„Ha nem mutatjuk meg, milyen jók vagyunk, akkor nem is vagyunk azok” (Fotó: Árvai Károly)

- Akadnak az ember életében olyan periódusok, amikor rosszabbul alszik. Önnek nincsenek álmatlan éjszakái?
- Nincsenek. Most, a Vasas-meccs után volt egy, de az őszi periódus gyalázatosabban telt ilyen szempontból. Az a gond, hogy a hét végén is megvertük saját magunkat.
- Ennek megakadályozása kinn áll inkább: edzőn vagy játékosokon?
- Nyilván az edzőn is. Bár arra nehéz mit mondani, hogy ketten-hárman roszszabbul játszanak a kulcsemberek közül: ez egy ilyen szintű rangadón nem fér bele. Az előző héten a Volgográddal szemben remekeltünk, vesztett állásból fordítottunk, most meg hat ötös vezetésről vesztettünk. Kiss Gergő és Biros Peti nem lőtt gólt, amit nehezen visel el a csapat - pláne, hogy a fórok Gergőre voltak kijátszva.
- Tavaly is rájuk voltak kijátszva, mégsem bukott el az együttes öt igazán fontos meccsből négyet. Az idén ez a mérleg, legalábbis eddig.
- Azért az ellenfelek is megerősödtek.
- A Domino viszont egy helyen változott, azaz egy ennyi klasszist felvonultató gárda már pusztán az összeszokottságával dominálhatna.
- Ez igaz, csakhogy egy olyan rangadón, amelyen voltaképpen a magyar válogatott tagjai játszanak egymás ellen, már-már az sem lehetséges, hogy most rontok, de a következő támadásnál majd korrigálok. Az összpontosítás döntő, hihetetlen nagy hangsúly esik arra, hogy az adott pillanatban muszáj jót csinálnod, mert lehet, hogy nem lesz több alkalmad rá. Például a fórok kihasználásánál: hétből kettőt belőni rendkívül rossz teljesítmény.