Egyszer, egy cikkünket illusztrálandó, arra kértük, hogy tegyen néhány műúszó mozdulatot a medencében. Majd a hitelesség kedvéért még átnyújtottunk neki egy orrcsipeszt.
Egy máskülönben közönséges ruhaszárítóként működő ronda, barna facsipeszt. Az igazat megvallva, a munkának ettől a pontjától tartottunk leginkább.
Mégiscsak olimpiai meg Európa-bajnok, meg szövetségi kapitány.
Csak annyit kérdezett: "Hova tegyem?! Az orromba vagy a fülembe?"
Innen kezdve vezettük be a szótárunkba a vállalkozó szellem mértékegységeként. Meg kell mondani: 0.8 Horkai már komoly bravúrnak számít!

- Gyuri, már ahhoz sem kellett kis bátorság, hogy a majdnem teljesen padlón lévő magyar vízilabdázásban elvállald a szövetségi kapitányi posztot ...
- Az olimpia után kerestek meg először, és nagyon jólesett a hívás. Az pedig még jobban, hogy megválasztottak. Hittem benne, hogy mégsem olyan mély az a szakadék.
- Akkortájt még Olaszországban edzősködtél, s ha jól tudom, a két legnagyobb csapat kerülgetett.
- Mégpedig kifogástalan ajánlattal. Rudicson kívül senki nem keresett többet ennél. Csak hát ez nem pénzkérdés.
- Pedig a pénz fontos, hogy Woody Allent idézzem: "Már csak az anyagiak miatt is". Soha nem bántad meg a döntésedet?
- Egyetlen pillanatra sem. Ha már valamibe belevágok, akkor nem szoktam keseregni, hogy mi lett volna, ha ... Néha eszembe jut egy-egy kirakat előtt a pénz, de több semmi.
- Maradjunk a kezdeteknél! Átvettél egy meglehetősen zilált csapatot. Mikor élted át vele az első sikerélményt?
- A Világ Kupán ... De nem is, még hamarabb. Sopronban, amikor belevágtunk a legkeményebb edzésekbe. Tetszett a srácok hozzáállása.
- Minek tulajdonítod ezt a változást?
- Megértették, hogy munka nélkül nem megy. Tudták, hogy ők még nem nagymenők. Ráadásul alapvetően sikerorientáltak. És fiatalok.
- Ez ilyen fontos szempont?
- Nézd, az egész világ ebbe az irányba megy. Nézzük például a Postabankot. Az alakulása idején harminc év körül mozgott az intézményben az átlagéletkor. A mi időnkben a 28-30 éves pólósok számítottak a legnagyobbak közé. Mára elment mellettük a világ. Ha belegondolsz, hogy alig 18 éves srácok jelentős vállalkozásokba kezdenek ...
- Már megint a vállalkozó szellem ...
- Ehhez a sporthoz még annál is több kell. Egyenesen őrültség.
- Hallhatnánk egy józan magyarázatot?
- Mi másért viselnéd el ezt a rengeteg lemondást? Nincs nyári szabadság, nincs téli szabadság. Csak a siker, egy világbajnoki cím az,a mi ezt ellensúlyozni tudja. De hát egyszerre csak egy lehet világbajnok. A többieknek marad az őrültség.
- Azt mondod, a siker, az a világbajnoki cím. Mit tűztetek magatok elé Róma előtt?
- Három szinten fogalmaztuk meg a várakozásainkat.
- Tételesen ...
- Hivatalosan az első hat hely valamelyikére kell bejönnünk, hogy megszerezzük az olimpiai indulás jogát.
- Nem hivatalosan?
- Ha a tavalyi és az idei játékunkat nézem, akkor nem túlzás a dobogót megcéloznunk.
- És legbelül mit dédelgetsz?
- Én mindig az első helyet célzom meg. Már az Európa-bajnokság előtt is azt mondtam a fiúknak, hogy akár meg is nyerhetjük a tornát. Csak éppen ezt a kijelentésemet gondosan titkoltam mások előtt, mert különben teljesen hülyének néztek volna. És tessék! Döntőt vívtunk. Igaz, kikaptunk, de egyáltalán nem játszottunk alárendelt módon.
