Gólt ugyanis a becsületes próbálkozások ellenére sem sikerült összehozniuk. Nem, mert Brooks, az amerikaiak kapusa Kásás Tamás bombáját, majd az exnápolyi klasszis ejtését is hárította, nem beszélve Kiss Gergő löketéről, amelyet büntetőből küldött balkezesünk… Emellett még két Biros Péter-lövést ütött ki, azaz csodák csodájára kapott gól nélkül zárta a negyedet. Maradjunk annyiban, ez még az Eb legjobb kapusának, a szerb Sefiknek sem sikerült pénteken…
Persze, minden meccs más és más, néha minden sikerül, néha meg az istenért sem megy. Válogatottunk egész héten át remek teljesítménnyel, mondhatni, játszi könnyedséggel gyűrte maga alá ellenfeleit, ám az utolsó nap másként jött ki a lépés, a munkás, küzdős verzióban kellett bizonyítania. Az említett, lőtt gól nélküli játékrész Gergely István remeklésének köszönhetően nem számított sokat, hiszen honosított kapusunk túloldali kollégájához hasonlóan lehúzta maga előtt a rolót, mindent fogott, foghatót és foghatatlant egyaránt.
A derbi 11. percében aztán a padról beállt Fodor Rajmund végre megtalálta a rést a rivális falán, igaz, válaszként Azevedo is túljárt fórban védelmünk eszén. Biros nem teketóriázott, ha már megízleltük a vezetést, azon nyomban újra kértünk belőle (az emberelőny végén a találat), a duplázás azonban nem jött össze, Kiss G. ugyanis ziccerben hibázott. Az amerikaiak érezték, esetleg még keresnivalójuk is lehet - egyenlítésükhöz mindazonáltal előbb egy ellentétes bírói ítélet, valamint Molnár Tamás kiállítása után a fór pontos megjátszása szükségeltetett. Fodor elhajlásos, ravasz lövése kellett ahhoz, hogy a nagyszünetre a vezetés birtokában mehessenek pólósaink.

Nem hiába nyújtózott, az ezerkezű Gergely István ezúttal is remekül tette a dolgát (Fotó: Árvai Károly)

A folytatásban a játékvezetői döntéseknek köszönhetően emberelőny-emberhátrány kijátszására-kivédekezésére korlátozódott a meccs, a legkisebbnek tűnő faultért kiszórták az urakat a bírók, így beindult a gólgyártás. Mindkét gárda öt lehetőségből százszázalékos részmutatót ért el - azzal hozták a mieink a negyedet 7-5-re, hogy Varga Tamás és Biros akcióból is betalált.
A magyar válogatott ellen szokásuk szerint rendkívüli módon hajtó, harapó amerikaiak (vajon a szerbek ellen szombaton miért nem pólóztak…?) továbbra is keményen küzdöttek, szívták magukat, nem volt könnyű ellenük játszani. A záró felvonásban azonban Biros újabb találata voltaképpen eldöntötte a derbit (11-7), no és ne feledkezzünk meg Gergelyről sem, aki háromszor hárított hátrányban bravúrral. Küzdőszellemből is jól vizsgázott így csapatunk, megnyerte a Világliga margitszigeti selejtezőjét, ezzel a New York-i hatos finálé elődöntőjébe került. Maradjunk annyiban, a barcelonai világbajnokság előtt nincs okunk az idegeskedésre.

Mestermérleg
Kemény Dénes: - Köszönjük azoknak, akik itt voltak és azoknak, akik távolról szurkoltak a csapatnak. Megpróbáljuk mindezt az előttünk álló másfél évben, és ezen belül mindjárt júliusban meghálálni.
Ratko Rudic: - Jobbak voltunk, mint a magyarok, fegyelmezetten játszottunk, ám a játékvezetők túl sok kontrát fújtak ellenünk.