólom nincs, az összes kedves számomra. Ebben az évadban komolyabban vettem a pólót, mint korábban, ez a teljesítményemen is lemérhető: saját értékelésem szerint, a korábbi bajnoksághoz képest legalább 30-40 százalékkal hoztam most többet. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy fizikálisan sokat erősödtem, izomban öt kilót szedtem magamra. A gólkirály nagy szívfájdalma, hogy a produkciója nem keltette fel Kemény Dénes szövetségi kapitány figyelmét. – Nem titkolom, csalódottan vettem tudomásul, hogy még az Európa-bajnokságra készülő bő keretbe sem kaptam bebocsátást. Azt is egy kicsit furcsállom, hogy a gólkirályságomért a szövetségtől nem kaptam semmit. Mások szoktak... Szegeden viszont nem feledkeztek meg rólam: Körtvélyessy Péter elnöktől egy nagyon szép plakettet és egy csocsóasztalt kaptam ajándékba. Az előbbi bekerült a vitrinembe, az utóbbit pedig elvittem a barátom ferencszállási panziójába. Ott jobban ki lehet használni, mint a lakásomban. Nem számítok rossz játékosnak, de azért maradok a pólónál. |
| ||
|
||
|
||
|