Egy asztalnál a jelen és a múlt: Kiss Gergely (balra) és Fodor Rajmund Bodnár Andrással és Cservenyák Tiborral beszélget

A mostaniakat megelőzően ők az utolsó aranycsapat, neveiket olvasva, hallva, kimondva kellemesen mosolyog a sportkedvelő: Balla, Bodnár, Csapó, Cservenyák, Faragó, Görgényi, Kásás, Konrád, Molnár, Sárosi és Szívós, ugye mondtam...
Újra összegyűltek, ezúttal nem az uszodában, hanem egy barátságos, hangulatos helyen, amit akár az ő tiszteletükre neveztek el így: Póló Pub. Ahányszor nyílik az ajtó, kintről beárad egy kis hideg, ám egy-egy újabb csapattag érkezésével igazán egyre melegebb, barátságosabb, nosztalgikusabb a légkör. Mosolyogva üdvözlik egymást, jó nézni, ahogy a nagy termetű emberek ilyen szeretettel ölelkeznek. Előkerülnek az emléklapok, bal oldalon az 1973-as aranycsapat tagjainak fotójával, jobb oldalon a 2003-as barcelonai világbajnokságon győztes gárda mosolyog. Aláírják mindannyian – akár a régi szép időkben, amikor autogramot osztogattak – közben pedig folyik a jóízű sztorizgatás. Eltelt azóta 30 év, ám az emlékek még erősen élnek. A nagy generáció kiöregedését és külföldre távozását követően a férfi vízilabda korábban soha nem tapasztalt hullámvölgybe került. Majd az olaszoktól új módszereket megismert kvalifikált edzőként hazatérő régi sztárjátékosok ezt követően kezdték megreformálni a honi mezőnyt, s amint a tehetséges utánpótlás-generáció fokozatosan beérett, nekik köszönhető, hogy újra visszakerült a magyar férfipóló a világ élére.
Az idő múlásával érkeznek a fiatalok is, arcukon a tisztelet jele, ahogy a nagy elődeikre néznek, a tegnap hőseire. "Jó érzés együtt lenni a társakkal” – vág bele Kásás Zoltán, ám a különbség nyilatkozat és nyilatkozat között óriási. Most nem az edző beszél a medence széléről kimérten és megfontoltan, hanem inkább a szívéből jönnek a szavak. "Minden csapattársammal tartjuk a kapcsolatot, talán a sikerünk titka abban rejlett, hogy mi mindannyian barátok voltunk az életben is, nemcsak a vízben dolgoztunk össze – folytatja. – Ez igaz a mai világbajnokcsapat tagjaira is, ők szintén egy remek gárda.” A kérdésre, hogy kitüntetett helyen tartja-e a zágrábi aranyérmét, így felelt a Vasas jelenlegi mestere: "Nincsenek kitéve az érmeim, hanem ömlesztve el vannak téve, de ha végiggondolom, talán az csillog a legszebben.”
Három évtized alatt a vízilabda szabályai sokat változtak, lényegesen gyorsabb lett a játék, szellemesebb kombinációk kapnak helyet a vízben. "Csak azt sajnálom, hogy nem ma vagyok a világbajnok válogatott tagja, mert sokkal jobban tetszik a mostani játék” – szomorkodott Cservenyák Tibor, aki e találkozó miatt utazott Svájcból Budapestre, és a fiataloknak egy-egy kitűző átadásával gratulált. Balla Balázs a visszaemlékezésekor a lázadó, azaz a hosszúhajúak és a nem lázadók – rövidhajúak – csoportjára utalt. "Faragó, Csapó és én voltunk a lázadók, Szívós pedig a féllázadó, aki mindkét hajstílus kedvelőjének szurkolt, ám mindettől eltekintve erős egységet alkottunk.”
S ha már az egységről van szó, az idő múlásával a hangulatos Póló Pub egy nagy családi fészekké változott, rengeteg mosolygós arccal, akik mindannyian a medencében lesznek egy családdá, mégpedig egy igen sikeres, boldog családdá.