A nyugalom csak látszat: nehéz hetek, hónapok várnak Kemény Dénesre, no meg a férfiválogatottra

– Tavaly sikerült áthidalni a versenynaptár zsúfoltságából eredő gondokat – van-e garancia arra, hogy ez az idén is menni fog, vagy esetleg visszatérnek a 2001-es problémák?
– Garancia nincs, de meg kell próbálni. Bár nem hosszú a mostani pihenőidő, korábban kaptak annyi szünetet a játékosok, ameny-nyit lehetett: a világbajnokságot követően kétszer két hetet, karácsonykor még tíz napot, a magyar bajnokság néhány meccset leszámítva nem annyira megerőltető, továbbá a legjobb olasz csapatok híján talán az Euroliga sem volt igazán megterhelő, tehát nincsenek annyira rettenetesen nehéz szezon végén. Igaz, a Vasas–Domino párharc embert próbáló volt, s akadtak olyan periódusok, amikor az volt az érzésem, egy jó formában lévő középcsapat elkaphatta volna a finalistákat – ennek ellenére az a véleményem, hogy nem lúgozódtak ki teljesen a játékosok. Problémát legfeljebb az jelenthet, hogy a Világligában párhuzamosan kellene nyerni, önbizalom-növelő, jó játékot nyújtani, továbbá keresni az olimpiai csapatot. De a jövő héten esedékes ausztriai edzőtáborozás nagyon jót fog tenni azoknak, akik eljönnek – noha nonszensz, hogy nem lehet kint a komplett együttes.

– A jugók 2001-ben kivették a becseji válogatottakat a klubból, s csak négy nappal a négyes döntő előtt adták vissza – erre ráment a Becsej címvédése, viszont a válogatott tarolt a budapesti Eb-n.
– Megfordult a fejemben, hogy elkérem az érintett pólósokat, végül ki sem mertem mindezt mondani, elvégre sokkal kisebb, a válogatottat érintő kérdések sem találtak meghallgatásra.
– Például?
– A két Euroliga-meccs közötti két hét elment, holott felhasználhattuk volna a döntő első két, netán három mérkőzésére. Megértettem az indokokat, amelyekkel visszautasították a javaslatomat – csak éppen ez nem használt az olimpiai felkészülésnek.

– Szinte a keret felét adják a csalódott angyalföldi pólósok – az ő hangulatuk mennyiben nyomhatja rá a bélyegét a hangolódásra?
– Néhányan jogosan lehetnek elégedetlenek saját magukkal, ez összetörheti őket, ez esetben az a dolgom, hogy felépítsem a játékost. Viszont éppúgy dühössé is tehetik a történtek, s akkor saját maga is megoldhatja a gondjait. Néhány beszélgetést már folytattam, és optimista vagyok.

– Eddig győztes csapaton egyszer nem változtatott: Sydney után, ami nem igazolódott vissza az eredményekben. Viszont egy világbajnok gárdából sem egyszerű kirakni valakit – jóllehet azt nyilatkozta, az athéni sikerhez jó lenne egy kis vérfrissítés.
– A legfontosabb, hogy javuljunk. A jelenlegi tizenkilences keret egy versenykeret, igazából senki sem dőlhet hátra, mindenkinek van bőven dublőre. Varga Kálmán, az olimpiai formaruhák tervezője könyörgött, hogy mondjak neveket, de ötnél tovább nem jutottunk, s akkor is azt közöltem vele, csupán valószínű, hogy ezt az öt ruhát nem kell majd átalakítani. Mindenki másnál úgy érzem, meg kell szereznie a helyét. Nyilván vannak várható győzelmek a posztokért folytatott párharcokban, de akadhat a papírforma mellett meglepetés is.
– Nem igazán látni olyanokat az ifjak között, akik ellenállhatatlanul döngetnének az ajtón.
– Nem hinném, hogy kritizálni kellene a magyar utánpótlás-nevelést, bár tény, az elmúlt években kevesen kerültek be a juniorok közül stabilan. Ennek az az oka, hogy kilencvenhétben rögtön egy nagyon fiatal, húsz-huszonegy évesekből álló gerinccel lettünk Európa-bajnokok, s ettől fogva az újabb korosztályokból kiöregedők helyzete nehezebb lett, hiszen aranyérmeseket kellett kiszorítaniuk, az idén már olimpiai és világbajnokokat. Ennek ellenére néhánynak sikerült, hiszen a sevillai csapat fele kicserélődött Barcelonára. Azt viszont hadd jegyezzem meg, elég sok utánpótlásmeccset látok, s nem csak azért, mert a két fiam fejlődését figyelem – s meg kell mondanom, egyre szilárdabb a piramis alja. Négy év alatt megduplázódott az igazolt fiatalok száma, jelenleg 4700-an vannak, márpedig a kanadai hokisok példájából tudjuk, ha nagyobb a merítési lehetőség, csakis jobb lehet a csapat.

– Beszéljünk akkor az idősebbekről: Kósz Zoltánnal tervei voltak – ehhez képest most a Vasas kapusa bejelentette a visszavonulását.
– Boldog lettem volna, ha beválogathatom, hiszen számtalanszor járult hozzá a nagy sikerekhez kiegyensúlyozott, remek teljesítményével. Egy ideig úgy tűnt, lehet még esélye, de aztán kiderült, a két műtött térde nem bírja a terhelést, szenvedés volt neki a játék, a döntőben a másnapi meccset ki kellett hagynia, holott nagyszerű teljesítményt nyújtott – ha jól tudom, ez vezetett a befejezéshez. Mindenesetre sok sikert kívánok neki, bármihez is fog ezután.
– Végül arról, kapott-e sugallatokat arra nézvést, kiket vegyen be a keretbe?
– Nem kaptam. A papámon (Kemény Ferenc utánpótlás-igazgató – a szerző) láttam, szívesen mondana valamit, ám van annyi edzői tapasztalata, hogy végül nem szólt. Egyébként a tavalyi világbajnokság előtt jó néhány tanács elhangzott a szakmai körökben, sok olyan pólós neve, aki végül nem szerepelt Barcelonában. Igaz, Madaras Norbit akkor senki sem említette, úgyhogy ennyit erről.