Gyöngyösi András sokat tanult a Ferencvárosnál eltöltött két évbôl, s most Szegeden szeretné bizonyítani, hogy igenis jó edzô (Fotó: Árvai Károly)

- Csomagol már? - kérdeztük Gyöngyösit, aki hétfőn már munkába áll Szegeden.
- Nagyon nem pakolok, hiszen nem megyek túl messzire, meg aztán a hétvégi meccsek után mindig hazaugrok.
- Mikor keresték meg a csongrádiak?
- Úgy egy hete. Előbb a következő idényről beszéltünk, aztán szóba jött ez a szezon is. Elmondtam a nézeteimet, többek között azt is, hogy a Szegedben benne van az ötödik hely lehetősége.
- Az optimista kijelentésétől csillant fel a helyi vezetők szeme?
- Nem feltétlenül, az viszont tény, hogy korábban azt nyilatkozta Horváth Viktor, hogy a szezon végén mindenképpen elköszön Szegedtől.
- Bízott benne, hogy ilyen gyorsan kispadra ülhet?
- Tavaly nyáron még abban bíztam, hogy a Fradi vezetőedzője maradok. Nehéz volt elfogadnom, hogy kétéves eredményes munka után el kellett jönnöm. Ezek után nemigen számítottam arra, hogy még ebben a bajnokságban munkám lesz, de a sport, úgy látszik, kifürkészhetetlen.
- Bármilyen ajánlatot elfogadott volna, vagy egy bizonyos szint alá nem adja?
- Bármelyik csapat hívására mentem volna, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, és bebizonyíthatom, hogy jó edző vagyok.
- Például, ha az ötödik helyre kormányozza a válságban szenvedő csongrádiakat.
- Szerintem igenis elérhető ez a cél. Amikor az első évemet töltöttem a Fradinál, senki sem várta el tőlünk, mégis meg tudtuk verni a Vasast és a Honvédot is. Ha az idény elején lennénk, én a negyedik helyet sem tartanám elképzelhetetlennek, a jelenlegi helyzetben azonban ez álomnak tűnik.
- Mit csinált az elmúlt hónapokban?
- Sok dolgom volt, igaz, nem a vízilabdával kapcsolatos. A bajnokságot a tévén és a sajtón keresztül követtem, meccsekre nem jártam.
- Miért nem?
- A csalódottság diktálta ezt, nem akartam, hogy felszakadjanak a sebek. De most, hogy megint a kispadra ülök, a munkámmal szeretném megcáfolni az igazságtalan mendemondákat, amelyek rólam keringtek. A Fradinál eltöltött két év jó és rossz élményei egyaránt sokat segítettek, az elmúlt nyolc hónap pedig jó alkalmat adott a merengésre, a tapasztalatok leszűrésére.