Faragó Tamás mostanában az új, férfias játékstílusról beszélget a játékosokkal (fotó: M. Németh Péter)

Már neki is vágtak, hiszen szerdán Faragó megtartotta az első tréninget az új feladatokra készülő csapatnak, legalábbis azoknak, akik a 20-án rajtoló hazai bajnokságban játszanak.
- Miért fordult meg a fejében, hogy lemond, hiszen egy kisiklás belefér egy Világkupa-győztes, Európa-bajnok együttes életébe?
- Gondoltam, már nem feltétlenül ilyen típusú edzőre van szükség, mint amilyen én vagyok - adott magyarázatot Faragó Tamás. - Ugye, három pedagógiai eszközt használ a tréner: a motiváció felkeltését, a büntetést és a szeretetet. Én ez utóbbira támaszkodtam elsősorban. Inkább pedagógus vagyok, mondjuk egyetemi magántanár, akivel elérhető a kandidátusi fokozat, vagy aki jól érzi magát az általános iskolában is. De a dolgozók esti iskolája már nem a műfajom.
- Mi volt a gond a játékosokkal?
- Megértés és szellemi erő, értelem és érzelem - ez az én hitvallásom. Minderre jó alanynak tartottam a játékosokat is, de ezúttal nem voltak olyan befogadók, mint korábban. Bárhogy szerettem volna szellemileg közelíteni, háromféle reakciót váltottam ki: elhárítás azon nyomban; meghallgatás, majd támadás; sírás. Persze ha azt vesszük, hogy csupán egyszer szenvedtünk vereséget, nem is olyan rossz a szereplés, de valahogy hiányzott a lányokból az átütő szellemiség, és talán hiúan hangzik, a vébén nem adták meg a lehetőséget, hogy jó edző legyek.
- Mert, ugye, a sportoló csinálja az edzőt…
- Pontosan. Mondtam is a csapatnak szerdán, hogy a játékos az olimpiai bajnok, az edző pedig csak az olimpiai bajnok együttes trénere. Különben sem elsősorban én akarok olimpiára menni, hiszen én már voltam eleget.
- Legalábbis vízilabdázóként. Megkockáztatom, szövetségi kapitányként sem olyan rossz érzés érdekeltnek lenni.
- Tény, sikeréhes edző vagyok, aki a második helynek már nem igazán örül. Sohasem voltam megélhetési szakember, nem a fizetésért csinálom, és ha nem érzem a nyerési esélyt, akkor váltani kell, máshol kell próbálkozni.
- Talán éppen emiatt ingott meg a vébé után?
- Talán igen.
- Most viszont ismét egymásra talált a csapattal, vállvetve mennek neki a februári olimpiai selejtezőnek.
- Felvállalom a közös sorsot, azt, hogy a dicsőség a játékosoké, a balhé az edzőé - itt kajánul mosolyog Faragó, és folytatja. - Huszonegy tagú keretet jelöltem ki, szerdánként délelőtt és délután együtt gyakorlunk, sokat beszélgetünk, videofelvételeket elemzünk. Karácsonytól egészülünk ki az Olaszországban pólózó hat játékossal (Drávucz, Pelle, Rédei, Stieber, a két Valkay - a szerk.), és akkor már végig komplett csapattal edzünk egészen az olaszországi selejtezőig.
- Az elnökségin is felvetette, hogy a válogatott olimpiai érdekeivel ellentétes a hat meghatározó ember Itáliába szerződése. Nem tett ez ellen semmit?
- Nem. Inkább azt vártam volna, hogy az érintettek maguktól mondják, hogy nekik fontosabb most az olimpiai kvalifikáció sikere. Csak megemlítem, hogy más országok nem engedték el külföldre játékosaikat, így például az oroszok sem. Annyiban megértem őket, hogy itthon nagyon keveset keresnek a vízilabdával.
- Vagyis Kemény Dénessel - aki csak az Olaszországban maradt Benedeket nélkülözi - ellentétben ön nem tud teljes értékű edzéseket vezényelni az idény közben.
- Sajnos nem. Így aztán arra az amerikai tornára sem utazunk el, amelyet november végén, december elején rendeznek meg. Nincs értelme úgy elmenni, hogy a reptéren találkozunk a légiósokkal, ráadásul nem hakniról, hanem Világkupa-erősségú viadalról van szó.
- Hajtott-e végre változtatást a keretben?
- Nem, pedig a vébén nyújtott produkció alapján négy-öt játékostól legszívesebben megváltam volna. Azért nem tehetem, mert nincs jobb náluk, Magyarországon ez a tizenöt-tizennyolc női pólós jöhet szóba a válogatottnál.
- Az ötödik hely hatására kieszelt-e valami mást, ami követendő lesz a jövőben?
- Már a tavaly decemberi perthi Világkupa-győzelem után feltettem magamban a kérdést: merre megy a vízilabda, mit érdemes még elsajátítani. Nos, az elképzelésekből a vébéig nem igen sikerült bármit is megvalósítanunk, és az amerikaiak győzelme is azt diktálja, hogy a férfias stílus felé kell közelítenünk.

A női válogatott keret
Kapusok: Horváth Patrícia, Soós Ildikó, Tóth II Andrea. Mezőnyjátékosok: Benkő Tímea, Drávucz Rita, Györe Anett, Kisteleki Dóra, Molnár Anett, Pelle Anikó, Primász Ágnes, Rédei Kata, Sipos Edit, Stieber Mercédesz, Szremkó Krisztina, Tiba Zsuzsanna, Tomaskovics Eszter, Tóth I Andrea, Valkay Ágnes, Valkay Erzsébet, Varga Andrea, Zantleitner Krisztina