Tavaly ilyenkor nyolc hónapos eltiltással és két tétmeccsel a háta mögött a ritmust, és persze régi önmagát keresgélte. Kegyetlenül hosszú utat járt be, míg végre megtalálta. Azóta viszont olyan formában játszik, mint talán még soha. A sydneyi döntőben nyújtott fenomenális produkciója után - négy gólt lőtt - valóságos szárnyalásba kezdett a Roma színeiben, és óriási fölénnyel nyerte az olasz gólkirályi címet. Mozdulataiból kipurgálódott minden görcsösség, a válogatott edzésein látszik, hogy robbanékonysága jottányit sem kopott, irdatlan testi erejét pedig Pozsonyban csodálhattuk meg sokadszorra is, midőn sikerrel kapcsolta ki a jugók legnagyobbját, Sapicsot. Balja remélhetőleg aranyat ér majd az Európa-bajnokságon is.

- A felkészülési időszak elején látott Rumcájsz-ábrázathoz képest felt?nően jól beretvált az arca...

- Csak az államvizsga miatt. Szerda óta diplomás edzőnek mondhatom magam, most már végképp nem lehet eladni vízilabdás témakörökben. Egyedül a bírói vizsgát nem tettem le, de az nincs is szándékomban...

- Pedig be' szép lenne...

- Kösz, inkább nem.

- Akkor beszéljünk komolyabb dolgokról: az olimpia megnyerése, azaz a legmagasabb csúcs elérése után feltámad-e még egyszer az a t?z a csapat tagjaiban, amely Sydneyben lobogott a szemükben? Tudnak-e majd ugyanolyan önfeledten örülni egy-egy gólnak?

- Az olimpia előtt sem éreztük, milyen lesz odakint. Erre nem is nagyon lehet készülni, tervezhetetlen, hogyan örülünk egy gólnak, ilyesmi nem is jár a fejünkben. Meccs közben magától jön, hogy elkezdünk farkasként küzdeni. Továbbá arról se feledkezzék el, hogy a nagy sikersorozatot jónéhány kudarc is megelőzte. Annyi mindent átéltünk, ismerjük az érem mindkét oldalát.

- Az innenső mintha jobban tetszene...

- Pontosan így vagyunk vele mi is. Pláne, hogy Budapesten van az Európa-bajnokság. Sokkal nehezebb lenne, ha nem itthon játszanánk. Mi adjon motivációt, ha nem ez?

- Ugyanakkor a szurkolói telhetetlenséget ismerve, bízvást kijelenthetjük: a kilátogató ezrek olyan gálát várnak, mint amilyen a sydneyi döntő volt, másfél hétre kinyújtva. Vagy legalábbis valami hasonlót...

- Az szinte bizonyos, hogy még egy olyan meccs nem lesz, mint az oroszok elleni. A felkészülési időszak rövidsége miatt azt is megkockáztatom, sok utolsó pillanatokban lőtt góllal megnyert mérkőzésre van kilátás. És az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy az olimpia után mindenki minket akar megverni.

- Ön milyen passzban van?

- Az biztos, hogy egy, ha nem két lépcsőfokkal fentebbről indulok, mint tavaly. Nagyon bízom benne, hogy sikerül jó formába lendülnöm, sőt, vigyáznom kell arra, ne pörögjek túl, ne villogjak túl sokat, csak annyit, amennyire a csapatnak szüksége van. Legfőbb célom: ne hibázzak. Az öregek közé tartozom, én már nem engedhetem meg magamnak a könnyelm?bb megoldásokat, mint hét-nyolc éve. Természetesen nem is válhatok túlzottan óvatossá, meg kell találnom a középutat.

- Ahogy ismerem, meg fogja.

- Én is bízom benne. És a csapatban is. Előfordulhat, hogy nem úgy megy, ahogy várják, hogy elkezdenek behallatszani ilyen-olyan hangok a nézőtérről, nekünk azonban profiknak kell lennünk, hogy túltehessük magunkat az esetleges hullámvölgyeken. Mert ha beesne egy vereség a korai szakaszban, annak nem ugyanaz lenne a lecsengése, mint Sydneyben, ahol csak félrevonultunk a faluban, és megbeszéltük, min kéne változtatnunk.

- Vagyis ilyen tekintetben mégiscsak hátrány a hazai pálya?

- Nem, nem, szó sincs róla! Ennek az Európa-bajnokságnak ünnepnek kell lennie, nekünk pedig muszáj élnünk azzal a lehetőséggel, hogy itthon szerezhetjük meg az aranyérmet. Ilyen egy játékos életében csak egyszer adódik - ha adódik egyáltalán, egyszer?en nem szalaszthatjuk el ezt az alkalmat.

Szakvélemény

A világklasszist az különbözteti meg az átlagos játékostól, hogy amikor egy adott helyzetben több variáció közül kell választania, ő az esetek túlnyomó többségében a legjobb megoldást alkalmazza. Tibort ilyen pólósnak tartom, évek óta meghatározó ember, aki ráadásul mindig hoz legalább hatvan százalékot, ám több esetben képes a százhoz közelíteni. Ez sem akármilyen teljesítmény: állandóan jól, hullámvölgyek nélkül játszani. Úgy gondolom, mostanra elérte azt, hogy mindent tud a vízilabdáról, már nemcsak technikailag és fizikálisan, de taktikailag is képzett. Igazán azt becsülöm benne, hogy ezt a csodálatos tudást alárendeli a csapat játékának. Megtehetné, hogy a kelleténél többet vállalkozzon, hiszen remek dolgokra képes, mégis tud egyensúlyt tartani. Évek óta látom rajta, hogy egyre tudatosabbá válik, ami kiváló emberi értékeivel párosulva olyan vízilabdázóvá teszi, akit példaképként lehet állítani a fiatalok elé. Csupán azt sajnálom, hogy valamikor a múltban nem dolgozhattunk együtt, mindkettőnk számára hatalmas élmény lett volna...