Az olaszországi légiósok is hazajöttek
Jaj annak, akit Faragó megelőz kerékpározásban!
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: SZG, Nemzeti Sport 2003.11.29
--------------------------------------------------------------------------------
Los Alamitos helyett továbbra is Budapest.
A dél-kaliforniai városban a jövő héten rendezik meg a
hagyományos Holyday-kupát, amelyre a magyar női
vízilabda-válogatott is meghívást kapott, ám már az idényt
megelőzően eldőlt, hogy nem vesz részt rajta Faragó Tamás
együttese.
Ettől függetlenül legjobbjaink a szerdákat
szeptember óta együtt töltik, természetesen az Olaszországban
játszó légiósok hiányoztak a foglalkozásokról. A helyzet
ideiglenesen megváltozott, tudniillik hétfőtől csütörtökig a
komplett keret edzett a szigeti sátorban, sőt, a jövő héten
még négy napig mindenki a szövetségi kapitány rendelkezésére
áll. – Az oroszoknak és hollandoknak logikus, hogy
elmentek a tornára, nekünk azonban a legkevésbé sem, hiszen
Világkupa-erősségű viadalról van szó, amire hakni jelleggel
nincs értelme elutazni. Természetesen arra gondolok, hogy hat
kulcsjátékosunk Olaszországban játszik, velük legfeljebb csak
a reptéren találkozhattunk volna. – Most mégis itt vannak.
– Ez a jó oldala az amerikai tornának, ugyanis az ott
érdekelt olaszoknál szünetel a bajnokság, így hazahívtam a
légiósokat. – Hogy ízlik nekik a munka? – Nehezen
vették át azt, amit a többiekkel szeptember óta gyakorlunk,
kicsit rácsodálkoztak. De úgy érzem, rájöttek, hogy ezzel az
újfajta munkával lehet nyerni, és amikor elfogadták, jól
csináltak mindent. – Miből állt a program a négy napban?
– Délelőtt taktikai és technikai jellegű edzések, délután
videoelemzés, illetve meccseket játszottunk a Vasas vagy a KSI
serdülőcsapatával. – Ez már a szeptemberben meghirdetett
program, azaz a férfiasabb játékra való áttérés előszele?
– Igen, és "Taktika 2004 – férfias vízilabda” munkacímmel
írott formában is odaadtam a játékosoknak – a vizuális
típusúak jobban hasznát vehetik. Aki olimpiát akar nyerni,
annak ezt az utat kell követnie, legalábbis erre utal az
amerikaiak világbajnoki sikere. – Mit ért férfias
stíluson? – Gyorsabb gondolkodás, gyorsabb döntés,
gyorsabb passzolás. De most részletezhetném, hogy például
olyan zónavédekezést kellene alkalmazni, amelyben az eddiginél
többen vesznek részt. A védekezés amúgy is kulcsfontosságú,
már csak abból kiindulva, hogy rombolni könnyebb, mint
építeni. – Mindahhoz, amit felsorolt, igen jó kondíció
szükségeltetik. Hogy áll a csapat ezen a téren? – Többek
között azért is valósult meg a kétszer négynapos összetartás,
hogy a Sportkórházban általános felmérőn essenek át a
játékosok. Jó előre közöltem velük, hogy én is felpattanok a
kerékpárra, és aki nálam roszszabb eredményt produkál, annak
mennie kell. Az edzésmunkájukon látszott, hogy komolyan vették
a figyelmeztetést, de az eredmények értékelése még tart. –
Elkél a keménység, hiszen a februári olimpiai selejtezőn nagy
feladat vár a csapatra. Miután a két csoportból mindenképpen
kvalifikálja magát az első két helyezett, és a mi
csoportunkban csak az olaszok lehetnek veszélyesek, mindenki
egyértelmű továbblépést vár. Ön is? – Noha a nagy tétre
menő tornákon minden előfordulhat, nem tapsolhatunk előre
saját sikerünknek. Ugyanakkor ilyen sorsolás mellett
egyértelmű: ott kell lenni az olimpián, még edző nélkül is ki
kell jutni.
A női válogatott keret Kapusok:
Horváth Patrícia (Vasas SC), Soós Ildikó, Tóth II Andrea
(mindketten Dunaújvárosi Főiskola). Mezőnyjátékosok:
Benkő Tímea, Bódi Anett, Primász Ágnes, Sipos Edit, Tiba
Zsuzsanna, Zantleitner Krisztina (mindannyian Dunaújvárosi
Főiskola), Kisteleki Dóra, Tomaskovics Eszter (mindketten
Vasas SC), Molnár Anett, Szremkó Krisztina (mindketten
Hungerit-Szentesi VK), Györe Anett (Polo SC), Drávucz Rita,
Pelle Anikó (mindketten Catania, olasz), Stieber Mercédesz,
Valkay Ágnes, Valkay Erzsébet (mindhárman Pescara, olasz),
Rédei Kata (Sikania Palermo, olasz)
|