Székely Bulcsú két góllal terhelte meg az olaszok kapuját (Fotó: Meggyesi Bálint)

A történelmi jelentőségre való tekintettel, hogy strandvízilabda-válogatottunk első nemzetközi meccsét játszotta, volt személyes bemutató, himnuszok, minden, ami kell.
Az első két szett igen egyszerűen zajlott: elébb simán berámolták a fiúk a játszmagyőzelemhez szükséges hat gólt, aztán hasonlatos módon be is szedték.
A kezdésnél még a hazai gyártmányú kapufa is velünk volt: egy kósza olasz ejtés hármat pattanva a lécen, a vízre toccsant. Székely Bulcsú frissen, pattogósan, mosolygósan vezette a gárdát, s éltünk a szerencsénkkel. A második játszmánk annál laposabb volt, mivel svédcsavar útján próbálta meg minden egyes pólósunk a hálóig juttatni a labdát, s ez egyáltalán nem sikerült. Plusz: habár nem sok ismert olasz név úszkált a kötelek között, egyet megjegyeztünk. Trussóét méghozzá, a négyesben tempózó fiatalember gyors egymásutánban háromszor talált a kapuba, kissé felbosszantva a szépszámú nézősereget. Egy korosodó úr ezek után minden egyes hazai passzt személyes sértésnek vett, mondván: "Nem kell túljátszani, be kell vágni a szeme közé!”
A záró játékrészt a vendégek "protokolljátékaként” lehetne a legjobban minősíteni, minthogy a hat-egyes magyar sikerrel zárult periódusban mindössze háromszor lőttek kapura az illemtudó taljánok. (Másként: zseniális volt a védekezésünk.) Ezáltal elmaradt az olaszok vb-döntőért tervezett revánsa. Kosztolánczy játékvezető utolsó sípszava után meglepően gyorsan ürült a nézőtér, feltételezhetjük: mindenki feltüzelten sietett odébb, a nagyobb "pályára”.

Nemzetközi mérkőzés a Signal Biztosító-kupáért
Magyarország-Olaszország 2:1 (3, -3, 1)
A magyar gólszerzők: Varga Zs., Märcz, Takács A. 3-3, Matajsz, Székely B., Kiss Cs. 2-2.

A kapuban Kósz Zoltán is szerepet kap az olaszok elleni strandpólórangadón (Fotó: Árvai Károly)

Az olaszok ugyanis meg nem erősített hírek szerint megunták a saját tengerüket, így a magyarnál pancsolnak a hét végén. S ha már a Balatonnál vannak, játszanak egy strandpólómeccset. A mieink pedig állnak a csata elébe. A Signal Biztosító tető alá is hozta az elképzelést - sőt, még egy kupát is felajánlott a győztesnek -, így a Club Aligában létrejön a derbi.
A szokásos Ambrus-Petőváry szervezőpáros kicsit megbomlik szombaton. Utóbbi ugyanis magára vállalta a megbízott kapitányi tisztet, így a padról dirigálhat majd - feltéve ha a pad tényleg pad lesz, és nem krokodil-gumimatrac, mint múltkor Lepencén… Valószínű, hiába a vendégek szélesebb történelme ezen játékformában, a következő névsor az ő hírös mosolyukat is elkeni majd. Sorainkban lesz négy olimpiai bajnok (Kósz, Märcz, Varga I Zs., Székely) meg egy Eb-győztes (Kiss Cs.). Aztán "kiegészítés” gyanánt Matajsz Mataróból, a Galliából az FTC-hez igazoló Takács Attila és Konrád János. Ezt ellensúlyozni nem egyszerű.
Azért őket sem kell félteni, tudjuk régóta. Az egész csapatot a kapuslegenda Francesco Attolico vezényli majd, az öreg róka mellett főleg firenzei, római és nápolyi pólósok tempóznak majd. Az azúrkékek hivatalos főnöke Marco Risso lesz mint az "olasz strandpólóválogatott szövetségi kapitánya” - náluk ilyen is van.
Reggeltől estig megy Aligán az ifik hasonlatos versengése, délelőtt 11 tájban azonban megszakadnak majd a küzdelmek, helyet szorítván a válogatottaknak. Meglehet, az utánpótlás is pislog majd nagyokat a mérkőzés láttán, hiszen olyanok is járatják majd a sárga labdát, akik év közben külhonban tempóznak. Látható lesz még a játékvezetéstől visszavonult Kosztolánczy György is - méghozzá újra munka közben.
Az sem mellékes, hogy a két résztvevő (más tagokkal persze) pár hete Barcelonában a "nagypályás” vb-n is összecsapott. Méghozzá a döntőben. S ugye Benedekék kapták az aranyat, nem Calcaterráék, szóval a reváns lehetősége is ott lebeghet a vendégek szeme előtt.
Később, ha már véget ér a "visszavágó”, akkor a fiatalok ismét elfoglalhatják a pályát. S amíg bírják erővel meg ellenféllel, addig mehet a játék. Néhány év múlva pedig övék lehet majd a főszerep.