|
|
| ||||
|
|
Mindenki ellenünk hozta a csúcsformáját
Tükörbe nézni, bronzzal a nyakban -------------------------------------------------------------------------------- forrás: CSG, Nemzeti Sport 2001.06.26 -------------------------------------------------------------------------------- Az Európa-bajnokság előtt arról beszélt, hogy a csapatot ezúttal a szíve viszi majd, s bízik benne, ha izzadva és küszködve is, de talán megvédjük a címünket. Nos a csapat tagjait vitte a szívük, a vízcseppek izzadtsággal vegyültek a homlokokon, küszködtek is a fiúk - ám 1997 és 1999 után át kellett engedniük az Eb-dobogó tetejét a jugoszlávoknak, egyszersmind megszakadt a válogatott nagy szériája, hiszen 1993-tól számítva egymás után ötödször kerülhetett volna Eb-fináléba. Kemény Dénesen pedig az látszik, a szíve szakad meg a történtek miatt. Igaz, a szövetségi kapitány nem fogalmaz ennyire patetikusan, személyes összegzése mindössze ennyi: "Életem legnehezebb hat hetén vagyok túl." - Borzasztó volt azt látni, hogy mennyire szenvednek a fiúk, hogy megpróbálunk mindent elkövetni a siker érdekében, mégis tudjuk, nincsenek, nem lehetnek százszázalékos állapotban - kezdi elemzését Kemény Dénes. - Fáradtan érkeztek a klubjaikból, nem tudták kipihenni magukat, ki négy, ki egy hetet tölthetett aztán a felkészüléssel, ugyanakkor kicsinyke fizikális és mentális tartalékaikból jócskán elhasznált az Európa-bajnokságot megelőző felhajtás, a különböző megjelenési kötelezettségek. Tudom, ezek hozzátartoznak egy hazai rendezésű világversenyhez, pláne egy olimpiai bajnokcsapat esetében, mégis úgy érzem, hibáztam, hogy nem tettem korábban esernyőt a fiúk fölé, csak az Eb rajtja körüli pillanatokban. Így ugyanis olyan fáradtan kezdték el a csoportmérkőzéseket, mely állapot egy másik világversenyen a negyeddöntő előtt számít normálisnak. Azaz kapásból öt meccs előnyt adtunk vetélytársainknak, ehhez társult még két kulcsemberünk, Vári Attila és Molnár Tamás korai elvesztése, s ez vezetett oda, hogy amikor már-már úgy látszott, elkaptuk a fonalat, bátran játszunk, akkor a jugók elleni összecsapáson egy sokkal frissebb, két könnyű meccsel hangoló, remek napot kifogó gárdától kikaptunk, s ki is pukkadtunk egy kicsit, mert még a vereséggel végződő meccsen is sokkal több energiát használtunk el, mint kellett volna. - Egy-egy szaktekintély szerint a többiek rájöttek, ellenünk a tűréshatár közelében mozgó agresszivitás vezethet sikerre, mi meg kissé gyámoltalannak bizonyultunk a keménykedések közepette. - Nem gondolnám, hogy nem játszottunk kellő keménységgel, és azt sem, hogy csak velünk szemben játszott volna bárki agresszíven: vetélytársaink csupán a bírói felfogáshoz igazodtak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ellenünk mindenki felszívta magát, s utólag visszanézve bízvást mondhatom, a jugók, az oroszok és az olaszok épp aznap futották Eb-csúcsformájukat, amikor velünk játszottak. Egyik gárda sem közelítette meg a magyarok elleni teljesítményét sem korábban, sem később, a jugoszlávok a döntőben gyengébb produkcióval nyertek, az olaszok pedig harmadannyit nyújtottak, mint a péntek esti elődöntőn. Ez persze érthető, hiszen mindenki az olimpiai bajnokot akarja megverni saját medencéjében, az az igazi kihívás, ráadásul senkinek sincs veszítenivalója. Nekik ez egy meccs a sok közül - nekünk nyolcból nyolc. És azt se feledjük, hogy az esztendők folyamán nem csupán tanultak tőlünk, amikor levideózták mérkőzéseinket - több, általunk meghonosított taktikai húzás köszön vissza ellenfeleinknél -, de egyre jobban felkészültek belőlünk. - Nem volt kissé egysíkú a játékunk, nem kellett volna esetleg jobban variálgatni a védekezési és támadási szisztémákat? - Tavaly az olimpián sem variáltunk túl sokat. Védekezésben csak indokolt esetben kell váltani, hiszen egy rosszul elsülő, bonyolult formációnál sokkal jobb egy jól működő egyszerű. Az alapvető problémánk nem a variálgatás elmaradásából eredt, hanem abból a fizikai és szellemi kondícióból, amelybe kerülve csinálhattunk bármit, az nem működött - már persze bizonyos esetekben. Mert amikor az első három meccsen, továbbá az utolsón jól játszottunk, a fór-hátrány is remekül ment, nem csupán a hat a hat elleni taktikai verziók. - A szenvedve megnyert negyeddöntőt és a viharvert játékkal elveszített elődöntőt követően a lövések pontatlanságát emelte ki - ehhez képest a zárónapon úgy szálltak a labdák, mintha aerodinamikai mérnökök tervezték volna a röppályájukat, 46%-os pontossággal tüzeltünk a horvátok kapujára. Mi okozta ezt a metamorfózist? - Nagyon jót tett a másfél napos pihenő, újra játszhatott mindenki, ráadásul miután megugrottunk