Kemény Dénes: a kondival nem lesz gond, maradt még a vb-rôl tartalék (Fotó: M. Németh Péter)

A Hajós Alfréd Uszoda előterében, jobbra fent már ott virít a vadonatúj márványtábla. A második. Elég csak odapillantani az újrakezdés reggelén, attól fogva a súlyok is könnyebbnek tűnnek. Immáron semmi sem nehezedik súlyként a vállakra. Egy kézben az olimpiai és világbajnoki cím. A kéz lazábban simul a vasrudakra, lazábban csap a vízbe, lazábban engedi el a labdát.
"Valami hasonlóban bízom, mint kilencvenkilencben, amikor ugyanilyen szorosan követte egymást az Európa-bajnokság és a Világkupa - mondja Kemény Dénes. - Ha az oldottságot át tudjuk menteni a mérkőzésekre, akkor megnyerhetjük a Világligát is. Az nagyon fontos lesz, hogy miként kezdjük a meccseket. Ha az elején magabiztosak leszünk, az utána már óriási lendületet ad.”
Augusztus van, lassan a közepe. Irgalmatlanul régóta tart a szezon. Május elején kezdték, túl vannak egy Eb-n, egy vb-n, s még hátravan a VL-döntő. Két nagy viadal is sok egy évre - három egyenesen szörnyűnek tetszik. Legalábbis előtte. Most, hogy a legfontosabb viadalt a dobogó tetején zártuk, már nem igazán lesz depressziós az ember a versenynaptártól. Barcelona hősein látszik, ezt a két meccset afféle dicsőséggel kecsegtető levezetésnek tekintik. A helyszín sem rossz, New York, unalom kizárva. Ráadásul ha elhozzák a fődíjat - 100 ezer dollár -, abból jut a gárda tagjainak is.
Nem csoda, hogy két hét szünet után, zokszó nélkül tempóznak. Az első munkanap főként úszással telik, Kemény elégedetten szemléli a stoppert. "Arra kértem a srácokat, ha már világbajnokként megyünk New Yorkba, még erre a két hétre tegyünk félre mindent, s próbáljunk kizárólag a vízilabdára koncentrálni. Remélem, menni fog. Az idők azt mutatják, a fizikai kondícióval nem lesz gond, maradt még a vébéről tartalék.”
Két szegmenst kell újra feljavítani: a lábtempót és a lövőerőt. Ez a kettő "megy el” leginkább a nyaralás során. A kapitány azonban optimista: "Készítettünk egy programot, a lábtempóra nagy hangsúlyt fogunk fektetni, hogy ne legyen gond két hét múlva, és persze a lövéseket is igyekszünk rendbe rakni.”
Talán ő is érzi, ez nem lesz túlzottan kemény feladat. Boldog játékosoknak könnyű edzést tartani. Mosolyogva csinálnak mindent. Olykor röhögve. "Kásának még nincs Világliga-aranya. Nyeretni kell vele egyet” - kajánkodik Szécsi Zoltán a hagyományos nemzetközi trófeák begyűjtését Barcelonában bevégző csapattárssal, Kásás Tamással, miközben a tréning végén szurkolók hada lepi el a partot. Az egy percre jutó autogramok száma a negyvenhez közelít (per fő), cserébe csokoládéhegyeket nyelnek el a világbajnokok. Aztán ajaktörlés, és persze nyilatkozatözön, merthogy tévéstábok is érkeztek becsülettel. Most már ez sem teher. Ha nem sütne a nap, akkor is minden ragyogna. Fesztelenség, légiesség.
Apropó, lábtempó - mintha 10 és fél 12 között a vízen jártak volna.