- Szóval, Rómában ...
- Rómában bármi lehet. Ezt annak ellenére mondom, hogy lassacskán mindenki győzelmet vár tőlünk. Vagy éppen azért ... Szóval, 6-8 csapat közel egyforma eséllyel pályázik. Az olaszokkal és az oroszokkal kezdünk egy csoportban, hármunk közül egyikünk kapásból kieik. Majdnem azt mondom, hogy nehezebb a négy közé kerülni, mint ott nyerni. Az biztos, a jövő a miénk. A magyar csapat újra szimpatikus, a magyar csapatot újra értékelik nemzetközi berkekben. Na és az sem hátrány, hogy jelenleg nálunk játszik a világ egyik legjobb ... sőt, talán a legjobb játékosa. Másfelől ez a csapat tehetséges, ez a csapat lendületes, de ez a csapat még igencsak rutintalan.
- Majd Atlantára? ...
- Majd Atlantára. De azért álljunk itt meg egy szóra! Én utálom az olyan tanári dumákat, amikor valaki állandóan az olimpiáról beszél. Persze az a leglényegesebb, az az alapvető célunk. De nekem mindig, minden évben minden más világverseny fontos.
- Magasra raktad a lécet.
- Képtelen vagyok másképp élni. Én például soha nem tudnék kezdőkkel foglalkozni, másodosztályú vagy kiscsapatokkal dolgozni. Nekem az nem elég.
- Gondolom, ez a vízilabda hagyományaiból is ered.
- Engen elkényeztett ez a sportág.
- A kezdet kezdetén rögtön azzal, hogy a világklasszisok között nevelkedhettél. Kitől tanultad a legtöbbet?
- Sárosi Lacitól. Kis túlzással azt mondhatom, hogy tőle tanultam a pólót. Akkor nagyon felnéztem rá. Mára ez az érzés szinte kiveszett belőlem. Azaz: nincs példaképem. Jó, Gyarmati Dezső vagy Ratko Rudics eredményeit bármikor elfogadnám, de ez azért más.
- Gyarmati és Rudics: már megint a legnagyobbakról beszélsz.
- Gyerekkorom óta ismerem azt az érzést, milyen is az, amikor az ember a legmagasabb szinten, de legalábbis annak a közelében dolgozik.
- Ha már a legmagasabb szintnél tartunk: mit sorolsz még az életed legfontosabb értékei közé?
- A családot. Furcsa, hogy ezt pont én mondom, elvált ember létemre. De hát az a válás is a már említett őrültség következménye.
- Gyerekek?
- Kettő. Két lány. Bea 12 éves, Szilvia 6 és fél. Ő már Firenzében született. Tudom, hogy nagyon drukkolnak nekem és a csapatnak.
- A másik alapértéked a csapatjáték?
- Hiszek benne. Egy mindenkiért, mindenki egyért.
- És mi a másik pólus. Mi az ami a legkevésbé érdekel?
- Talán a politika. Persze ez így nem teljesen igaz. Követem a politikát, csak nem folyok bele. Megvan a magam véleménye. Azaz: úgy érzem, azokon a helyeken, amelyeken a gazdaság rendben megy, a kutya sem törődik a politikával.
- És te mivel törődsz még? Mi fér bele az életedbe?
- A művészetek. Az irodalomban nem ismerek semmilyen kötöttséget. Bármi jöhet, ami érdekel, a krimitől a szépirodalomig. A képzőművészeten belül belefér egy-egy tárlat, kiállítás. Furcsa, de legjobban a szobrászat ejt ámulatba. Gyakran csak állok és nézek: hogy lehet egy darab kőbe ilyen formákat álmodni?!
- Gyuri, egyik legnagyobb büszkeséged, hogy a csapat közel 90 százaléka eygetemen vagy főiskolán tanul. Megérjük majd azt is, hogy a magyar vízilabda-válogatott edzés közben irodalmi vitákba keveredjen?
- Micsoda?! Edzés közben? ... Akkor én is irodalmi fordulattal élnék! ...
- Azaz?
- Rögtön előadnám Oroszlánszívű Richárdot!