A Faragó- és a Formiconi-csapat egymás ellen

2001. június 8., Barcelona, nemzetközi torna, csoportmérkôzés: Olaszország-Magyarország 10-8 2001. június 23., Budapest, Eb, döntô: Magyarország-Olaszország 10-8 2001. július 27., Fukuoka, világbajnokság, döntô: Olaszország-Magyarország 7-3 2002. november 14., Iraklion, nemzetközi torna, csoportmérkôzés: Olaszország-Magyarország 9-6 2002. november 17., Iraklion, nemzetközi torna, döntô: Magyarország-Olaszország 9-3 2002. december 13., Perth, Világkupa, negyeddöntô: Magyarország-Olaszország 7-6

Napsütés, zöld környezet, csodálatos ez a Ljubljana legeldugottabb részén található sportközpont.
- Ciao, Tamás! - üdvözli kapitányunkat az olasz vezér.
- Ó, hello Luigi! - mosolyog vissza a legenda.
Faragó és Formiconi. Európa két legjobb csapatának szakvezetője. Nem először vezetik egymás ellen lányaikat. Vélhetően nem is utoljára. A talján lassan egy évtizede, olimpiai bajnokunk két esztendeje áll hazája válogatottjának élén. Mindketten sikeresek, mindketten sikerre éhesek.
"Remek csapat az olasz, fantasztikus állapotban van, csak stabil védőjátékkal győzhető le” - így Faragó doktor, de nincs más véleményen Pierluigi Formiconi sem a mieinkről: "Nem véletlen, hogy megint a magyarok ellen kell döntőt játszanunk. Ellenfelünknek jobbnál jobb játékosai vannak, igazi klassziscsapat.”
A magyar és az olasz hölgykoszorú. Mint a szakvezetők is mondták: két, a vízilabdát magas fokon űző női társulat. Egyikük ma kora este újra megkoronáztatik. Hogy melyikőjük lesz az? Megjósolhatatlan. Két éve, 2001 júniusában, a margitszigeti Eb aranycsatáját a magyar nyerte. Rá egy hónapra a vb-döntőt az olasz. Ljubljanában a címvédés következne…
"Bízunk magunkban, ám a sikerhez ezúttal több kell. Nagy lesz a taktikai harc, az biztos” - mondja Faragó, aki a finálé előtt elveszítette egyik alapemberét, az olaszok ellen mindig is kulcsszerepet játszó, a vetélytárs világhírű centerét, Guisy Malatot semlegesítő Zantleitner Krisztinát. A dunaújvárosi hölgynek az oroszokkal szemben sikerrel megvívott elődöntőben nyílt szét a fejbőre, mint az orvos, a sebet sebtiben, a kispadon összevarró Gábor Antal közölte: "Krisztina ezzel egy ideig nem mehet vízbe.”
A kánikulában kezdődő péntek délutáni tréningen a Világkupa hőse így az árnyékban, egy óriáscsúszda alatt bújt meg ("Sajnálom, szerettem volna játszani, de nem lehet. Amúgy jobban vagyok, drukkolok a lányoknak, mást nem tehetek. Bízom bennük.”), miközben délelőtt a bledi tónál lazító társak a kisebbik, 185 centis medencében rótták a hosszokat. Bent volt velük a segédedző, Györe Lajos is, onnan irányította őket. Aztán mikor végre az öltözőbe ballagtak az olaszok (köztük az a Tóth Noémi, aki a szülése utáni első világversenyén rögvest összetalálkozik a régi csapattársaival…), a mester intett, irány a meccsmedence. Néhány kivétellel minden játékosunk átért, midőn egy csapásra száznyolcvan fokot változott az időjárás: az hagyján, hogy eltűnt a nap, még az is belefért, hogy ömleni kezdett az eső (az égi áldás, mint tudjuk, nem akadálya egy pólómecsnek, nemhogy egy tréningnek), csak azok az óriási villámok ne lettek volna…
"Mindenki kifelé!” - jött az újabb utasítás. Félbeszakadt a gyakorlás, hazamentek a lányok, megvacsoráztak, és üzentek. Üzentek, a népszerű, beteg tévériporternek, Knézy Jenőnek: "Kedves Jenő! Sajnáljunk, hogy nem vagy itt, de tudjuk, drukkolsz nekünk. Mi is szorítunk neked, gyógyulj meg! Visszavárunk!”

Tv: az M2 szombaton 17.15-től élőben közvetíti a Magyarország-Olaszország Eb-döntőt