az elején, a horvátok ugyan nem adták fel a meccset, de egy kicsit tessék-lássék módon vízilabdáztak. Meg talán az is hatott a fiúkra, hogy a szünnapon egy kicsit próbáltam a lelkükkel foglalkozni. Hogy az egészségi állapotom most már ne legyen szempont, ettől fogva önmagukért kell játszaniuk, azért, hogy belenézhessenek a tükörbe, hiszen ezt megelőzően világversenyeket és felkészülési tornákat számítva huszonháromból huszonháromszor állhattak dobogóra, a csupán kétszer a legalsó fokára. Nem tehetik meg, hogy épp itt, a budapesti Európa-bajnokságon nem szereznek érmet. - Kérdhetnénk persze, hogy válogatottunk korábban megcsodált formaidőzítése nem késett-e kissé? - Az imént elmondottak alapján kissé furcsa volna formáról, legalábbis jó formáról beszélni. Ez a csapat 1997 óta huszonkét ki-ki mérkőzést vívott, az olaszok elleni elődöntő volt a harmadik vesztes találkozó ezek közül, ha ezt bárki utánunk csinálja, annak elsőként fogunk gratulálni. Miközben nem felejtjük el, hogy számos esetben döntöttek olyan nüanszok a mi javunkra, amelyek ezúttal Campagnáéknak kedveztek, mert összességében apróságokon múlott az, hogy most nem egy Eb-döntőt követően értékelünk. - Mi az, amit így utólag visszanézve másképp kellett volna csinálni - nem is elsősorban a vízben, hanem a parton? - Tán a magyar zsűrinek jobban kellett volna pörgetnie az órát a görög-olasz negyeddöntőn, s akkor az olaszok nem nyerik meg a meccset fél tizedmásodperccel a befejezés előtt, hanem következik a hosszabbítás, ott pedig ugyebár akármi történhet... Persze ez csupán vicc, az viszont nem, hogy az olaszokkal az elmúlt négy év alatt hatszor találkoztunk élet-halál meccsen, mindannyiszor mi mentünk tovább - a nagy számok törvénye alapján ennek a sorozatnak meg kellett szakadnia egyszer. Sajnos hetedszerre ők voltak a jobbak. - Mely mérkőzés kapcsán, no és a bronzderbi fényében mindenképpen illik a kapuskérdést szóba hozni. - Túlzottan nem kívánok elmélyedni ebben a témában, vannak bizonyos dolgok, amelyek csak az öltözőre tartoznak. Maradjunk annyiban, hogy Kósz Zoltán húsz éve nem volt cserekapus, nem ismeri azt az érzést, milyen beszállni egy vesztésre álló meccsen, azaz őt nem lehet odaültetni a kispadra azzal, hogy ha Szécsi Zolinak esetleg nem megy, jöjjön. Fordítva működhet, s működött is ez a felállás. Ami pedig az utolsó meccset illeti, úgy gondoltam, Szecska jobb formában van, nekem pedig eggyel több variációs lehetőségem lesz, ha Kósz Zoli helyett is mezőnyjátékost írok be a jegyzőkönyvbe. - Mindent egybevetve hogy értékeli a harmadik helyet? - Az aranyhoz képest bármelyik másik érem értéke minimális, de hasonló különbség van az érem és a szimpla helyezések között is. Sajnálom, hogy nem állhattunk a dobogó tetejére, ugyanakkor jó volt egy ilyen fantasztikus közönség előtt ott állni a dobogón. A fiúk pedig azt mondták, hogy ez a bronz jó előjel: négy éve, Athénben ugyanezzel kezdtük az olimpiai ciklust. - Aztán a következő viadalon nyertek Sevillában. Kitalálta már, hogy most, a világbajnokságig hátralévő három hét alatt hogyan lehet ismét "hódításra alkalmas" kondiba hozni az urakat? - Azt hiszem, elég lesz a tornateremben mozogni, meg úszni, utána tus, sampon, törülköző, csajok... A labdát viszont nemigen vesszük elő, látták eleget az elmúlt hetekben, kell a változatosság. - És a pszichék rendbetétele? - Alkalmazkodunk a helyzethez, lehet, hogy inkább a sörözőket
fogjuk látogatni. De komolyra fordítva a szót, Fukuoka előtt a
lehető legjobb fizikai állapot elérését kell célul kitűznöm, azt,
hogy július 19-re a jelenlegihez képest legalább húsz százalékot
javuljon a fiúk kondíciója, s az a vébé tíz napján át kitartson.
Szerintem ez elérhető, még úgy is, hogy egy hétvégét Bilbaóban kell
töltsünk egy nemzetközi tornán, ami nem jön jól, viszont a
csapatkijelölésnél segíthet is. A taktikai finomításokat pedig
ráérünk elvégezni az eseményt megelőző ötnapos, horvátokkal közös,
szöuli edzőtáborban, illetve az első négy, relatíve könnyebbnek
ígérkező mérkőzésen. Jó jelek egyébként is akadtak vasárnap: nem
voltak annyira tompák a fiúk, Kiss Gergőnek már előtűnt lövés
közben a fürdőnadrágja, ami nagy előrelépés, hiszen az elődöntőn a
sapkakötőjéből sem láttunk túl sokat. Azt kell elérni - akárcsak a
többieknél -, hogy Japánban a combja is kivillanjon, mint tavaly,
Sydneyben. Egyéni statisztikák
(Egy játékos maximum 3 óra 44 percig lehetett volna a vízben a
nyolc mérkőzés során.) A magyar férfiválogatott csapatstatisztikája
(Zárójelben a hasonló lebonyolításban lejátszott sydneyi olimpia adatai.) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||
|
||
Kemény Dénes |
||
|
FONTOS
