26. férfi és 10. női Eb, Kranj, Ljubljana
Sebesültek a fekete vasárnapon
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: AZ, CSG, Nemzeti Sport 2003.06.16
--------------------------------------------------------------------------------
A szavak, amelyek nehezen jönnek, a
szavak, amelyek képtelenek visszaadni azt, ami ezen a
vasárnapon az Eb-fináléjában történt. A sport, az aranycsata
totálisan háttérbe szorult (csak a rend kedvéért: 7-4-es
hátrányból fordítottak szerbek, és hosszabbításban védték meg
a címüket), Kranj városát, higgyék el, nem túlzunk, elöntötte
a vér.
Már kora délután
ostromállapotok uralkodtak, csak jöttek, jöttek a szomszédos
Horvátországból a drukkereknek semmiféleképpen sem nevezhető
egyének, összecsaptak a rendőrökkel, kirakatokat
törtek-zúztak, szerbekre, az ellenségre vadásztak. Hála a jó
égnek, azok nem sokan jöttek, nem sokan jöhettek, Szlovéniába
ugyanis vízum kell a szerb-montenegrói állampolgároknak -
belegondolni is katasztrófa, mi lett volna, ha ők is többen
vannak… Háromnegyed órával a kezdés előtt dugig telt az
uszoda - nem csak fizető nézőkkel: a horvátok Szakadáti László
újdonsült LEN-vezér szeme előtt kapukat törtek be, a
szomszédos háztetőről ugráltak be, garantált volt a balhé. Ha
nyernek Simencék, azért, ha kikapnak, azért. A meccset
végül elkezdték, miközben folyamatosan ment a lelátón a csata.
Harc a horvátok és az előttük kordont álló, feketébe öltözött
rohamosztag között. Három góllal vezettek a horvátok, de a
szurkolás helyett a dobálózással, a gyújtogatással (szerb
pólókat, zászlókat tüzeltek…), peterdázással, különféle
rémisztő pirotechnikai eszközök használatával múlatták az időt
a bent lévők. Kratochvil játékvezetőt is fejbe dobták, ápolni
kellett, de nem fújták le a találkozót. Az utcán eközben
lovasrendőrök és a kinnmaradtak háborúztak - nem volt nyugodt
helye az uszodának és környékének. Ki tudja honnan, előkerült
egy körülbelül száz főből álló szerb csoport, minden egyes
tagjának akkreditációs kártya lógott a nyakában. A szerb
szövetségi elnök, Alekszandar Sostar, ki tudja, milyen
indíttatásból, a média képviselőinek legnagyobb meglepetésére
a sajtóhelyre hozta a társaságot. A munkájukban
ellehetetlenített újságírók, rádiósok, tévések menekülőre
fogták - mint később kiderült, nagyon, de nagyon jól tették.
Mert a balhé, ahogy várható volt, a lefújás után négyzetre
emelkedett. A horvátok kikaptak, a lelátón elszabadult a
pokol. A rohamosztag képtelen volt megállítani a tömeget:
székdarabok, peterdák, üvegek landoltak a vízben a győztes
szerb pólósok között. A sajtóhelyen eközben egy horvát
kollégát vert fejbe valaki székkel, verekedő emberek estek le
öt méter magasból (egy szerbet koponyatöréssel azonnal
kórházba szállítottak) - halálfélelem kerítette hatalmába az
embert. Vérlázító, véres események, olyanok, amelyek eddig
elkerülték eme csodálatos, ezúttal is gyönyörű parkos
környezetben játszódó sportágat. A futballstadionokban sajnos
megszokottá váló jelenetek utolérték a vízilabdát is, és erre
senki sem volt felkészülve. Még késő este is dúlt a csata az
utcákon, rengeteg sérültről szóltak a hírek, helikopterek
cikáztak a magasban. Nem vitás, ez volt a vízilabda fekete
vasárnapja.
Mestermérleg
Nenad
Manojlovics: - Hihetetlen, őrült körülmények között
játszottunk. Biztos vagyok abban, hogy ha a biztonsági
szolgálat megfelelően látja el a dolgát, és nincs rajtunk
ekkora nyomás, jobban játszunk. Jól kezdtek a horvátok, ám
szerencsére nem adták fel a játékosaim, és ebben az ellenséges
környezetben is meg tudták nyerni a mérkőzést. Zoran
Roje: - Csak magunkat okolhatjuk a vereség miatt.
Rendkívül sajnálom a történteket, akik itt voltak, azok nem
szurkolók, hanem huligánok, nem tartoznak közénk, egyáltalán,
a vízilabda-társadalomhoz.
Az Európa-bajnokság
végeredménye
Európa-bajnok: Szerbia-Montenegró
(Alekszandar Csirics, Filip Filipovics, Vladimir Gojkovics,
Zsivko Gocsics, Danilo Ikodinovics, Viktor Jelenics, Predrag
Jokics, Nikola Kuljacsa, Szlobodan Nikics, Alekszandar Sapics,
Dejan Savics, Denisz Sefik, Vanja Udovicsics, Vladimir
Vujaszinovics, Borisz Zlokovics, szövetségi kapitány: Nenad
Manojlovics)
2. Horvátország (Samir Barac, Damir
Buric, Teo Djogas, Elvis Fatovic, Nikola Frankovic, Hrvoje
Herceg, Igor Hinic, Vjekoslav Kobescak, Daniel Premus,
Dubravko Simenc, Ratko Stritof, Mile Szmodlaka, Frano Vican,
Goran Volarevic, Tihomir Vranjes, szövetségi kapitány: Zoran
Roje)
3. MAGYARORSZÁG (Benedek Tibor, Biros Péter,
Fodor Rajmund, Katonás Gergő, Kásás Tamás, Kiss Csaba, Kiss
Gergely, Kovács Zoltán, Madaras Norbert, Molnár Tamás,
Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Varga II
Zsolt, Vári Attila, szövetségi kapitány: Kemény Dénes)
4. Oroszország (Alekszej Agarkov, Roman Balasov, Revaz
Csomakidze, Roman Dokucsajev, Alekszandr Fjodorov, Dmitrij
Iriscsicsev, Szergej Garbuzov, Jurij Jacev, Alekszandr
Jerisov, Nyikolaj Kozlov, Nyikolaj Makszimov, Andrej
Rekecsinszkij, Dmitrij Stratan, Marat Zakirov, Irek Zinnurov)
5. Spanyolország (Angel Andreo, Daniel Ballart, Xavier
Garcia, Salvador Gomez, Gabriel Hernandez, Gustavo Marcos,
Guillermo Molina, Daniel Moro, Ivan Moro, Sergi Pedrerol, Ivan
Perez, Ricardo Perrone, Jesus Rollan, Sánchez Toril, Xavier
Valles)
6. Németország (Alekszander Csigir, Steffen
Dierolf, Christian Ingenlath, Tilo Keiser, Tobias Kreuzmann,
Soeren Mackeben, Heiko Nossek, Jens Pohlmann, Marc Politze,
Timo Purschke, Tomas Schertwitis, Fabian Schroedter, Patrik
Weissinger, Tim Wollthan, Michael Zellmer)
7.
Szlovákia 8. Görögország 9. Olaszország 10.
Románia 11. Hollandia 12. Szlovénia
|