- Csalódottak a döntő után?
- Nagyon, hiszen a csoportküzdelmek után másodszor is kikaptunk az orosz csapattól. Hozzá kell azonban tenni, hogy azok után, ami a magyar válogatottat a belgrádi Világkupán érte, az volt a maximum, amit a játékosok nyújtottak a döntőn.

- A játékvezetésre gondol?
- Igen. Borzasztó volt a bíráskodás, legalábbis a mi számunkra. De minden rosszban van valami jó. Több mint öt éve ott vagyunk már a világ élvonalában. Amióta én vagyok a magyar válogatott szövetségi kapitánya, ez volt a tizenegyedik tornánk, és ebből tízszer dobogós helyen végeztünk, ötször pedig mi voltunk a legjobbak. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a világszövetség vezetői félnek tőlünk, és talán a bírók is. És ha még jobbak leszünk, akkor talán nem fognak durván beleszólni a játékba, mivel nem lenne értelme, úgyis győz a jobb.

- Visszatérve Belgrádra a magyar közvélemény a vízilabda-válogatottal úgy van, mint a brazil futballszurkolók, hogy csak az aranyérmet hajlandó elfogadni. Ön is így gondolja?
- Ha így van, az roppant megtisztelő. Tény, hogy amikor az egyik legközelebbi barátommal találkoztam, láttam rajta, hogy egy picit félve gratulál az ezüstéremhez. Ha megvan az arany egy tornán, az nagyon jó dolog, de azt mondom, egy Világkupán szerzett ezüstérem miatt sem kell szégyenkezni.

- Az idén nyáron a Világliga-sorozat mérkőzésein kipróbálták a négyszer kilenc perces játékidőt. Ön mit gondol erről a szabálymódosítási javaslatról?
- Azt, hogy mint csapatnak nekünk jobban fekszik a négyszer kilenc perces játékidő. Mivel a magyar válogatottban nagyon sok jó játékos van, a hosszabb időtartamú mérkőzések alatt mindenképpen kijön a különbség, ha az ellenfél játéktudása akár csak egy kicsivel is gyengébb, mint a miénk.

- A mostani Világkupával véget ért a magyar válogatott idei nagy menetelése. Ön hogy bírta ezt a sorozatot?
- Közeledem a kétszázadik mérkőzésemhez, és mint magyar szövetségi kapitány elmondhatom, hogy régen nem volt ilyen hosszú ideig edző a válogatott kispadján, mint én. Természetesen az idegrendszeremre kihatott ez a majd kétszáz mérkőzés. Van olyan, hogy reggel belenézek a tükörbe, és megijedek magamtól. Most azonban lesz időm pihenni. Két hónap alatt harminc mérkőzést játszottunk, és ilyenre a magyar vízilabda történetében még nem volt példa. Azt hiszem, az eredményeink miatt sem kell pironkodnunk, s meggyőződésem, hogy a jövő évben ez még jobb lesz.

- A keretben várható változás?
- Nem, a válogatás lezárult. A játékosok klubjukban fognak játszani, és ha ősztől tavaszig néha egy-két napra megkapom őket, akkor az a húsz játékos lesz a válogatottban, aki az idén nyáron már bizonyította rátermettségét. Aztán jövőre jöhetnek a nagy feladatok, igyekszünk akkor is megfelelni, bár a fő cél az athéni olimpia.