|
| ||||
|
Kemény: "Egyéni érdekek provokálták ki az eljárást"
Hadviselés vízben, parton -------------------------------------------------------------------------------- forrás: CSG, Nemzeti Sport 2002.08.06 -------------------------------------------------------------------------------- Az oroszok már épp egymást kezdték volna
ölelgetni a Világliga döntőjének utolsó másodperceiben, amikor
Alekszandr Jerisovnak eszébe jutott valami: magához vette a
labdát, teátrálisan a medence széléhez úszott, a tribün azon
része elé, ahol a magyar válogatott tagjai ültek, magasba
emelte a Mikasát, és teli torokból üvöltve a mieink felé
nyújtotta. A keletiek legjobbja ország-világnak, továbbá a
FINA magasságosainak jelezte: nekünk is ajánlják győzelmüket.
- Mi nem indítottunk hadjáratot - ellenünk indítottak. Mi legfeljebb csatát kezdeményeztünk azért, hogy megvédjük magunkat az összes rendelkezésünkre álló eszközzel. - Csakhogy ez nem üzletfelek közötti nézeteltérés, amelynek végeztével legfeljebb örökre elfelejtik egymást. Az esetleges pert követően mi, magyarok továbbra is a FINA által szervezett eseményeken akarunk a dobogó tetejére lépni. Nem félő, hogy egy, a parton aratott győzelemnek a medencében isszuk meg a levét? - De. Annál is inkább, mert most egy, a medencében aratott győzelemnek ittuk meg a levét a parton. Legalább legyen respektünk, érjük el, hogy ezt soha többé ne próbálhassák meg. - Adekvát felvetés viszont, hogy ha a spanyolokat megverjük, tán nincs ez az egész hajcihő. - Adekvát válaszként azt is mondhatnám, hogy ha a nagymamámnak izéje lett volna, ő lenne a nagypapám. Aki ezt felveti, annak azt ajánlom, próbáljon meg összekapni egy csapatot három nappal azután, hogy visszaérkezett Amerika nyugati partjáról, és a kilencórás időeltolódás okozta hatások leküzdése jelenti az egyik legfőbb gondját amellett, hogy a döntőt megelőző tíz napban csupán ötször tudott edzeni. Én próbáltam, így sikerült. Mindezt olyan csapatok társaságában, amelyek Moszkvában és Barcelonában másfél héten át nyugodtan élesíthették magukat a fináléra. Fordított esetben nem kizárt, hogy gond nélkül elérjük a döntőt érő eredményeket, s tán a végső győzelmet is, korábbi önmagunkhoz méltó játékkal. - Mit szól ahhoz a verzióhoz, hogy a magyar-oroszon azért történt az, ami, mert féltünk a spanyoloktól? - A FINA háromféle határozatot hozhatott volna, például kizárhatta volna az általa bundameccsnek titulált találkozó vesztesét. Na most a döntésből nem úgy tűnik, hogy mi féltünk a spanyoloktól - mintha ők akartak volna az oroszokkal játszani. - Egy kicsit elkanyarodva ettől a témától: a Világliga újításai közül mennyire vált be a négyszer kilencperces játékidő? - Működőképes, habár a játék nem annyira szép és pörgős, mint a négyszer hétperces meccseken. Az is igaz ugyanakkor, hogy a hetek előrehaladtával egyre élvezetesebbé váltak a mérkőzések, javult a színvonal, sőt, a négyes döntőn a legjobbak partijai végig szorosak maradtak, senki sem tudott végérvényesen elszakadni a másiktól. - Elvben a harminchat perc a jobbaknak, így nekünk is kedvezne. - Ez kétségtelen, azonban eltűnnének az olyan eredmények, mint a szlovákok épphogy, egy-egy góllal elveszett, jugoszlávok elleni Eb- és vb-mérkőzései, amelyekben, mondjuk, benne volt a meglepetés. A jobbak még jobbak lennének, a gyengébbek elfáradnának, a gyengébb cseréiket is muszáj volna bedobniuk - azaz az elit megint lecsökkenne egy négyes-ötös csoportra. |
| ||
|
||
Kemény Dénes |
||
|