Székely Bulcsú bírta legjobban az úszást, és visszavágott a kaján megjegyzésekért (Fotó: Árvai Károly)

Lassabban kell lépdelnie, mint néhány hónappal korábban, mondja is: "Nem olyan, mint nyáron…”– s egy kicsit csóválja a fejét. De látszik, egyáltalán nem elégedetlen, erre számított. Csak azt akarja jelezni, hogy a srácok két-három másodperccel elmaradnak százon korábbi edzéseredményeiktől. A gyorsasági szakaszokat kifejezetten utálják, pedig kedden délelőtt a 3000 méteres porcióból 1600 a sebes kategóriába tartozik. Négyen nem kóstolnak bele a maratoni úszásba: a három kapus, Szécsi Zoltán, Gergely István és az egriek üdvöskéje, Jászberényi Gábor medicinlabdákkal a feje fölött igyekszik "talpon maradni” a vízben. A kvartetthez tartozik Varga Tamás is, aki fájós bal vállát nyugtatandó, mentességet kapott a fárasztó vízhasítás alól.
A másik tizennégy (csak Szívós Márton hiányzik, aki hátizomsérülése miatt kezelésekre jár, ott van viszont a medencében a két légiós, Benedek Tibor és Kiss Csaba) csak rója a hosszakat: sokáig Kásás Tamás és Madaras Norbert az eminens, míg Vári Attila és Kis Gábor egymással verseng az utolsó előtti helyért. "Hadd ne részletezzem, milyen legyen az utolsó…” – pattan vissza Kemény hangja a sátorfalakról, és a világbajnokok nekilátnak teljesíteni az utolsó adagot. Na, meg az olimpiai bajnok, ám a nyári dicsőségből kimaradó Székely Bulcsú, aki átveszi a vezető szerepet, és alaposan lepipálja a többieket. "Egy nulla kettő” – kiáltja a kapitány, a sereghajtó teljesítménye 1.09. Némelyek abban látják Székely sikerének titkát, hogy a szélső hétfőn hiányzott a két tréningről, fradista társaival egyetemben kényelmesen üldögélt a repülőn Spanyolországból hazafelé.
"Nem lenne baj, ha egy hónapban háromszor két napon, hétfőn és kedden találkoznának – mormolja Kemény. – Jó hatással vannak egymásra, hiszen míg a klubokban ők a sztárok, itt, a válogatottban egyenlők. Résen kell lenniük, ki is eshetnek a pikszisből.”
S lám, Kásásnak böki a csőrét, hogy a végén lelassult, és azt magyarázza Kiss Csabának, hogy csak azért nem ért el jobb időt, mert nem bukóval fordul. A kapitány pedig örül ezeknek az apró jeleknek, hiszen tapasztalhatja: nem aludt el a tűz a világbajnoki cím elhódítását és a Világliga megnyerését követően. Kásás Tamás annyira elfárad, hogy lemond megbízott edzői feladatáról, amelyet általában ő lát el. Lemondását elfogadják, de Kiss Gergely rögtön kijelenti, hogy végkielégítést nem kap. Vári Attila helyettesíti levegőhiányban szenvedő társát, neki még van energiája hangosan kiadni az ukázt a tízperces "üresben úszás” alatt. (Tudják, ez az a gyorsúszóstílus, amikor cséphadaró módjára szúrkálják a vizet a játékosok, de keveset haladnak előre.)

Aztán jöhet a játék, immár a kapusokkal és Varga Tamással. Az egyik ketrec előtt egy lehetséges komplett kezdő hetes, amelyben Szécsi, Vári, Biros, Molnár, Varga Tamás, Benedek és Kiss Csaba kap helyet. "Kicsit visszaidézzük a nyáron gyakorolt variációkat, amelyeket egyelőre védekezés nélkül gyakorolunk” – ad magyarázatot a kapitány, aki a végén hárompontos mecscset vezényel. "Ki az ellenfél?” – hangzik a kérdés, mire Kemény válaszol: "A Szecska!” Aztán kezdődik a lóba, a labdajáratás, végül nyer az egyszemélyes gárda, azaz Szécsi. Kétszer védte ki Varga Tamás két méterről megeresztett löketét, így a Vasas óriásának nemcsak a bal válla, hanem egy kicsit a lelke is fáj. Kellően dühös, és mérgében csak úgy belevágja a labdát a hálóba. A kapitány örül: Vargában is lobog a tűz.
Aztán vége. A kapusedző, Mátéfalvy Csaba irányította másik tizenegy is kikászálódik a vízből. Még egy kis fotózkodás, Székely pedig visszavág az úszósikerét firtató megjegyzésekre. "Frissesség? Ugyan! A szív diadala, kisfiam, a szív diadala” – böki oda Kiss Csabának, és mutatóujjával a szívére mutat.
Persze nincs ebben semmi meglepő, hiszen Székely vissza akar kerülni a csapatba…